A petefészekrák a második leggyakoribb nőgyógyászati daganatos betegség. Kialakulásának valószínűsége a korral nő, de fiataloknál is előfordulhat. A betegséget sokszor csak előrehaladott állapotban fedezik fel, hiszen – más betegségekkel ellentétben – a petefészekrákra nincs szűrővizsgálat.
A petefészekrák főbb tünetei
A petefészekrák a kezdeti stádiumban nem okoz észrevehető tüneteket, mivel a petefészkek körüli tér megengedi, hogy viszonylag nagy méreteket érjen el, mielőtt más szervekre nyomást gyakorolna vagy fájdalmat okozna. A megjelenő tünetek ráadásul sok más betegségre is utalhatnak:
- puffadtság,
- hasi vagy medencei fájdalom,
- kis mennyiségű étel elfogyasztása után is teltségérzés,
- változások a vizelési szokásokban (gyakori vizelési inger, vizelési nehézségek),
- rendszertelen vérzés.
Ritkább tünetek:
- változások a székletürítési szokásokban,
- alsó végtagi mélyvénás trombózis,
- gyengeség,
- neurológiai eltérések (lábzsibbadás),
- ok nélküli fogyás vagy hízás,
- hasvízkór,
- fájdalom szex közben,
- haskörfogat növekedése,
- nehézlégzés, fulladás.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a fenti tünetek valamelyikét tapasztalja, forduljon háziorvosához, aki további, szakorvosi kivizsgálásra utalhatja.
A petefészekrák kiváltó okai
A petefészekben többféle daganat is kialakulhat, attól függően, hogy a szerv milyen típusú sejtjeit érinti a betegség. Ez általában a betegség előrehaladását is befolyásolja.
- A petefészekben és petevezetőkben kialakuló hám eredetű, tehát a felszínt érintő daganatok adják a betegség eseteinek 90%-át. Ezek általában idősebb életkorban jelentkeznek.
- A csírasejt alapú, a tüszőkben kialakuló daganatok az esetek 5%-át adják, és általában 40 éves kor alatt jönnek létre.
- A fennmaradó eseteket a petefészek hormontermelő sejtjeinek daganata adja, amelyek leggyakrabban 40 és 60 éves kor között jelentkeznek.
A petefészekrák kialakulásának oka nem ismert, azonban öröklött és életmódbeli hajlamosító tényezők is ismertek. A betegség kialakulásának valószínűsége időskorban nő.
Öröklött tényezők
Bár a petefészekdaganatban szenvedő családjában legtöbbször nem fordult elő korábban a betegség, de a BRCA1 és BRCA2 génmutáció és a Lynch-szindróma jelentősen növelik a daganat kialakulásának esélyét. A génhiba nélkül is nagyobb az esélye a betegség létrejöttének a családban előfordult mellrák vagy végbélrák esetén.
Életmódbeli tényezők
A dohányzás, elhízás, alkoholfogyasztás, gyermektelenség, korán jelentkező első menstruáció és késői menopauza és a hormonpótló kezelések kockázati tényezőt jelenthetnek, míg a terhesség és 35 éves kor előtti szülés, a szoptatás, a hormonális fogamzásgátlók hosszantartó szedése csökkenti a kockázatot.
A petefészekrák lehetséges szövődményei
Mivel a petefészekrák sokáig nem ad tüneteket, ezért gyakran csak előrehaladott stádiumban diagnosztizálják. Elhelyezkedése miatt könnyen ad áttétet a hashártyára és a hasüreg más szerveibe, és a nyirokrendszeren keresztül a környező nyirokcsomókba és távolabbi szervekbe, például a tüdőbe. Ezeknek is lehet következménye a hasüregben felgyülemlő folyadék (hasvízkór), vagy a nyirokrendszer érintettsége miatt a végtagokban jelentkező ödéma.
A betegség kezelésének része a sebészeti beavatkozás. A petefészek eltávolítása miatt bekövetkezik a menopauza, megszűnik a menstruáció, és a változó kor más tünetei is jelentkeznek. A petefészek eltávolítása és a daganat további kezelése miatt a gyerekvállalás esélye jelentősen csökken.
A petefészekrák diagnosztizálása
A petefészekrák korai stádiumban nem ad tüneteket, és később sem egyértelműek a tünetek, ezért a diagnózis nem könnyű. Az esetek nagy részére rutin nőgyógyászati vagy kismedencei vizsgálat során derül fény. Mivel egyes jóindulatú elváltozások is hasonló képet adhatnak, elsősorban ezektől kell elkülöníteni a petefészekrák eseteit.
Az orvos kikérdezi a beteget családban esetlegesen előfordult petefészekrákos esetekről. A manuális nőgyógyászati vizsgálat után a hüvelyen át végzett nőgyógyászati ultrahang ad támpontot. Az orvos más képalkotó vizsgálatokat is kérhet (CT, MR). Ezek egy esetleges áttétről is információt adhatnak. A vérből vizsgált tumormarkerek a petefészekrák jelenlétéről támpontot, de nem biztos információt adnak. A tumormarkerek sokkal inkább a tumor utánkövetésére használatosak.
A biztos diagnózishoz szövettani mintavételre van szükség, ami a daganat méretétől és a műtéti helyzettől függően laparoszkópos beavatkozással vagy nyitott hasi műtéttel végezhető el. Ezzel egy időben általában a daganat eltávolítására is sor kerül.
A petefészekrák kezelése
A betegség kezelésében többféle eszköz is az orvosok rendelkezésére áll. Mivel azonban a petefészekrákra sokszor csak előrehaladott állapotban derül fény, ez a legtöbb áldozatot követelő nőgyógyászati daganatfajta. A kezelés műtét és kemoterápia kombinációjából áll.
A műtét során a cél a daganatos szövetek lehető legteljesebb eltávolítása. Ehhez szükség lehet egy vagy mindkét petefészek, esetleg a petefészkek és a méh eltávolítására is. Ha a daganat áttétet képzett, annak eltávolítására is szükség van, amennyire lehetséges. A műtét során nem csak a meglévő daganat méretét veszik figyelembe. Ha fiatal betegről van szó, a termékenység megőrzése érdekében megkísérelhető a nem érintett petefészek és a méh megtartása. Idősebb korban azokat a szöveteket is eltávolítják, amelyekben az áttétek a leggyakrabban szoktak megjelenni, például a másik petefészket, a közeli nyirokcsomókat.
Ha a betegség nagyon előrehaladott, és a beteg nincs jó általános állapotban, a műtétet megelőző kemoterápiás kezeléssel zsugorítható a daganat mérete, és ez után kerül sor az operációra. A műtéti kezelést kemoterápiás kezelés követi, melynek célja a megmaradt daganatos sejtek elpusztítása.
A hagyományos kemoterápia mellett Magyarországon is rendelkezésre állnak újabb terápiás eljárások, úgy mint célzott- és immunterápiák, és a helyileg, magas hőmérsékleten alkalmazott HIPEC kemoterápiás kezelés. Kiegészítő kezelésként sugárterápiát is alkalmazhatnak.
A petefészekrák megelőzése
Ismerje meg családjának kórtörténetét, hogy felmérhesse az esetleges kockázatokat, és ossza meg ezeket nőgyógyászával. Járjon rendszeresen nőgyógyászati ellenőrzésekre.
Mivel a betegség okai nem ismertek, megelőzésére sincsenek egyértelmű eszközök. Ha a családban több eset is előfordult, a kialakulás kockázatát nagyban növelő örökletes tényezők (BRCA1 és BRCA2 génmutáció, Lynch-szindróma) genetikai vizsgálattal kimutathatóak.
A megelőzés érdekében a befolyásolható életmódbeli tényezőket vegye figyelembe: tartsa egészséges tartományban testsúlyát, kerülje a dohányzást és az alkoholfogyasztást, és járjon rendszeresen nőgyógyászati vizsgálatra.
