A diabetes insipidus (DI) egy ritka betegség, melyben a vesék vízvisszaszívó képessége, azaz a szervezet „vízspórolásának” mechanizmusa károsodott. Ennek oka lehet hormonális, amikor a vese vízvisszaszívását aktiváló hormon, az antidiuretikus hormon (ADH), más néven vazopresszin termelése elégtelen, vagy állhat a háttérben szervi ok.
A betegség neve sokak számára megtévesztő lehet, hiszen bár „diabetes”, de valójában semmi köze a cukorbetegséghez néhány azonos tüneten (fokozott szomjúságérzet és gyakori vizeletürítés) kívül. A diabetes insipidus a cukorbetegség bármelyik típusának hiányában, önmagában is előfordulhat.
A diabetes insipidusnak több típusa létezik, általában könnyen kezelhetőek és jól reagálnak a gyógyszeres terápiára.
A diabetes insipidus főbb tünetei
A betegség legjellemzőbb tünetei az extrém mértékű, gyakorlatilag folyamatos szomjúságérzet (különösen hideg italokra vágyik a beteg) és a nagyon gyakori vizeletürítés. A betegnek még éjszaka is többször fel kell kelnie vizeletet üríteni. A vizelet olyan nagy mennyiségben termelődik, hogy nincs ideje koncentrálódni, sűrűsödni, így színtelen és szagtalan marad.
Ha a beteg nagyon sok folyadékot iszik az extrém szomjúságérzet miatt, akár 19 liternyi vizeletet is üríthet egy nap!
Kisgyermekekben a diabetes insipidus további tünetei is előfordulhatnak, melyek az alábbiak:
- nyűgösség, ingerlékenység;
- kiszáradás – mely súlyos esetben görcsrohamokhoz, agykárosodáshoz is vezethet;
- magas láz;
- száraz bőr;
- ágybavizelés;
- a gyermek pelenkája nehéz, nedves;
- alvásproblémák;
- fogyás;
- hányás, székrekedés;
- késleltetett növekedés.
Mikor forduljon orvoshoz?
A diabetes insipidus gyanújának felmerülése esetén szakember felkeresése javasolt a tünetek hátterében álló ok felderítése céljából.
A gyanúra okot adó tünetek az alábbiak lehetnek:
- gyakori vizelési inger (egészséges ember nagyjából 4-7 alkalommal ürít vizeletet 24 óra alatt – gyermekek esetén azonban több alkalom is normálisnak számít!);
- az egy alkalommal ürített vizelet mennyisége kevés;
- a vizeletürítést követően akár azonnal új inger jelenik meg.
Természetesen ezen tünetek megjelenése még nem egyenértékű a diagnózissal, de kivizsgálás mindenképpen szükséges.
A diabetes insipidus kiváltó okai
A diabetes insipidus általában hormonproblémára vezethető vissza. A vizeletürítés folyamatát az ADH (antidiuretikus hormon vagy más néven vazopresszin) szabályozza. Az ADH a hipotalamuszban termelődik és az agyalapi mirigyben tárolódik. A hormon akkor szabadul fel, amikor a szervezet víztartalma lecsökken. Ilyenkor csökkenti a vesék által kiválasztott vizelet mennyiségét, így a szervezet víztartalma lassabban merül. Magas ADH-szint esetén tehát kevés és sűrű, míg alacsony hormonszint esetén nagy mennyiségű, híg vizelet képződik.
A betegségnek két fő típusa létezik, melyek az alábbiak:
- Centrális diabetes insipidus: a hipotalamusz vagy az agyalapi mirigy működésének zavara miatt túl alacsony az ADH mennyisége a szervezetben. Zavart lehet az ADH termelődése, raktározása vagy kibocsátása. Okozhatja a hipotalamuszt vagy az agyalapi mirigyet érintő tumor, műtét, sérülés, egyéb betegség. Öröklött forma is ismert.
- Nephrogen diabetes insipidus: bár az ADH mennyisége megfelelő a szervezetben, de a vese valamilyen oknál fogva (pl. lítium szedése, vírusellenes szerek vagy vesekárosodás) nem reagál a hormon jelenlétére. Öröklött formája is ismert.
A diabetes insipidus lehetséges szövődményei
A betegség szövődményeként kialakulhat kiszáradás (száraz száj, szomjúságérzet, fáradékonyság, a bőr rugalmassága csökken) vagy a só- és vízháztartás zavara (gyengeség, hányinger, hányás, étvágytalanság, izomgörcsök, zavartság). Mindkét állapot súlyos esetben akár az életet is veszélyeztetheti, ezért általában kórházi ellátást igényel!
A diabetes insipidus diagnosztizálása
A diabetes insipidus gyanúja esetén a tünetek erőssége alapján az alábbi tesztek végezhetők a pontos diagnózis felállításához:
- Vizeletvizsgálat: a vizeletmintában mérhető só és egyéb kiválasztott anyag koncentrációja diabetes insipidus esetén jelentősen lecsökken.
- Vízvisszatartási teszt: a teszt elvégzése előtt bizonyos idővel már nem szabad folyadékot bevinni a szervezetbe. A teszt során mérik a vér nátriumszintjét és egyéb jellemzőit, a testsúlyt, a kiválasztott vizelet mennyiségét, a vizelet összetételét és az ADH vérszintjét.
- Mágneses magrezonancia vizsgálat (MRI): az agyról alkotott kép segítségével az ADH termelődésének és raktározásának helye, a hipotalamusz és az agyalapi mirigy esetleges károsodása figyelhető meg.
- Genetikai vizsgálat: A diabetes insipidus bizonyos esetekben családi halmozódást is mutathat, így ha a betegség már előfordult a családban, a genetikai vizsgálat indokolt lehet.
A diabetes insipidus kezelése
A diabetes insipidus kezelési módja a tünetek súlyosságától és a betegség típusától függ. Enyhe esetben csupán a folyadékbevitel szabályozása is elegendő lehet.
Súlyosabb esetekben az alábbiakra is szükség lehet:
- Hormonkezelés (dezmopresszin, vagyis az ADH szintetikus analógjának adagolása), nephrogen DI esetében ez nem hat.
- Diuretikumok (ún. „vízhajtó” gyógyszerek), acetilszalicilsav, ibuprofen vagy indomethacin.
- A mögöttes ok kezelése (mely lehet tumor, a hipotalamusz vagy az agyalapi mirigy károsodása és betegségei, különböző mentális zavarok).
- Életmódbeli változtatások (kiszáradás megelőzése, megfelelő diéta beállítása).
A betegek számára vészhelyzet esetén életmentő lehet, ha egy, a betegségre utaló cetlit hordanak maguknál (pénztárcában vagy egyéb könnyen elérhető helyen). Ez egy rosszullét esetén az ellátó egészségügyi személyzet számára nagy segítséget jelenthet a megfelelő ellátás biztosítása érdekében. A kiszáradás akár nagyon gyorsan is megtörténhet, a kezelésben pedig segít a kórkép gyors azonosítása.