A méhen belüli fogamzásgátló eszközök – ismertebb nevükön: spirál (intrauterine device, IUD) – megbízható, hosszú távú fogamzásgátló módszert jelentenek elsősorban azoknak a fogamzóképes korban levő nőknek, akik már szültek.
A méhen belüli fogamzásgátló eszközök széleskörű alkalmazása az 1950-es évek végén a szövetbarát műanyagokból készült, ún. első generációs eszközökkel kezdődött. Az első magyar méhen belüli fogamzásgátló eszköz, az ún. Szontágh-hurok bevezetése 1972-ben Szontágh Ferenc professzor, a szegedi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika egykori igazgatójának nevéhez fűződik.
A méhen belüli fogamzásgátló eszközök hatékonyságát később jelentősen növelte az ún. bioaktív, fémet vagy fémötvözetet (réz, ezüst, arany) tartalmazó eszközök kifejlesztése. Az 1990-es évektől elérhetővé váltak a folyamatos hormonkibocsátást biztosító méhen belüli fogamzásgátló eszközök (intrauterine system, IUS) is. Ettől kezdve világszerte és hazánkban is folyamatosan csökkent a hagyományos (hormonmentes) IUD-t viselő nők aránya, bár az eszköz ma is igen népszerű a fogamzásgátlást alkalmazók körében.
Lásd még: Fogamzásgátlás
A méhen belüli fogamzásgátló eszközök működése
Az eszköz felhelyezésének ideális időpontja a menstruációs vérzés ideje. A felhelyezés kellemetlen érzéssel járhat, ezért egyéni igény szerint helyi érzéstelenítés kérhető, de a művelet nem tart tovább öt percnél. Ezt követően kismértékű görcsös hasi fájdalom léphet fel, amely fájdalomcsillapító gyógyszerekkel enyhíthető. 3-6 hét elteltével kontrollvizsgálat szükséges. Az eszköz felhelyezése előtt méhnyakszűrésre alkalmas citológiai mintavétel szükséges.
A többségükben T-alakú eszközök végén vékony jelzőszál van, amely kb. 1 cm hosszan kilóg a külső méhszájból. A jelzőszál az ellenőrző vizsgálatok során tájékoztat az eszköz helyben létéről, valamint lehetővé teszi a könnyű eltávolítását. Ha az ellenőrző vizsgálaton a jelzőfonal nem látható, ultrahangvizsgálattal ellenőrzik a méhen belüli elhelyezkedését, vagy esetleges kilökődését.
Panaszmentes esetekben a méhen belüli fogamzásgátló eszközök ajánlott viselési ideje 5-6 év, amelynek letelte után másikra cserélendők. Amennyiben már nincs szüksége fogamzásgátlásra – de legkésőbb a változókor (menopauza) elérésekor – a spirált el kell távolítani.
A spirálok előnyei és hátrányai
A fogamzásgátlás módjának megválasztásához az adott módszer/eszköz előnyeinek és hátrányainak mérlegelése szükséges.
A méhen belüli fogamzásgátló eszközök előnyei az alábbiak:
- hosszú távon (típustól függően 5-10 évig) védenek a nem kívánt terhesség ellen;
- magas a hatékonyságuk: a Pearl-indexük 1, vagyis 100 használóból 1 esetben következik be nem kívánt terheség;
- használatuk kényelmes, nem igényel napi- vagy heti szintű teendőket;
- használatuk során csökkennek a menstruációval kapcsolatos ciklikus eltérések, mérséklődik a vérzés és a menstruációhoz esetenként társuló erős alhasi görcsök;
- eltávolításukat követően gyorsan visszatér a termékenység;
- felhelyezésük lehetséges szülés vagy vetélés után is;
- használatuk megengedett a szoptatás időszaka alatt;
- a menopauza előtti években a hormontartalmú méhen belüli eszközök használata révén megelőzhetők a változókori alacsony hormonszint miatt fellépő rendellenes vérzések;
- használatuk során nem merülhetnek fel gyógyszerkölcsönhatások az aktuálisan szedett gyógyszerekkel.
A méhen belüli fogamzásgátló eszközök hátrányai az alábbiak:
- az eszköz elmozdulhat vagy kilökődhet;
- a hormonmentes méhen belüli fogamzásgátló eszköz használatának első hónapjaiban erőteljesebb és a megszokottnál hosszabb ideig tartó menstruációs vérzés léphet fel;
- az eszköz használatának első hónapjaiban pecsételő vérzés fordulhat elő;
- az eszköz nem nyújt védelmet a nemi úton terjedő fertőzések ellen;
- a felhelyezéssel esetlegesen bekövetkező, kezeletlen fertőzés kismedencei gyulladáshoz vezethet.
A méhen belüli fogamzásgátló eszközök felhelyezése legkorábban 6 héttel a szülést követően javasolt. Használatuk biztonságos a szoptatás időszaka alatt is, mivel nem befolyásolják a termelődő anyatej mennyiségét és összetételét.
A spirálhasználat ellenjavallatai
A méhen belüli fogamzásgátlók ellenjavallatát képezik a méh fejlődési rendellenességei, a méh üregét torzító mióma, a korábbi kismedencei gyulladás és a nemi úton terjedő fertőzések. Nem javasolt az IUD felhelyezése akkor sem, ha a ciklusok között kivizsgálatlan vérzés vagy hüvelyi vérzés szex után tapasztalható.
Lásd még: Hüvelyi vérzés kezelése
Relatív ellenjavallatnak számít, ha az IUD-t használni kívánó személy korábban még nem szült (nulliparitás).
A spirálhasználat lehetséges mellékhatásai
Ritka mellékhatásként vérzési rendellenességek, elsősorban bőséges, hosszan tartó havi vérzés (hypermenorrhoea) vagy ciklust nem tartó rendellenes vérzés (metrorrhagia), továbbá alhasi fájdalom és kismedencei gyulladás fordulhat elő.
Előfordulhat az eszköz kilökődése, elsősorban menstruációs vérzés idején. Extrém ritka szövődményként a felhelyezéskor vagy a későbbiekben előfordulhat, hogy az eszköz átfúrja a méhfalat és a hasüregbe vagy a környező szövetekbe jut.
Mikor forduljon orvoshoz?
Forduljon nőgyógyász szakorvoshoz, ha váratlan, erős vérzést, vagy nem szűnő alhasi fájdalmat, lázat, illetve megváltozott színű, szagú, mennyiségű vagy sűrűségű hüvelyfolyást tapasztal. Akkor is keresse fel nőgyógyászát, ha felmerül a méhen belüli fogamzásgátló eszköz elmozdulásának gyanúja. Mindaddig mellőzze a szexuális együttlétet, amíg nem esett át szakorvosi vizsgálaton!
A méhnyakrák megelőzése érdekében járjon rendszeresen méhnyakszűrésre, amelynek révén a tünetet és panaszt még nem okozó ún. rákmegelőző állapot felismerhető, és az időben megkezdett kezeléssel gyógyítható. Méhnyakszűrésre meghívót kap minden, érvényes társadalombiztosítással rendelkező 25-65 év közötti nő, aki a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) nyilvántartása alapján 3 éve nem volt méhnyakszűrésen vagy nőgyógyászati citológiai vizsgálaton és nincs igazolt méhnyakrákja
Kapcsolódó tartalom: Szexuális egészség
