A tartósan nyomásnak kitett bőrterületeken, elsősorban a csontos alap felett – keresztcsont, sarok – kialakuló bőr- és bőr alatti szövetkárosodást felfekvésnek, illetve decubitusnak (felfekvéses vagy nyomási fekélynek) nevezzük.
A felfekvés és a nyomási fekély leggyakrabban mozgásképtelenséget okozó vagy hosszú ágynyugalmat igénylő betegségek mellett alakul ki. A bőr és az egyéb szövetek vérellátási zavara miatt kialakuló kórfolyamat kezdetben sápadt terület, majd vérbőség, végül elhalásos szövethiány formájában jelenik meg. A mély felfekvés miatt kialakuló fekélyes sebek fertőződése életveszélyes állapotot idézhet elő, magas a vérmérgezés kialakulásának kockázata.
A decubitus főbb tünetei
A felfekvés súlyosságának megítélése a bőr vagy a mélyebben fekvő szövetek károsodásának mértéke szerint történik. Enyhe formában a bőrfelület vörösre vagy kékeslilára színeződik, nyomás hatására kifehéredik, vértelenné válik, a bőr érzékeny lehet és viszket. Súlyosbodás esetén a bőr hám- (epidermisz) és irha- (dermisz) rétegei károsodnak, bőrhiány alakul ki. Az így kialakuló nyílt sebhez vagy hólyaghoz hasonló fekély idővel a bőr összes rétegét érinti, a bőr alatti szövetek is sérülnek a fekély mélyülésével. A legsúlyosabb formában a bőr alatti izmok és csontok is károsodnak.
A test azon területei a leginkább veszélyeztetettek, amelyeket nem fed jelentős mennyiségű zsírszövet, és közvetlen érintkezésben vannak a támasztófelülettel, például az ággyal vagy a kerekesszékkel.
Az ágyhoz kötött betegek fokozott kockázatnak kitett testrészei a váll és a lapocka feletti bőr, a könyék, a tarkó, a fülkagylók, a térd, a külső boka, a sarok és a lábujjak, a gerinc és a farcsont. Tolószékben hosszasan ülő betegek esetében fokozott nyomás terheli a tomport, a karok és a combok hátsó felszínét és a medencecsont hátsó részét.
A felfekvés általában fájdalommal jár, ám a zavart tudatállapotú vagy eszméletlen betegek, illetve a cukorbetegség szövődményeként kialakuló idegbántalomban (diabéteszes neuropátia) szenvedő betegek még súlyos felfekvés esetén sem éreznek vagy jeleznek fájdalmat.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha tartósan ágyhoz kötött, illetve mozgásában korlátozott hozzátartozója bőrén bármilyen enyhe bőrpír vagy elszíneződés megjelenését észleli, értesítse a beteg háziorvosát vagy kezelőorvosát. A felfekvés igen gyorsan, akár egy-két óra alatt is kialakulhat a beteg állapotának változásától függően, ezért a bőr károsodásának megelőzése érdekében mihamarabb orvosi ellátásra van szükség.
A már kialakult felfekvés kezelése sokkal nehezebb, mint a megelőzése – a korai stádiumban felfedezett és kezelt felfekvés azonban jól gyógyul.
A decubitus kiváltó okai
Ha a bőr vérellátása két-három óránál hosszabb ideig szünetel, a bőr elhal. A bőr vérellátásának csökkenése abban az esetben jön létre, ha a bőrre nehezedő nyomás megakadályozza a vér áramlását. Akár a rosszul illeszkedő, nem megfelelő méretű (szoros) öltözék, a meggyűrődött ágynemű vagy a sarkat feltörő cipő is elindíthatja a folyamatot.
Emellett a nedves környezet – izzadság, vizelet, széklet – a bőr felázásához vezet, ami szintén hajlamosíthat a felfekvésre.
Leginkább azok az emberek veszélyeztetettek, akik mozgásképtelenek, tartósan ágyhoz vagy kerekesszékhez kötötten élnek. Emellett a szövetek vérkeringését károsító betegségek is növelik a felfekvés kialakulásának kockázatát.
A felfekvés kockázati tényezői az alábbiak:
- 70 év feletti életkor;
- vizelet- vagy széklettartási zavar (inkontinencia);
- a bőr vérellátását gátló betegségek
- cukorbetegség;
- perifériás érbetegség;
- veseelégtelenség;
- szívelégtelenség;
- krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD);
- kóros elmeállapotok (pl. súlyos depresszió, szkizofrénia);
- túlsúly;
- mozgáskorlátozottság;
- alultápláltság, tápanyaghiányos étrend.
A decubitus lehetséges szövődményei
A súlyos, mély fekélyes sebeket okozó felfekvés akár életet veszélyeztető szövődményekhez is vezethet.
A felfekvés gyakoribb szövődményei az alábbiak:
- a bőr és a bőr alatti kötőszövet fertőzéses eredetű gyulladása (cellulitis);
- vérmérgezés (szeptikémia);
- a csontok és ízületek fertőzései: ízületi gyulladás (arthritis), csontvelőgyulladás (osteomielitis);
- szövetelhalással járó, úgynevezett izompólya-gyulladás (nekrotizáló fascitis): súlyos lágyrész-fertőzés, amely gyors szövetelhaláshoz vezető, sürgősségi műtéti ellátást igénylő állapot;
- gázgangréna (üszkösödés): többnyire a Clostridium nevű baktériumtörzs által okozott súlyos fertőzés, amely azonnali sebészeti ellátást igényel.
A felfekvéses fekély sebészeti beavatkozással végzett kezelése is számos szövődménnyel járhat a felfekvéses betegek rossz egészségi állapota miatt.
Ezek a következők lehetnek:
- fertőzés,
- az átültetett lebeny elhalása,
- izomgyengeség,
- hólyagosodás,
- felfekvések visszatérése,
- vérmérgezés,
- csontok fertőződése,
- belső vérzés,
- testen belüli gennygyülemek (tályogok),
- a láb belső visszereiben kialakuló vérrögösödés (mélyvénás trombózis).
A decubitus diagnosztizálása
A felfekvéses fekély kórisméjét megtekintés alapján állapítja meg a háziorvos, bőrgyógyász szakorvos vagy a kezelőorvos. A vizsgálat része a kockázatbecslés, amely kiterjed a beteg általános egészségi állapotára, mozgásképességére, a testtartását befolyásoló tényezőkre, a fertőzésre hajlamosító állapot meglétére, a beteg elmeállapotára, a kórelőzményben szereplő felfekvésre, a vizelet- vagy széklettartási nehézségre, a keringési rendszer működésére és a beteg étrendjére. Mindennek részeként laboratóriumi vér- és vizeletvizsgálatra is sor kerülhet.
A decubitus kezelése
A felfekvéses fekély kezelése több szakember együttműködését igényli. Az ellátás helyétől és a felfekvés súlyosságától függően részt vehet benne a háziorvos, a kezelőorvos, sebész szakorvos, kötöző nővér, gyógytornász, dietetikus, pszichoterapeuta és szociális munkás is (lásd még: otthonápolás).
A kezelés első lépése a seb állapotának dokumentálása, amely kiterjed a seb fennállásának időtartamára, a seb elhelyezkedésére, nagyságára, mélységére, alapjára, szélére, környékére és az esetleges szövődmények meglétére. A felfekvés és fekély kezelése összetett folyamat, amely magában foglalja a helyzetváltoztatást, a matracok és párnák használatát, a gyógyszeres kezelést, a helyi kezelés elemeit (kötszerek, krémek, kenőcsök), a sebtisztítást és szükség esetén a sebészeti beavatkozást.
Otthoni ápolás esetén a kezelőorvos által előírtaknak megfelelően fájdalomcsillapításra, rendszeres sebkötözésre és sebtisztításra lehet szükség a kísérőbetegségek (pl. cukorbetegség, magas vérnyomás) kezelése mellett. A nem gyógyuló sebek teljes körű ellátásához sebész által végzett sebtisztításra is szükség lehet, ami járó- vagy fekvőbeteg-ellátásban történhet meg. Az otthonápolásban és a kórházi ellátásban is kiemelt fontosságú a testmozgás biztosítása és a folyamatos állapot-ellenőrzés.
Helyzetváltoztatás
A mozgás és a gyakori helyzetváltoztatás célja a felfekvés kialakulásának megelőzése, illetve a már kialakult fekélyre nehezedő nyomás csökkentése.
Matracok és párnák
Felfekvések esetén ajánlott speciális habmatracok használatára váltani, amelyek szétoszlatják a felfekvéses testrészre nehezedő nyomást. Súlyos felfekvés esetén változó nyomású matrac használata válhat szükségessé.
Sebkezelés, műtét
A felfekvések kezelésében különböző speciális, a gyógyulási folyamatot elősegítő kötszereket és helyileg alkalmazandó készítményeket alkalmaznak a további szöveti károsodás megakadályozására. Bizonyos esetekben szükségessé válhat az elhalt szövetek eltávolítása (debridement), ami történhet speciális kötszer és kenőcs használatával, illetve nagyobb mennyiségű elhalt szövet megléte esetén mechanikus módon. A mechanikus sebtisztítást egészségügyi szakember végzi nagynyomású vizes öblítéssel, ultrahanggal, lézerrel vagy sebészi eljárással.
Súlyos fekélyek kezelése során szükségessé válhat a sebészeti műtéti beavatkozás is a további szövetkárosodás és az életet veszélyeztető szövődmények (vérmérgezés, üszkösödés) megelőzése érdekében. A műtét során a seb kitisztítását követően összehúzzák a sebszéleket (közvetlen sebzárás), vagy a környező bőrterületről eltávolított szövetet helyeznek át a seb fedéseként (lebenyátültetés).
Gyógyszeres kezelés
Antibiotikummal történő kezelés akkor válik szükségessé, ha a felfekvés elfertőződik.
Táplálkozás
A felfekvéses fekély kezelésének fontos eleme a táplálkozás minőségének javítása, mivel a megfelelő mennyiségű folyadékbevitel, a fehérje- és vitaminpótlás, valamint a nyomelemek szervezetbe juttatása bizonyítottan gyorsítja a sebgyógyulást.
Mit tehet decubitus esetén?
A felfekvéses fekély mielőbbi gyógyulása érdekében fontos követni a kezelőorvosától kapott utasításokat az ülő és a fekvő helyzetek beállítását, a megfelelő lábtartást és pózokat, valamint a speciális segédeszközök használatát és az átmozgatást illetően.
Különösen oda kell figyelni a megfelelő táplálkozásra, amelyre vonatkozóan érdemes dietetikus szakember tanácsát kérni.
A decubitus megelőzése
A felfekvés megelőzésének leghatékonyabb módszere a beteg testhelyzetének rendszeres változtatása. Kerekesszékkel élő betegek esetében 15-30 percenként, ágyhoz kötött betegek esetében kétóránként javasolt az átmozgatás.
Külön hangsúlyt kell fektetni a megfelelő mennyiségű fehérjét, vitaminokat és nyomelemeket tartalmazó étrend kialakítására is. A beteg étvágytalansága esetén ajánlott a napi többszöri, kis mennyiségű étkezés, amely előtt kerülendő a nagyobb mennyiségű folyadék fogyasztása. A nyelés nehezítettségekor folyékony tápszerek, levesek és pürésített szilárd ételek fogyaszthatók.
Fontos a beteg bőrének rendszeres ellenőrzése. A felfekvés első jeleinek észlelése esetén mihamarabb értesíteni kell a háziorvost vagy a beteg otthonába kijáró ápolót. Ügyelni kell a beteg bőrének szárazon és tisztán tartására, a bőrápolás higiénés szabályainak betartására. Gondot kell fordítani az esetlegesen meglévő vizelet- és/vagy széklettartási zavar megfelelő kezelésére.
A felfekvések megelőzése érdekében a dohányos betegeknek ajánlott a dohányzás abbahagyása, mivel a dohányzás rontja a vérkeringést. Ehhez számos dohányzásleszokást támogató program keretében kaphatnak segítséget.
