Az ICD (Implantable Cardioverter Defibrillator), más néven implantálható (beültethető) kardioverter (pulzusgenerátor) defibrillátor egy életmentő készülék, amit súlyos szívritmuszavar esetén elősegíti a szívműködés fenntartását.
A készüléket drótok segítségével közvetlenül a szívhez csatlakoztatják. Az ICD folyamatosan figyeli a szív elektromos működését és automatikusan kezeli azt, így képes egy bekövetkezhető életveszélyes ritmuszavar megszüntetésére.
Mikor van szükség ICD-beültetésre?
Az olyan betegeknél rendelik el a beültetést, akiknél nagy a veszélye a szívritmuszavarok által okozott szívmegállásnak. A szív elektromos működészavara okozza ezt, mely veszélyesen gyors és szabálytalan szívritmushoz vezet. Az ICD a hirtelen szívhalál megelőzésére szolgál.
A hirtelen szívhalál kockázatát növelő tényezők:
- korábban elszenvedett szívinfarktus,
- súlyos fokú szívelégtelenség,
- súlyos fokú szívkoszorúér-betegség,
- szívizombántalom,
- veleszületett szívbetegségek,
- visszatérő szívritmuszavar.
A sikeres beültetést követően jelentősen javul az életminőség. A jelenleg alkalmazott ICD készülékeknek három funkciója van:
Anti-bradycardia üzemmód: túlzottan lassú szívműködés (bradycardia) esetén - pacemakerhez hasonlóan - átveszi és gyorsítja a szív vezérlését.
Anti-tachyckardia üzemmód: túlzottan gyors szívműködés (tachycardia) esetén az ICD még nagyobb frekvenciával lead egy sorozat impulzust. Ezzel átveszi a szív vezérlését, majd fokozatosan lelassítja, egészen a normális szívműködésig.
Defibrilláció: amennyiben a fentebb leírt eljárás nem vezet sikeres eredményhez, vagy életveszélyes szívritmuszavar (pl. kamrafibrilláció) észlelhető, akkor az ICD egy nagy energiájú impulzust ad le, mellyel újraindítja a szív elektromos aktivitását.
A szívműködésről külön cikkben olvashat.
Az ICD-beültetés menete
A beavatkozás előtt a gyógyszerszedéssel kapcsolatban feltétlenül egyeztetni kell a kezelőorvossal. Véralvadásgátlók, illetve cukorbetegség kezeléséhez szükséges gyógyszerek esetében külön ki kell kérni az orvos véleményét.
ICD-beültetés előtt az alábbi vizsgálatokat rendelik el.
Fizikális vizsgálat: a szívbetegségek, szívritmuszavarok fizikálisan észlelhető jeleit keresik. A fizikális vizsgálat része a kikérdezés (anamnézisfelvétel), megtekintés, tapintás, kopogtatás, hallgatózás.
EKG-vizsgálat: fájdalmatlan vizsgálat, mely során a szív elektromos tevékenységét rögzítik, és ezt papíron vagy digitális úton jelenítik meg. Elektródokat helyeznek fel a végtagokra és a mellkasra.
Vérvétel: tűszúrás során vért vesznek. A levett mintából laborvizsgálatokat rendelnek el, melyek a szívizom állapotáról és a keringést károsító tényezőkről is információval szolgálhatnak.
Szívultrahang-vizsgálat: fájdalommentes vizsgálat, semmilyen mellékhatása nincs. Hanghullámok segítségével felvételt készítenek a szívműködésről.
Mellkasröntgen-vizsgálat: minimális sugárterheléssel jár. A kezelőorvos a mellkasi szervek állapotát vizsgálja vele.
Szívkatéteres beavatkozás: a vizsgálat során egy vékony csövet, úgynevezett katétert vezetnek az ágyék vagy a kar egyik artériájába, amit felvezetnek a szív koszorúereibe. A katéteren keresztül kontrasztanyagot fecskendeznek be, ami segít láthatóvá tenni az erek átjárhatóságát.
Beavatkozás
Az ICD-t műtéti körülmények között ültetik be. Általában helyi érzéstelenítés mellett végzik a beavatkozást, nem szükséges altatás. A műtét során elektródokat helyeznek fel a végtagokra és a mellkasra, ezeket pedig egy EKG-készülékhez csatlakoztatják.
A legtöbb esetben a készülék telepét a bal oldali kulcscsont alá ültetik be. Egy vénán keresztül elektródokat vezetnek fel a szívbe, melyeket a teleppel összekötik. A sebet felszívódó varrattal zárják.
Beavatkozás után
A műtét után néhány óráig aktív pihenés javasolt. A beavatkozást követően egy úgynevezett műtét utáni megfigyelő kórterembe (posztoperatív őrzőbe) helyezik a beteget. Elektródákat, vérnyomásmérő mandzsettát és ujjra csíptethető véroxigénteltség mérőt (pulzoximétert) helyeznek el a betegen.
A beteg állapotát folyamatosan figyelik, szükség esetén beavatkoznak. A beültetés helye néhány napig érzékeny lehet. Fürdeni 4 nap után szabad, és 6 hétig nem szabad megerőltető munkát végezni. Hazaengedés előtt egy speciális készülékkel ellenőrzik az ICD beállításait.
Élet az ICD-beültetés után
Néhány óvintézkedés betartásával aktív életet lehet élni. Fontos, hogy mindenképpen követni kell a kezelőorvos utasításait. Bármilyen szokatlan észrevétel esetén mindenképpen értesíteni kell az orvost. A mindennapi életben használt elektromos berendezések nem befolyásolják az ICD működését.
Bizonyos esetekben egy adott eszköz használatakor jelentkezhet szédülés, heves szívdobogásérzet (palpitáció).
Az alábbiak lehetnek ezek:
- Mágnesek: nem javasolt az ICD közelében tartani, befolyásolhatja annak működését.
- Biztonsági kapuk: ritka esetben némi zavart okozhatnak.
- Elektronikus indító rendszerek: működő motornál minél nagyobb távolság tartandó.
Az ICD működésének megfelelő biztosítása érdekében az alábbiak követése javasolt:
- mobiltelefonját az ICD-vel ellentétes oldalon tartsa,
- fülhallgatóját legalább 15 cm-es távolságban tartsa az ICD-készüléktől,
- kerülje a nagy energiafelhasználású eszközök, mint pl. hegesztőgépek használatát,
- kerülje a fémdetektoros kapukat, pl. repülőtéren (a biztonsági őröknek mutassa be ICD igazolványát),
- orvosi, illetve fogászati beavatkozások előtt egyeztessen kezelőorvosával.
Az ICD működésére nincs hatással vagy minimális hatással bír:
- mikrohullámű sütő,
- televízió,
- távirányító,
- AM/FM rádió,
- számítógép és perifériái,
- GPS-adóvevő.
ICD-beültetés szövődményei
Akárcsak minden más műtéti beavatkozás esetén, úgy ebben az esetben is fordulhatnak elő szövődmények a beültetés során és után.
A beültetés során fellépő szövődmények lehetnek:
- vérzés a beavatkozás helyén,
- vérrögképződés,
- a környező izmok, ínak, idegek, vénák, szervek sérülése,
- szívritmuszavar,
- szívinfarktus,
- stroke.
A beültetés után fellépő szövődmények:
- fertőzés kialakulása,
- a vezetékek elmozdulása,
- készülék meghibásodása.
ICD működés közben
Az ICD folyamatosan figyeli a szív működését. Túl lassú szívműködés esetén az ICD kisebb impulzusokkal gyorsíthatja a szívritmust (anti-bradycardia üzemmód). Legtöbb esetben ez nem érezhető. Túl gyors szívverés esetén felülvezérli a szívműködést (anti-tachyckardia üzemmód).
Szükség esetén a készülék nagyobb impulzust adhat le (kardioverzió), fájdalom társulhat hozzá. Életveszélyes ritmuszavar esetén a készülék mindig nagyobb energiájú impulzust ad le (defibrillálás), ami mellkasi rúgáshoz vagy ütéshez hasonlítható.