A koponyán belüli nyomást három összetevő – az agyszövet, a vér, valamint az agyat és a gerincvelőt körülvevő folyadékállomány (likvor) – aránya határozza meg. A felnőttek koponyája merev, a benne elhelyezkedő képletek (agy, agy-gerincvelői folyadék, vér) térfogatát megszabja a koponyacsontok adta tér.
A koponyaűri nyomásfokozódáshoz különböző térfoglaló folyamatok vezethetnek. Ha bármely koponyán belüli összetevő térfogata növekszik, egy másik, vagy mindkét másik összetevő térfogatának csökkennie kell annak érdekében, hogy az egyensúlyuk fennmaradjon. Ha ez a kiegyenlítő mechanizmus valamilyen oknál fogva kimerül, bizonyos idő elteltével a koponyaűri nyomás szükségszerűen megnő.
A koponyaűri nyomásfokozódás fő tünetei
A koponyaűri nyomásfokozódást az alábbi tünetek kísérik:
- a tudat ébersége csökkent, tudatzavar, eszméletvesztés;
- a tájékozódóképesség hiánya, csökkent reakciókészség;
- a két pupilla nagyságának különbözősége (anisocoria);
- látászavar (kettőslátás, homályos látás);
- mozgászavarok (féloldali izomgyengeség vagy bénulás);
- fejfájás (homlok, fejtető, tarkó és halánték tájéka);
- hányinger, hányás;
- az alapvető életfunkciók (légzés, keringés) zavara;
- fáradékonyság, kimerültség.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben hirtelen jelentkező erős fejfájást, homályos látást vagy kettőslátást, hányást, gyengeséget, aluszékonyságot tapasztal, forduljon háziorvosához, aki szükség esetén ideggyógyászati kivizsgálást fog kezdeményezni.
Baleset következtében elszenvedett fejsérülés esetén keresse fel a területileg illetékes sürgősségi betegellátó osztályt (ld. még Sürgősségi ellátás). Amennyiben fennáll a gerincsérülés lehetősége, ne mozgassa a sérültet, hanem azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
A nyomásfokozódás lehetséges okai
Az agy képes a homeosztatikus egyensúly fenntartására változó élettani és külső körülmények között. Az agy e képességét befolyásolhatja a volumenterhelés mértéke és időbeni lefutása, valamint a koponyaűri összetevők (ld. feljebb) térfogata. A hosszú időn keresztül végbemenő kismértékű térfogat-növekedést (pl. jóindulatú agydaganat) az agy jobban tolerálja, mint a rövid idő alatt bekövetkezett jelentős volumennövekedést (pl. agyállományi vérzés).
A nyomásfokozódáshoz vezető főbb térfoglaló folyamatok az alábbiak:
- agydaganat: a test saját sejtjeiből genetikai, környezeti vagy valamilyen ismeretlen tényező hatására kialakuló tumor, amely a koponyán belül helyezkedik el;
- agytályog (abscessus cerebri): az agyban elhelyezkedő gennytartalmú térfoglaló terület, amit leggyakrabban gennykeltő baktériumok okoznak;
- agyvérzés: az agyban értágulatok alakulhatnak ki, amelyek rosszul tűrik a vérnyomás változásait, ezért kiugróan magas vérnyomás (hipertónia) hatására megpattannak, és a vér beömlik az agyállományba. Mivel a koponya zárt teret alkot, nem képes a tágulásra, ezért az agyvérzés következtében kialakuló nyomásfokozódás miatt hamar tudatzavar és súlyos bénulás alakulhat ki (lásd még: Stroke);
- agyi keringési zavar egyéb formái, illetve az agyat ért traumák (ld. még Fejsérülések) és azok következtében kialakuló agyvérzések, agyödéma.
Létezik olyan ismeretlen eredetű koponyaűri nyomásfokozódás is, amelynek hátterében nem igazolható koponyán belüli térfoglalás. Ennek kóreredete nem tisztázott, kialakulásában szerepet tulajdonítanak az agyvíz (likvor) elégtelen felszívódásának vagy fokozott termelődésének, a sejten kívüli agyödéma-képződésnek, a vénás elfolyás akadályozottságának, valamint hormonális okoknak is.
A nyomásfokozódás szövődményei
A kezelés nélküli vagy uralhatatlan koponyaűri nyomásfokozódás az agyállomány eltolódásához és beékelődéséhez (cerebralis herniáció) vezethet. A beékelődés létrejöhet a két agyfélteke között elhelyezkedő ún. nagyagysarló (falx cerebri) alatt, vagy a hátsó koponyagödröt befedő, félhold alakú kisagysátor (tentorium cerebelli) alatt, vagy a nyakszirtcsont alsó részén található, kb. 3 cm átmérőjű ún. öreglyukban (foramen magnum). A beékelődés életveszélyes állapot, azonnali orvosi ellátást igényel.
A koponyaűri nyomásfokozódás visszafordíthatatlan, a látóideg pusztulásával társult részleges vagy teljes vakságot okozhat, ami azonban időben elvégzett, megfelelő gyógyszeres kezeléssel megelőzhető.
A nyomásfokozódás diagnosztizálása
A koponyaűri nyomásfokozódást kiváltó alapbetegség diagnosztizálásának első lépése a kórtörténet felvétele, amelyet a beteg fizikális vizsgálata követ. Ezek mellett gerinccsapolás (lumbálpunkció, melynek elvégzése csak fokozott óvatossággal, bizonyos esetekben lehetséges), műszeres szemészeti vizsgálatok (szemfenéktükrözés, ophtalmoscopia, réslámpavizsgálat) és képalkotó vizsgálatok (koponya CT-, MR- és ultrahangvizsgálata) igazolhatják a betegséget.
A koponyaűri nyomásfokozódás következtében kialakult szemtünetek segítenek a súlyos kórfolyamatok korai felismerésében, így a megelőzésben is. A kezdődő ún. nagyvakfolt szindróma (papilla ödéma) jelei és a centrális szemmozgászavarok előre jelezhetik a kezdődő koponyaűri nyomásfokozódást. A látásfunkciók műszeres tesztelése segít a koponyaűri nyomásfokozódás rosszabbodásának vagy javulásának megítélésében, a kezelés hatékonyságának megállapításában, illetve az egyéb betegségektől való elkülönítésében.
A nyomásfokozódás kezelése
A koponyaűri nyomásfokozódás ellátása intenzív osztályon történik. A kezelés során a légzés támogatása és a kiváltó ok (például agyállományi vérzés) célzott kezelése mellett lecsapolják az agy-gerincvelői folyadékot, valamint a nyomáscsökkenést elősegítő gyógyszereket alkalmaznak.
A koponyán belüli nyomás kiegyenlítése és az agy összenyomódásának megakadályozása céljából műtéti beavatkozásra is szükség lehet. Az első agyvíz-elvezető műtéti beavatkozást Magyarországon dr. Zoltán László végezte el 1949-ben. Dr. Csókay András idegsebész nevéhez fűződik annak az újfajta műtéti eljárásnak a kidolgozása, amellyel a koponyaűri nyomás jelentős csökkenése érhető el.
Az ún. alagút technikát sikerrel alkalmazzák súlyos traumás agysérülést követő agyödéma és emelkedett koponyaűri nyomás esetén. Az eljárás nem csak a traumás, hanem az egyéb okból (pl. agyvelőgyulladás) beékelődés veszélyével járó állapotokban is alkalmazható.
A nyomásfokozódás megelőzése
A koponyaűri nyomásfokozódás direkt módon nem előzhető meg, azonban a tünetek (ld. feljebb) észlelését követő azonnali orvoshoz fordulással, a gyors beavatkozás révén elkerülhetők a súlyos szövődmények és javíthatók a beteg életkilátásai.
Koponyaűri nyomásfokozódás gyermekkorban
Csecsemőkorban koponyaűri nyomásfokozódásra utalhat az aluszékonyság, a koponya-varratok szétválása, a koponyatető lágy területének (kutacs) kidomborodása, a hányás és a szopási nehezítettség. Ilyen állapotok észlelésekor mielőbb vegye fel a kapcsolatot gyermek háziorvosával!
