Azokat a gyógyszereket, amelyekkel görcsrohamok csillapíthatók vagy megelőzhetők, antiepileptikumoknak nevezik. Sokféle hatásmechanizmusú hatóanyag létezik – a használt szer típusa függ a görcsroham jellemzőitől, a kiváltó októl, a gyakoriságtól, az életmódtól és még rengeteg változótól.
Görcsrohamok sokféle okból kialakulhatnak, a leggyakoribbak az epilepszia által okozott, ún. epileptiform görcsök. Különféle görcstípusok léteznek, attól függően, hogy az agy mely területe érintett.
Az antiepileptikumok alkalmazása
Az antiepileptikumokat epilepsziás vagy más okból kialakuló görcsrohamok kezelésére alkalmazzák. Ezeket a rohamokat az agy neuronjainak nem akaratlagos kisülései vagy kisülési hullámai okozzák, amelyek tudatzavart, eszméletvesztést, izomgörcsöket, vizelet- és széklettartási nehézségeket okoznak.
Az epilepsziák nagy része jól kezelhető gyógyszeresen, amennyiben a roham típusának megfelelő antiepileptikumot (vagy antiepileptikumokat) szed a beteg, illetve a gyógyszert előírás szerint szedi. A terápia célja csökkenteni a rohamok számát és/vagy súlyosságát, a lehető legkevesebb mellékhatás mellett. Fontos, hogy a beteg társadalmi funkcióját képes legyen ellátni, különben súlyos pszichés problémákat okozhat a betegség.
A terápia során fokozottan kell felügyelni a beteget. Az együttműködés sokszor nehéz, mivel néhány epilepsziatípusban a betegek mentális zavarokkal is küzdenek. A beteget mindig jól kell informálni, és nem árt, ha mindig tart magánál egy kis kártyát, amelyen a betegsége és a szedett gyógyszere is rajta van (vészhelyzet esetére).
Az orvos általában monoterápiával kezdi a kezelést, azaz egy gyógyszert alkalmaz. Ha a terápia nem hatásos, különböző antiepileptikumok kombinációjára lehet szükség. A terápia alatt a gyógyszer vérszintjét és a vérképet is ellenőrizni kell. Amennyiben a beteg legalább 3-5 éve rohammentes, a kezelőorvos javasolhatja a gyógyszer elhagyását.
Az antiepileptikumok hatásmechanizmusa
Az antiepileptikumok az agyban található számos célmolekulán hatnak, amelyek között vannak receptorok, ioncsatornák, transzporterek és enzimek is. Hatásmechanizmusuk hasonlóan bonyolult, mint maga az agy működése.
Alapvetően három hatásmódot különítünk el (de vannak különleges, speciális hatásmechanizmusú szerek is):
- az ingerületvezetés gátlása, vagyis az agy által továbbított jelek akadályozása, ami a gyors, görcsrohamot okozó jelek továbbhaladását gátolja;
- a glutamátalapú jeltovábbítás gátlása, vagyis az agy fő serkentő jelátvitelének gátlása;
- a GABA- (gamma-aminobutyric acid, gamma-aminovajsav) alapú jeltovábbítás fokozása, vagyis az agy fő gátló jelátvitelének serkentése.
Az antiepileptikumokra jellemző, hogy nem betegségszelektívek, tehát az epilepszián kívül általában más indikációjuk is van (pl. migrén, bipoláris depresszió, skizofrénia).
Az antiepileptikumok adagolása
Az alkalmazásról és a mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Az alábbiakat érdemes szakemberrel tisztázni, mielőtt elkezdi alkalmazni a készítményt – ezek egyes készítménytől függően változhatnak, így amennyiben új készítményt próbál ki, frissítse a tudnivalókat szakemberrel, illetve olvassa el a betegtájékoztatóban foglaltakat.
- Hogyan kell alkalmazni?
- Meddig kell alkalmazni?
- Mikor kell alkalmazni?
- Milyen dózisban kell alkalmazni?
Az antiepileptikumok mellékhatásai
Mint minden gyógyszernek, az antiepileptikumoknak is vannak mellékhatásaik. A pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Az antiepileptikumok rendkívül nagy gyógyszercsoportot alkotnak, amelyen belül a hatóanyagok is nagyon sokfélék, ezért az egyes hatóanyagok mellékhatásprofilja is jelentősen eltérhet egymástól.
Gyakoribba mellékhatások az alábbiak:
- álmosság, fáradtság,
- egyensúlyproblémák, szédülés,
- nystagmus (szemtekerezgés, azaz akaratlan szemmozgás),
- ataxia (bizonytalan, ügyetlen mozgás),
- a testsúly befolyásolása (hízás és fogyás is jellemző lehet),
- csontvelő-károsodás,
- fejfájás.
Amennyiben úgy érzi, hogy nem várt mellékhatást tapasztal a gyógyszer szedése közben, azt lehetősége van bejelenteni. Ennek folyamatáról ITT olvashat bővebben.
Antiepileptikum szedése terhesség alatt
Várandósság esetén azonnal keresse fel kezelőorvosát! Számos szerről (valproát, benzodiazepin, gabapentin, phenobarbital, phenytoin) leírták, hogy terhesség alatt szedve fejlődési rendellenességekhez vezethet a magzatban. Azonban a kezeletlen epilepszia nagyobb kockázatot rejt magában, mint a gyógyszerek mellékhatása, így a kezelést terhesség alatt is folytatni ajánlott.
A szakorvos segít megtalálni az legmegfelelőbb gyógyszert, ami a legkisebb mellékhatásprofillal rendelkezik, és a legbiztonságosabb a magzatra nézve. Terhesség tervezése esetén érdemes mielőbb felkeresni a kezelőorvost a megfelelő terápia beállítása, a gyógyszerváltás lehetősége miatt. A folsav pótlásra fokozottan kell figyelni terhesség alatt.
A megfelelő antiepileptikum szedése esetén a csecsemő szoptatása megengedett, erről kérje kezelőorvosa véleményét.
Az antiepileptikumok és egyéb gyógyszerek, étrend-kiegészítők kölcsönhatásai
Amennyiben más gyógyszert is szed, antiepileptikum alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével!
Az antiepileptikumok bizonyos gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphetnek. Ez eredményezheti a két gyógyszer hatásának gyengülését, elmaradását vagy a mellékhatások nagyobb kockázatát.
Az egyes hatóanyagok nagyon különböző gyógyszer- és ételinterakció-profillal rendelkeznek, így az egyes hatóanyagokra jellemző kölcsönhatásokról mindig érdeklődjön szakembertől!
Számos antiepileptikum (karbamazepin, phenytoin, felbamát, phenobarbital, oxcarbazepin, topimarát) csökkentheti a fogamzásgátló tabletták hatékonyságát, így megnőhet a teherbe esés esélye.
Az alkohol, valamint az antihisztaminok nyugtató hatása felerősödhet antiepileptikum szedése esetén.
