A méheltávolítás a méh eltávolítására irányuló nőgyógyászati nagyműtét, amit különböző javallatra, például miómagöbök vagy rosszindulatú elváltozás miatt végeznek el, ha más kezelések – gyógyszerek vagy egyszerűbb műtéti eljárások – eredménytelenek vagy nem jöhetnek szóba.
A méh eltávolítása nagy gyakorlattal végzett eljárás, amely lehet teljes (méhnyakkal együtt) vagy részleges (méhnyak nélküli), illetve egyes indokolt esetekben a petefészkek eltávolításával is jár.
A méheltávolító műtétek típusai
A méheltávolítás számos betegség miatt válhat szükségessé. A műtétet minden esetben szövettani mintavétel és alapos nőgyógyászati vizsgálat előzi meg, melynek alapján dönt a nőgyógyász a beavatkozás módjáról és mértékéről (részleges vagy teljes méheltávolítás).
Az orvos a méh mérete, a beteg paraméterei és a betegség függvényében dönt a műtét típusáról, amely lehet:
- hasi méheltávolítás – a méhet a hason, általában a test hossztengelyére merőlegesen ejtett metszésen keresztül távolítják el,
- laparoszkópos méheltávolítás – a műszereket hasfali kis bemetszéseken keresztül vezetik át,
- hüvelyi méheltávolítás – a méhet a hüvelyen keresztül távolítják el,
- laparoszkóppal asszisztált hüvelyi méheltávolítás – laparoszkóppal kezdik a műtétet, és a méhet a hüvelyen keresztül távolítják el.
Későbbi rosszindulatú elváltozás megelőzése érdekében – az orvosi protokoll szerint – mindkét oldali petevezetéket is eltávolítják (az ép petefészkek hátrahagyásával), azonban ennek funkcionális szerepe a méh eltávolításával egyébként is megszűnik. Ha rosszindulatú elváltozás miatt van szükség a műtétre, akkor kiterjedéstől függően a környező nyirokcsomók eltávolítása is szükséges lehet.
Az idősebb betegek, egyes emlőrák típusok, illetve a petefészekrák családi halmozódása esetén mérlegelik a petefészek eltávolításának szükségességét is. A petefészkek méhhel együtt történő eltávolítására megelőzésként is sor kerülhet, mivel az egyes női szerveket érintő rosszindulatú elváltozásokra utaló genetikai hajlammal nő a többi szerv érintettségének kockázata, így a petefészekrák kialakulásának kockázata is.
A méheltávolítás okai
A méheltávolító műtét előtt mindenképpen érdemes a tünetek megszüntetése érdekében egyéb lehetőségeket, alternatív kezeléseket mérlegelni. Ha a beavatkozásra mióma vagy rendellenes vérzés miatt van szükség, méheltávolítást általában akkor végeznek, ha a betegnek már van gyermeke. Ha még nincs, vagy még szeretne, a mióma elhelyezkedésétől és méreteitől függően a göbök méhmegtartó műtéti eltávolítása megkísérelhető. Ez esetben a csomókat ’kihámozzák’ a méhtestből, a méh hátrahagyásával.
A méh műtéti eltávolítására leggyakrabban az alábbi okok miatt kerül sor:
- mióma (jóindulatú sejtburjánzás a méhben, általában simaizom csomó),
- a méh, a méhnyak, a petefészek vagy a petefészek-vezeték rosszindulatú daganata,
- visszatérő súlyos menstruációs vérzés (ha egyértelműen méh eredetű, és különböző kevésbé radikális kezelésekre nem javul),
- megnagyobbodott méh, amely más szerveket nyom,
- a méh előesése vagy süllyedése,
- krónikus kismedencei fájdalom,
- kismedence gyulladásos betegsége (általában a húgyúti rendszerből felszálló fertőzések kapcsán kialakult diffúz gyulladás),
- szülési és császármetszési szövődményként,
- endometriózis (a méh nyálkahártyája a méhen kívül nő),
- adenomiózis (a méhet normálisan szegélyező sejtek a méh falának izomrétegében is növekednek).
Hasi méheltávolítás műtéti előkészületei
A hasi méheltávolítást elsősorban akkor választják, ha a betegen különböző okok miatt nem ajánlott vagy nem végezhető el a hüvelyi vagy a laparoszkópos műtét (pl. rosszindulatú daganat esetében, korábbi hasi műtét után kialakult összenövések, túlsúlyos beteg, magasan elhelyezkedő méhtest miatt).
A műtét előtt a betegnek minden korábbi betegségéről, műtétéről, gyógyszerérzékenységéről tájékoztatni kell az orvosát.
A műtétre való előkészület során az alábbi vizsgálatokra van szükség:
- ultrahangvizsgálat,
- vérvizsgálat,
- méhnyakrákszűrés,
- mellkasröntgen,
- EKG,
- aneszteziológiai vizsgálat,
- a méhnyálkahártya szövettani vizsgálata,
Rosszindulatú elváltozás esetén képalkotó vizsgálat (MR) és onkológiai bizottság szakvéleménye a beavatkozás kiterjedésének megítélésére és a komplett (akár kiegészítő) kezelés megválasztásához.
A műtét előtti napon a betegnek este nyolc óra után már nem szabad enni, éjféltől nem szabad inni, mivel a biztonságos altatás csak üres gyomorral kivitelezhető.
A hasi méheltávolító műtét folyamata
A hasi úton történő műtétnél a méhet hasmetszés útján távolítják el. A beavatkozás hátránya – a módszer lényegéből adódóan – a hosszabb gyógyulási idő. A műtétet altatásban vagy gerincvelői (spinális) érzéstelenítésben végzik, és a műtét típusától függően másfél-két órát vesz igénybe.
A műtéti előkészítés és fertőtlenítés után a beteg húgyhólyagjába katétert vezetnek fel. A has megnyitása a szeméremdomb feletti vonalban történik, harántirányú metszéssel, de nagyobb méretű elváltozások esetén akár hosszában is történhet a köldök alatt, a középvonalban.
A vágáson keresztül az orvos eltávolítja a méhet és a petevezetékeket, a betegség típusától függően a méhnyak és a petefészkek eltávolításával vagy hátrahagyásával. A petefészek eltávolítása függ a beteg állapotától és korától, illetve a betegség típusától. A műtét végén a hasfal rétegeit és a metszett sebet varratokkal zárják.
A hasi méheltávolító műtét szövődményei
A műtét általános szövődményei mellett – fájdalom, rosszullét, vérzés, hegesedés a bőrön, sérv kialakulása a hegben, sebfertőzés kialakulása – megjelenhetnek ritka, sajátos szövődmények is, melyek az alábbiak:
- kismedencei fertőzés vagy tályog,
- allergiás reakció (az altatásnál használt fertőtlenítő- és altatószerekre),
- végbélsipoly (fisztula) kialakulása a szervek és testüregek (bél, hólyag vagy húgycső és a hüvely) közötti kóros összeköttetés miatt,
- a méhhez közeli szervek károsodása,
- trombózis, embólia,
- vérömleny (hematóma) kialakulása a hasban.
Erős vérzés, láz, a hasi seb gennyes váladékozása, illetve erős alhasi görcsök esetén haladéktalanul jelentkezzen kezelőorvosánál!
A műtétnek hosszú távú szövődményei is kialakulhatnak, melyek az alábbiak:
- méhnyak további vérzése,
- folyamatos fájdalom,
- fájdalom szexuális együttlét alatt,
- szövetek rendellenes összenövése,
- húgyhólyagból szivárgó vizelet (testmozgás, nevetés, köhögés esetén),
- korai menopauza.
A méheltávolítást követően megszűnik a menstruáció. Ha sor került mindkét petefészek eltávolítására is, akkor a női nemi hormonok termelésének megszűnésével korai menopauza léphet fel, ami hormonpótló gyógyszerekkel kezelhető.
Hasi méheltávolítás utáni felépülés
Az altatásban végzett műtét fájdalommentes, a gyógyulás idején viszont jelentkezhetnek fájdalmak, amit gyógyszerrel lehet csillapítani.
Panaszmentesség esetén általában a műtét utáni 3-5. napon hagyhatja el a beteg a kórházat, a varratszedésre – a metszés típusától függően – 7-10 nap elteltével kerül sor.
A műtétet követően a hüvely tartószövetei veszíthetnek rugalmasságukból, ezért – a vizeletürítési panaszok megelőzése érdekében – kerülni kell a nehéz tárgyak emelését a műtét utáni időszakban. A műtét után 4 hét pihenő javasolt, ebben az időszakban tartózkodni kell az ülőfürdőtől és a nemi élettől. A munkába általában 6-8 hét után lehet visszatérni, a korábbi megszokott életvitel 3 hónap múltán folytatható.
Az eltávolított szervet minden esetben elküldik szövettani vizsgálatra, ami a műtét után kb. két héttel készül el – az eredményről a műtétet végző orvosnál kell érdeklődni. A műtét utáni 6. héten javasolt a nőgyógyászati kontroll, illetve továbbra is fontos az évenkénti nőgyógyászati vizsgálat, illetve a méhnyak megmaradása esetén a méhnyakrákszűrés.
A nők egy része érzelmileg nehezen tudja feldolgozni méhe eltávolítását, hiszen a műtét következményeként elmarad a menstruáció, többé nem képesek teherbe esni; illetve a petefészek kivétele – a hormontermelés megszűnése által – korai menopauzát okoz a megfelelő gyógyszeres hormonpótlás nélkül. A helyzet elfogadásához hozzásegítheti őket a tünetek megszűnése, a javuló közérzet.
Kapcsolódó tartalmak:
