Testi fogyatékosság a biológiai állapot olyan irányú megváltozása, amikor az idegrendszeri vagy egyéb testi működés változásával visszafordíthatatlan sérülés, defektus alakul ki.
A fogyatékos személy tartós és végleges károsodással él, akár érzékszervi, fizikai, kommunikációs vagy értelmi szinten – esetleg halmozottan –, mely számára jelentős akadályokat eredményez, az egyenlő társadalmi részvételben nagymértékben gátolja, és támogatásra van szüksége ahhoz, hogy társadalom aktív tagja tudjon lenni.
Mindig az adott társadalom értékrendjéből és értékeléséből ered, hogy kit értelmez fogyatékosnak és kit nem.
A testi fogyatékosságok típusai
- Mozgáskorlátozottság,
- hallássérülés:
- nagyothallás,
- siketség.
- látássérülés:
- gyengén látás,
- alig látás,
- vakság.
- siketvakság,
- halmozott fogyatékosság.
A testi fogyatékosság formái
Mozgáskorlátozottság esetén a mozgásszervrendszer károsodása az egyén aktivitását és a szervezet funkcionális képességeit maradandóan károsítja, a mozgáskorlátozott személy számára korlátozott életvitelt és hátrányos helyzetet okoz.
Hallássérülés esetén a betegek a kommunikációban és az információk megszerzésében akadályozottak. Kizárólag a hallásérzet csökken, épek a látószervek és mozgásszervek. Számukra a közlekedés nem akadályozott, azonban a hangos információk feldolgozása és a kommunikáció nehezített, ezért segédeszközt, esetleg jeltolmácsot vesznek igénybe.
Látássérültnek számít az a személy, akinek a jobbik szemén maximális korrekcióval mért látásteljesítménye az ép látás 0–30%-a, és/vagy látótérszűkülete 20°-os, vagy annál nagyobb. A látássérültek akadályozottak a közlekedésben, tájékozódásban, mindennapi életben, kommunikációban, tanulmányok elvégzésében, munkavállalásban. Látásukhoz látásjavító eszközöket használnak.
A látássérült csoportot három alcsoportba osztják:
-
- vakság: a vak emberek nem látnak;
- alig látó: fényeket, formákat érzékelik, esetleg nagyobb tárgyakat látnak, azonban látóélességük 0,1 alatti;
- gyengén látó: látásélességük 0,1–0,3 közötti.
Lásd még: Vakság
Halmozott fogyatékosság esetén többféle fogyatékosság van egyidejűleg jelen.
A testi fogyatékosságok kiváltó okai
A testi fogyatékosságok okai lehetnek:
- központi idegrendszer örökletes zavarai (pl. kromoszóma rendellenesség);
- méhen belüli fertőzés (pl.: rózsahimlő, agyhártyagyulladás);
- gerincfejlődési rendellenesség terhességi folsavhiány miatt;
- szüléskori trauma (pl. oxigénhiány);
- balesetek, traumás sérülések;
- krónikus vagy rosszindulatú betegség.
A veleszületett testi fogyatékosság gyakran szövődik egyéb betegséggel, például epilepsziával vagy értelmi fogyatékossággal.
A testi fogyatékosságok diagnosztizálása
A diagnosztizálás folyamatát az adott testi fogyatékosság határozza meg. Halláskárosodás esetén fülészeti és audiológiai vizsgálat szükséges, hogy a halláscsökkenés mértékét megállapítsák.
- Látáskárosodás esetében szemész szakorvosi vizsgálatra van szükség és a vízus (látásélesség) megállapítására (lásd még: Szemészeti vizsgálatok).
- Mozgásában korlátozott embernek ortopédiai, reumatológiai és neurológiai vizsgálatra is szüksége lehet.
Amennyiben szükséges labor-, röntgen-, CT-, MR-vizsgálat elvégzését is előírhatja az orvos.
A testi fogyatékosságok kezelése
A kezelést az határozza meg, hogy milyen típusú testi fogyatékosság áll fenn.
Egy mozgássérült embernek segítséget jelent az otthoni szakápolási szolgálat, gyógytornász, gyógyfürdők szolgáltatásai, melyek javítják az életminőséget.
A látás- és hallássérült embernek megfelelő segédeszközre, azaz szemüvegre, hallókészülékre esetleg hallásjavító implantátumra van szüksége. Amennyiben nincs lehetőség a látás vagy hallás helyreállítására, akkor a fejlesztés és rehabilitáció eszközei segítenek. A cél, hogy a vak vagy siket ember képes legyen önálló, független életvitelre, közlekedésre, ellátni a háztartást, használni az okoseszközöket stb. A látás- vagy hallássérült gyermek számára rendkívül fontos a korai fejlesztés, az önállóságra nevelés.
Mit tehet testi fogyatékosság esetén?
Amennyiben részképesség zavar áll fenn, akkor az állapoton lehet fejleszteni gyógypedagógus, logopédus, korai fejlesztő, konduktor és egyéb szakemberek segítségével. Amennyiben a fogyatékosság súlyosabb fokú, megfelelő segédeszközök használatával segíteni kell a beteget a lehető legteljesebb életvitel kialakításában, a számára a megfelelő elfoglaltság megtalálásában, teljes élet kialakításában. Célszerű igénybe venni az erre szakosodott szervezeteket, intézményeket, melyek segítik a fogyatékkal élőket. Számos szociális és anyagi támogatás, segítség is létezik, melyekről érdemes tájékozódni.
1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról törvényben részletesen olvashat a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségüknek biztosításának lehetőségeiről.
Látás és hallás szűrése
A betegségek időben való észlelése nagyon fontos, ezért célszerű szemészeti és audiológiai szűrővizsgálatra járni. Gyermekek esetében a gyermekorvos és az iskolaorvos ezeket az időszakos vizsgálatokat elvégzi, szükség esetén pedig szakorvoshoz (szemészhez, fül-orr-gégészhez, audiológushoz) irányítja a gyermeket.
Felnőtt és időskorban már szükség lehet gyakoribb (akár évente történő) érzékszervi szűrővizsgálatra, legfőképpen, ha már fennáll valamilyen alapbetegség (pl.: cukorbetegség, magas vérnyomásbetegség). Hazánkban a vakság egyik leggyakoribb oka a rosszul vagy nem kezelt cukorbetegség.
