A Streptococcus pneumoniae (S. pneumoniae) nevű baktérium által okozott fertőzéseket hívjuk pneumococcusfertőzésnek. A kialakuló betegség esetén a tünetek az enyhétől az egészen súlyosig is előfordulhatnak, a baktériumtörzs tulajdonságaitól függően. Jelenleg több mint 90 különböző fertőző S. pneumoniae törzset ismerünk, melyből néhány akár kifejezetten súlyos tüneteket okozhat.
A S. pneumoniae által okozott tüdőgyulladás vagy a vér fertőződése (bakterémia) gyógyulási esélye alapvetően jó, de gyermekek, idősek és egyéb veszélyeztetettek (lásd lejjebb) esetén nem ritka a súlyos komplikáció vagy másodlagos fertőzés (pl. agyhártyagyulladás) megjelenése.
A pneumococcusfertőzés tünetei
A pneumococcusfertőzés tünetei a fertőzés típusától függően sokfélék lehetnek.
Az általános tünetek az alábbiak:
A pneumococcusfertőzés típusai
A pneumococcusfertőzéseket két nagyobb csoportba sorolhatjuk: invazív és nem invazív fertőzések csoportjaiba.
Nem invazív fertőzés
Nem invazív fertőzés esetén a baktérium a véráramot és a létfontosságú szerveket nem érinti, így kevésbé súlyos és veszélyes.
Nem invazív fertőzések például az alábbiak:
- hörghurut, hörgőgyulladás (bronchitis),
- középfülgyulladás (otitis media),
- melléküreg-gyulladás, arc- és homloküreg-gyulladás (sinusitis).
Invazív fertőzés
Invazív fertőzés esetén a baktérium létfontosságú szervet fertőz és/vagy a véráramba kerül, így sokkal súlyosabb és veszélyesebb tünetek alakulnak ki.
Invazív fertőzések közé tartoznak például:
- vérmérgezés (septicaemia) – a bakterémia súlyos formája, a baktériumok a véráramban szaporodni kezdenek, melyre az immunrendszer súlyos, gyulladásos reakcióval válaszol;
- csontvelőgyulladás (osteomyelitis) – a csont fertőzése;
- ízületi gyulladás (septicus arthritis) – az ízület fertőződése;
- bakteriális tüdőgyulladás (pneumonia) – a tüdő fertőzése;
- agyhártyagyulladás (meningitis).
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben bizonyítottan pneumococcus által fertőzöttel találkozott, érintkezett és panaszokat észlel magán, forduljon orvoshoz.
A pneumococcusfertőzésnek enyhe esetben csupán általános tünetei vannak, így nehéz elkülöníteni egyéb légúti bakteriális megbetegedésektől. Amennyiben azonban a tünetei néhány napon belül nem javulnak, érdemes orvoshoz fordulni.
A pneumococcusfertőzés kialakulásának oka
A különböző típusú fertőzéseket okozó Streptococcus pneumoniae baktérium emberről emberre cseppfertőzés útján terjed. Az orr és garat nyálkahártyájában telepszik meg, sokan akár tünetmentesen is hordozhatják. A baktérium innen jut el az alsóbb légutakba vagy véráram útján a különböző szervekhez.
A pneumococcusfertőzés lehetséges szövődményei
A pneumococcusfertőzések az esetek túlnyomó többségében jól kezelhetőek. A fertőzés azonban különösen veszélyes, ha szepszis alakul ki, mely súlyos és gyors lefolyású, akár halálos kimenetelű lehet. Veszélyeztetett korosztálynak számítanak a 65 évnél idősebbek, akiknél a pneumococcusfertőzés súlyos tüdőgyulladást okozhat.
A pneumococcusfertőzés diagnosztizálása
A pneumococcusfertőzésre utaló tünetek megjelenése esetén a háziorvos fizikális vizsgálatot végez, azonban ez a kórokozó pontos beazonosításához nem elég. Ehhez vérmintára van szükség, melyből kitenyésztve akár a pontos törzs is meghatározható.
A tünetektől függően szükség lehet röntgenvizsgálatra – ez kimutatja a tüdőben lévő felszaporodott folyadékot -, vagy egyéb képalkotó diagnosztikai eljárásra (MR, CT).
A központi idegrendszer érintettsége esetén gerinccsapolást (lumbalpunctio) végeznek, vagyis az agyat és a gerincvelőt körbevevő folyadékból vesznek mintát, így az agyhártyagyulladás igazolható. Ezt az eljárást érzéstelenítés mellett végzik.
A pneumococcusfertőzés kezelése
A nem invazív pneumococcusfertőzések általában enyhék. A gyógyulás folyamatát segíteni, gyorsítani lehet pihenéssel, megfelelő mennyiségű folyadékpótlással, illetve – amennyiben szükséges – vény nélkül kapható láz- és fájdalomcsillapítókkal. A szövődmények (komplikációk) elkerülése érdekében antibiotikus terápia is szükséges.
Az invazív típusú pneumococcusfertőzések antibiotikumos kezelést igényelnek, súlyos esetben akár kórházi tartózkodást is.
Az invazív pneumococcusbetegség megelőzésére létezik védőoltás, melyet a rizikócsoportokba (lásd lejjebb) tartozóknak különösen javasolt felvenniük. A védőoltás az emberben leggyakrabban bakterémiát okozó törzsekkel szemben véd.
A pneumococcus egy típusa, az úgynevezett MDRSP (multidrog-rezisztens S. pneumoniae) több, gyakran használt antibiotikummal szemben rezisztenciát mutat, így kezelése nehéz, az elhúzódó kezelés pedig emeli a komplikációk kialakulásának kockázatát.
A betegséget jobb megelőzni, mint elszenvedni a tüneteit vagy akár a maradandó károsodást. A védőoltás a megelőzés egyik leghatékonyabb módja. Mivel a pneumococcusfertőzés nem korfüggő, a vakcinát bármelyik életkorban javasolt felvenni. (Lásd még: Ajánlott felnőttkori oltások)
A pneumococcus fertőzés megelőzése
Fokozottan veszélyben vannak a pneumococcusfertőzéssel szemben a gyengült immunrendszerrel rendelkezők, mint például HIV-fertőzöttek, kemoterápiás kezelésben részesülők, lépeltávolítás utáni vagy transzplantált betegek.
Ezen kívül a rizikócsoportba tartoznak az alábbi csoportok:
- 2 év alatti kisgyermekek és csecsemők,
- 65 év felettiek,
- erős dohányosok,
- alkoholproblémával küzdők.
A fertőzések jellemzően a téli időszakban (december-január) gyakoribbak, így ebben az időszakban kiemelten fontos az immunrendszer támogatása, a vitaminpótlás, és a helyes, egészséges táplálkozás. Fontos, hogy akik betegek, vagy légúti tüneteket tapasztalnak, maradjanak otthon.
