Az antipszichotikumok (neuroleptikumok) az akut skizofrénia, pszichózis és egyéb pszichoaffektív zavarok (mánia, bipoláris zavar) vagy nagyfokú pszichomotoros nyugtalansággal járó kórképek kezelésére alkalmas gyógyszerek.
Az első generációs szereket alkalmazzák agresszió vagy felfokozott érzelmi állapotokkal járó betegségek kezelésére is, illetve műtéteket megelőzően az érzéstelenítők mellékhatásainak (hányinger) csökkentése céljából, erős hányás és csillapíthatatlan csuklás esetén. Erős gátló hatást fejtenek ki a központi idegrendszerben, így elsősorban a skizofrénia lefolyására jellemző, egyre súlyosbodó rohamok kialakulását akadályozzák meg.
Antipszichotikumokra leggyakrabban az akut skizofrén epizódok kezelése érdekében van szükség. A legtöbb beteg az első pszichotikus eset után 1-2 évig szedi a gyógyszert a további epizódok megelőzése érdekében. Amennyiben a betegség visszatér, ennél hosszabb kezelésre is szükség lehet.
Az antipszichotikumok néhány órán belül csökkenthetik a szorongás és az agresszió érzését, de vannak olyan tünetek, amelyek csökkentéséhez akár néhány napra vagy hétre is szükség van.
Első generációs, típusos hatóanyagok
Az első generációs hatóanyagú szerek jól befolyásolják a skizofrénia pozitív tüneteit (téveszmék, hallucinációk, abnormális viselkedés stb.), viszont nem megfelelő a hatékonyságuk a negatív tünetekkel (érzelmi sivárság, csökkent motiváció, anhedónia) és a csökkent kognitív funkciókkal szemben. Gyakori a terápiarezisztencia és a nemkívánatos mellékhatások megjelenése az első generációs szerek alkalmazása esetén.
Első generációs hatóanyagok:
- klórpromazin,
- levomepromazin,
- flufenazin,
- klórprotixen,
- zuklopentixol,
- flupentixol,
- haloperidol,
- droperidol.
Második generációs, atípusos hatóanyagok
Az első generációs szerekhez viszonyítva hatékonyabbak a negatív tünetek kezelésében, azonban ezek is csak mérsékelten befolyásolják a kognitív funkciókat. Ritkább a nemkívánatos mellékhatások megjelenése. Ezek a szerek a korábban terápiarezisztens esetekben is hatékonyak lehetnek.
Második generációs hatóanyagok:
- szulpirid,
- tiaprid,
- amiszulipirid,
- klozapin,
- olanzapin,
- quetiapin,
- riszperidon,
- paliperidon,
- aripiprazol,
- kariprazin.
Az antipszichotikumok mellékhatásai
Mint minden gyógyszernek, az antipszichotikumoknak is lehetnek mellékhatásaik. Az alkalmazható antipszichotikumoknak sok típusuk van, teljesen eltérő mellékhatásprofillal, így az egyes hatóanyagokhoz tartozó pontos mellékhatásokról és azok gyakoriságáról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét.
Az antipszichotikumok (jellemzően az első generációs hatóanyagok) jellemző mellékhatása lehet az ún. extrapiramidális mozgászavar tünetek, amelyeknek korai és késői típusait különítjük el:
- az extrapiramidális mozgászavar korai típusai:
- motoros nyugtalanság (lábbal, kézzel dobolás);
- fokozott izommerevség (főleg a hát, nyak, arc területén);
- nyelési és beszédzavar;
- parkinsonizmus (nehezen indított mozgások, nyálfolyás stb.).
- az extrapiramidális mozgászavar késői típusai:
- az ún. tardív diszkinézia, amely a gyógyszerhasználat kezdetét követően évek múltán fejlődik ki. Tünetei súlyosak és visszafordíthatatlanok. Ennek megnyilvánulási formái a nyelvöltögető mozgás, cuppogtatás, fintorok és egyéb furcsa mimikai mozgások. A mozgások akaratlagosan nehezen vagy egyáltalán nem befolyásolhatóvá válnak, a tünet az életminőséget ezáltal jelentősen rontja. Megelőzése érdekében folyamatos kontrollra van szükség.
Amennyiben úgy érzi, hogy nem várt mellékhatást tapasztal a gyógyszer szedése közben, azt lehetősége van bejelenteni. Ennek folyamatáról ITT olvashat bővebben.
Az antipszichotikumok egyéb mellékhatásai lehetnek:
- tejcsorgás az emlőből (galactorrhoea),
- abnormális mellnövekedés férfiak esetében (gynaecomastia),
- szexuális diszfunkciók (mindkét nemben),
- csontritkulás,
- a vérnyomás leesése,
- a Q–T-idő megnyúlása, ebből kifolyólag időnként súlyos kamrai szívritmuszavar,
- homályos látás,
- székrekedés,
- szájszárazság,
- fokozott nyálzás,
- csökkent izzadás,
- kábultság (szedáció),
- mérgezés jellegű zavartság (toxikus konfúzió),
- a görcskészség fokozódása,
- hízás.
Az antipszichotikumok alkalmazása
Az alkalmazásról és a mellékhatásokról kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét!
Fontos, hogy az orvos alaposan kivizsgálja a beteget, hogy a megfelelő antipszichotikumot közös döntés alapján válasszák ki. A gyógyszernek létezik tablettás formája, melyet általában naponta kell bevenni, vagy hosszabb hatású injekciók, amelyeket 2-4 hetente kell ismételni.
Az alábbiakat érdemes szakemberrel tisztázni, a készítmény alkalmazása előtt – ezek egyes hatóanyagtól függően változhatnak, így amennyiben új hatóanyagot próbál ki, frissítse a tudnivalókat szakemberrel, illetve olvassa el a betegtájékoztatóban foglaltakat.
- Hogyan kell alkalmazni?
- Meddig kell alkalmazni?
- Mikor kell alkalmazni?
- Milyen dózisban kell alkalmazni?
Fontos, hogy az orvossal történő kommunikáció és egyértelmű utasítás nélkül az antipszichotikumok szedését ne hagyja abba, hiszen a gyógyszer szedésének leállása akár elvonási tünetekkel is járhat, illetve a betegség progresszióját idézheti elő.
Az elvonási tünetek lehetnek:
- hányás,
- hányinger,
- nyugtalanság,
- szorongás,
- étvágytalanság,
- hasmenés,
- izomfájdalom,
- izzadás,
- fonákérzés,
- alvászavar.
Az antipszichotikumok és egyéb gyógyszerek, étrend-kiegészítők kölcsönhatásai
Ha más gyógyszert is szed, az antipszichotikumok alkalmazása előtt konzultáljon kezelőorvosával, gyógyszerészével! Az antipszichotikumok bizonyos gyógyszerekkel kölcsönhatásba léphetnek. Ez eredményezheti a két gyógyszer hatásának gyengülését, elmaradását vagy a mellékhatások nagyobb kockázatát.
Az antipszichotikumok a leggyakrabban az alábbi hatóanyagokkal lépnek kölcsönhatásba:
- központi idegrendszeri depresszánsok (nyugtatók, altatók, szorongáscsökkentők);
- a Parkinson-kór kezelésére alkalmazott levodopa;
- vérnyomáscsökkentő és szívritmust befolyásoló szerek;
- antikolinerg szerek (egyes szemészeti, asztmaellenes és urológiai szerek).
Amennyiben antipszichotikumot szed, az alkoholfogyasztást kerülje!
