Az emberi bélrendszerben található normálflórát (más néven mikrobiomot) számos mikroorganizmus közössége alkotja. Bár ezek nem tartoznak az emberi test saját sejtjei közé, fontos szimbiózisban élnek a szervezettel, így gyakran külön „szervként” is hivatkoznak rá. A bélflóra egészségfenntartó szerepe egyre égetőbb kutatási téma: egyre több bizonyíték utal arra, hogy állapota összefügg különböző gyulladásos bélbetegségek vagy akár a vastagbéldaganatok kialakulásával is.
A vastagbéldaganat a leggyakoribb daganattípusok közé tartozik, a daganatos halálozás listáján pedig a második helyen szerepel világszerte – és sem az előfordulási gyakorisága, sem a halálozási aránya nem csökkent számottevően az utóbbi években. Az esetek elenyésző hányadát alkotják csak a genetikailag örökölhető típusai (lásd még: Lynch-szindróma), így kialakulásában feltehetően főként életmódbeli tényezők játszanak fontos szerepet. Ilyen környezeti- és életmódbeli tényezők például a nyugati típusú étrend, dohányzás, túlsúly és elhízás, cukorbetegség, alkoholfogyasztás. Emellett növekszik azoknak a tanulmányoknak a száma, amelyek a bélflóra egészségi állapota és a vastagbéldaganatok kialakulása közötti kapcsolatot vizsgálják és írják le.
A mikrobiomról bővebben itt olvashat.
A mikrobiom és a testmozgás kapcsolatáról bővebben itt olvashat.
A normálflóra szerepe a vastagbél egészségének fenntartásában
A szervezet és a normálflóra kölcsönhatása számos funkcióban játszik fontos szerepet: a normálflóra tagjai részt vesznek többek között bizonyos tápanyagok és ásványi anyagok felszívódásában, különböző enzimek, vitaminok és aminosavak előállításában, valamint egyes rövid szénláncú zsírsavak (pl. butirát) termelésében is.
A mikrobiom egyensúlya az eubiózis, melyről az alábbiak együttes fennállása esetén beszélhetünk:
- megfelelő diverzitás: a mikrobiomot alkotó baktériumtörzsek sokfélesége;
- egyensúly a képződő gyulladáskeltő és gyulladásellenes anyagok között a bélben;
- az immunrendszer megfelelő működése;
- egészséges bélhám és bélnyálkahártya megléte.
A mikrobiom egyensúlyának megváltozását diszbiózisnak nevezzük. A diszbiózis a jól ismert emésztőszervi panaszokon – például hasmenés, puffadás – kívül számos egyéb tünettel járhat, okozhat akár viselkedési zavarokat, kognitív funkcióromlást, illetve az immunrendszer gyengüléséhez is vezethet.
Vastagbéldaganat kialakulása során a vastagbél mikrobiomja megváltozik. Azt, hogy ez ok vagy okozat, rengeteg kutatócsoport vizsgálja világszerte.
Vastagbéldaganat kialakulásával összefüggésbe hozott baktériumtörzsek
A vastagbél flórájának összetétele az életmódbeli változásoknak megfelelően változik. Bizonyos baktériumok emelkedett szintjét már összefüggésbe hozták a vastagbéldaganatok kialakulásával.
Az alábbi törzsek emelkedett mennyisége játszhat szerepet a vastagbéldaganatok kialakulásában:
- Bacteroides fragilis,
- Streptococcus gallolyticus,
- Enterococcus faecalis,
- Escherichia coli.
Fontos! Ezek a baktériumok a normálflóra tagjai is, így jelenlétük önmagában még nem ad okot vastagbéldaganat gyanújára! Diszbiózis esetén viszont a normálishoz képest emelkedhet a mennyiségük, ami fokozhatja a vastagbéldaganat kialakulásának kockázatát.
Miért okozhat a megváltozott baktériumflóra vastagbéldaganatot?
A vastagbél mikrobiomja és a szervezet dinamikus egyensúlyt alkot – így a baktériumflóra megváltozásával a bélrendszer működése is megváltozik. A megváltozott baktériumflóra több mechanizmussal is hozzájárulhat a vastagbéldaganatok kialakulásához, melyek az alábbiak lehetnek.
A bélnyálkahártya károsodása
Egészséges bélműködés esetén a bélrendszeri baktériumflórát a bélnyálkahártya elhatárolja a szervezet immunsejtjeitől – ehhez a mechanikai „gát” létrehozásához a bélhámsejtek egészséges, szoros kapcsolata szükséges. Vastagbéldaganat esetén – mind az emberben, mind a kísérletes állatmodellekben – sérül a bélnyálkahártya (pl. krónikus gyulladás hatására) és átjárhatóvá válik a baktériumok számára. Ez arra utal, hogy a károsodott bélnyálkahártya és a baktériumok, valamint bomlástermékeik környező szövetekbe jutása kedvez a daganat kialakulásának (neoplázia) és a progresszió előrehaladásának.
Genotoxinok
Bizonyos baktériumok olyan bomlástermékeket (genotoxinokat) bocsátanak ki, amelyek DNS-károsító hatásuk miatt közvetlenül felelősek lehetnek a vastagbéldaganatok kialakulásáért.
Többek között az alábbi, baktériumok által termelt genotoxinok hozhatók összefüggésbe a vastagbéldaganatok kialakulásával:
- colibactin (Escherichia coli);
- citoletális duzzasztó toxinok – CDT (Campylobacter jejuni);
- typhoid toxin (Salmonella spp.)
Oxidatív stressz
Oxidatív stressznek azt nevezzük, amikor az anyagcserefolyamatok során a reaktív oxigén- vagy nitrogéngyökök túlsúlyba kerülnek. A reaktív gyökök jelenléte bizonyos mértékig normális, hiszen az egészséges anyagcserefolyamatok során is keletkeznek – problémát akkor jelentenek, ha felborul az ellensúlyozó (semlegesítő) folyamatokkal való egyensúlyuk. Az oxidatív stressz gyulladásos folyamatokban gyakran kimutatható. A reaktív gyökök folyamatos termelődése DNS-károsodásokhoz vezet, az így felhalmozódó génmutációk pedig a vastagbéldaganat kialakulását okozhatják. Bizonyos baktériumokat már összefüggésbe hoztak az oxidatív stressz emelkedésével (pl. Enterococcus faecalis).
Étrend és a bakteriális anyagcseretermékek
Az étrend befolyásolja a bélflóra összetételét és sokféleségét. A magas állati fehérje- és zsírtartalmú étrendek például a Bacteroides családba tartozó baktériumok magasabb számát eredményezik, míg a magas szénhidráttartalmú étrend a Prevotella családba tartozó baktériumokét (mindkét baktériumcsalád emelkedett jelenlétét összefüggésbe hozták már a vastagbélrák nagyobb kockázatával).
Az emésztetlen táplálékkomponensek (pl. frukto-oligoszacharidok) eljutnak a vastagbélbe, a bélmikrobák pedig fermentálják (erjesztik) ezeket. A képződő fermentációs termékek baktériumfajonként eltérőek, így a bélflóra összetételének változása a baktériumok védő és káros anyagcseretermékeinek egyensúlyát is befolyásolja.
A baktériumok bizonyos anyagcseretermékei védő hatást mutatnak a vastagbéldaganatokkal szemben. Védő hatású szerves savak közé tartoznak például a rövid szénláncú zsírsavak (pl. acetát, butirát, propionát), amelyek kiegyensúlyozott táplálkozás esetén a bélbaktériumok domináns fermentációs termékei. Kiegyensúlyozatlan, egyoldalú táplálkozás esetén a mikrobák ún. pro-karcinogén (daganatképződést elősegítő) vegyi anyagokat is termelnek, például másodlagos epesavakat, N-nitrozovegyületeket (NOC) vagy hidrogén-szulfidot (H2S).
Kapcsolódó tartalom: Életmódbeli tényezők a rákmegelőzésben
