Mellékhatásnak nevezzük, ha valamilyen nemkívánatos panasz vagy tünet jelentkezik a gyógyszer használata alatt, amit feltételezhetően a gyógyszer okoz. A terápiás hatás mellett jelentkező mellékhatások a szervezet természetes reakciói miatt alakulnak ki. Az orvosi ellátás során a várható terápiás előnyök és esetleges nem kívánt hatások együttes értékelése alapján születik döntés arról, hogy megéri-e alkalmazni az adott készítményt.
A gyógyszerek hozzásegítik a modern kori embert ahhoz, hogy olyan betegségeket is legyőzhessen, amik korábban súlyos vagy akár halálos kimenetelűek voltak. Kedvező hatásaik mellett azonban kellemetlen, esetenként akár veszélyes mellékhatások kialakulásával is számolni kell. „Nincs gyógyszerhatás mellékhatás nélkül” – mondta Paracelsus több száz évvel ezelőtt, és megállapítása a mai napig megállja a helyét.
A gyógyszerek alkalmazása során az egészségügyi szakemberek és a gyártó sem ígér egyetlen készítmény alkalmazása esetén sem olyat, hogy az adott terápia nem okoz mellékhatást, még vény nélküli készítmény esetén sem! Mivel a gyógyszerek a szervezet biológiai működését befolyásolják kisebb-nagyobb mértékben – így természetes tulajdonságuk, hogy mellékhatásokat okoznak.
Tájékozódás a mellékhatásokról
A gyógyszer szedésének megkezdése előtt mindig alaposan tanulmányozni kell a betegtájékoztatót! A betegtájékoztatóban megtalálhatók az adott gyógyszer lehetséges mellékhatásai, hogy milyen módon kerülhetők el, vagy mi a teendő a megjelenésükkor.
A betegtájékoztatók időről időre változhatnak – pl. ha a mellékhatás-bejelentések miatt új mellékhatást szükséges rögzíteni benne – ezért időről időre érdemes újra elolvasni a hosszú távon szedett gyógyszer betegtájékoztatóját is!
Mellékhatások jellemzően az alábbi időszakokban fordulhatnak elő:
- a készítmény szedésének elkezdését követő rövid időn belül;
- a készítmény szedésének abbahagyását követő időszakban;
- a szedett hatóanyag dózisának növelését vagy csökkentését követően.
Egy adott gyógyszeres terápia elkezdésekor vagy elhagyásakor nem ritka, hogy átmenetileg mellékhatások jelentkeznek. Ennek egyik oka, hogy a szervezetnek hozzá kell szoknia az új állapothoz (pl. vérnyomás beállítása új gyógyszerrel), ami időigényes folyamat.
Fontos! Az orvos által előírtak szerint szedje gyógyszereit, és a gyógyszer elhagyása is csak az orvosi utasítások szerint történjen! Ne változtasson az adagoláson orvosi konzultáció nélkül!
A leggyakrabban tapasztalt mellékhatások az alábbiak lehetnek:
- szédülés;
- hányinger;
- rossz közérzet;
- álmatlanság;
- fáradékonyság, levertség;
- bőrviszketés, bőrkiütések;
- köhögés;
- étvágytalanság;
- fogyás vagy hízás.
A leggyakrabban mellékhatást okozó szerek az alábbiak:
- véralvadásgátlók;
- daganatellenes szerek (lásd még: onkológiai kezelések);
- immunszuppresszánsok (az immunrendszer működését gátló szerek);
- antibiotikumok;
- antidiabetikumok (cukorbetegség kezelésére szolgáló) szerek;
- diuretikumok (vízhajtók);
- NSAID-ok (nem szteroid gyulladáscsökkentők és fájdalomcsillapítók).
A mellékhatások típusai
A mellékhatások nagyon különbözőek lehetnek, így sokféleképpen lehet őket csoportosítani.
A mellékhatásokat gyakran az alábbiak szerint csoportosítjuk:
- Felerősített használat miatt kialakuló (dózisfüggő, előre látható, gyakori): pl. gyomorfekély NSAID;
- Bizarr (dózisfüggetlen, nem megjósolható, ritka, súlyos): pl. penicillin allergia;
- Krónikus (csak tartós kezelés esetén): pl. csontritkulás kortikoszteroid kezelés miatt;
- Késleltetett (csak hosszabb idő után): pl. akaratlan mozgások (ún. tardív diszkinézia) antipszichotikumok hosszú távú szedését követően;
- Elvonás esetén kialakuló: pl. fokozott gyomorsavtermelés savcsökkentő elhagyásakor;
- Hatástalan (a várt hatás elmarad): pl. terhesség fogamzásgátló mellett.
Az előny/kockázat hányados
A gyógyszerszedéssel járó kockázatokat mindig a kezelésből származó előnyökkel összevetve kell vizsgálni (ezt nevezzük úgy, hogy előny/kockázat hányados). Ha számszerűsíteni tudnánk az „előny” és „kockázat” fogalmakat, akkor teljesen objektíven meghatározható lenne, hogy adott gyógyszert megéri-e használni, vagy nem. Ez természetesen a valóságban nem egy ennyire objektív fogalom.
A gyógyszer szedését megelőzően (lehetőleg szakember segítségével) végig kell gondolni, hogy adott gyógyszer előnye (pl. a gyors fájdalomcsillapítás NSAID alkalmazásakor) meghaladja-e a vele járó kockázatot (pl. NSAID esetén előfordulhat a peptikus gyomorfekély, különösen hosszú távú alkalmazáskor).
Bizonyos esetekben akár viszonylag súlyos mellékhatások ellenére is indokolt lehet a kezelés folytatása. Például egy daganatos beteg kemoterápiája esetén súlyosabb mellékhatások is elfogadottabbak, mint például egy fogamzásgátló készítmény vagy nátha elleni szer szedése esetén – hiszen az előbbi esetén a kezelés sikerességének előnye (a túlélési esély növelése) jelentősen meghaladja a súlyosabb mellékhatások kockázatát. Az erre vonatkozó döntést azonban mindig a kezelőorvossal és/vagy a gyógyszerésszel együtt kell meghoznia a betegnek – hogy mi az, amilyen kockázatot ő maga elfogad a várható előny (tünetek csökkenése vagy gyógyulás) érdekében.
A mellékhatások előfordulási kockázatának csökkentése
Gyógyszer alkalmazása esetén minden esetben követni kell a kezelőorvos, illetve a gyógyszerész utasításait, valamint figyelmesen el kell olvasni a betegtájékoztatót, és be kell tartani a benne leírtakat (pl. a gyógyszerbevétel és az étkezés időpontja, szabad-e szétrágni a készítményt, mit lehet és mit nem lehet együtt bevenni vele).
Fontos, hogy minden esetben tájékoztatni kell a kezelőorvost, illetve a gyógyszerészt, ha az adott gyógyszeres kezelés mellett bármilyen más gyógyszert (ideértve a hagyományos növényi gyógyszereket és az egyéb recept nélkül kapható készítményeket is) alkalmaznak. A gyógyszerkölcsönhatások ugyanis kiszámíthatatlanná tehetik a gyógyszer hatását és a terápia kimenetelét.
Figyelem! Amennyiben több gyógyszert és táplálékkiegészítőt szed egyszerre, javasolt a készítmények egyszerre, egy patikában történő kiváltása – így a gyógyszerész az egymással interakcióban lévő készítményeket felismeri, szükség esetén konzultál róluk a kezelőorvossal.
A gyógyszerkölcsönhatásokról bővebben itt olvashat.
Teendők mellékhatás tapasztalása esetén
Először érdemes a betegtájékoztatót újra elolvasni – sok esetben részletes útmutatást tartalmaz az egyes mellékhatások megjelenése esetén szükséges teendőkről. Vannak olyan mellékhatások, amelyek nem zavaróak és nem befolyásolják az életminőséget, azonban vannak olyanok is, amelyek a terápia leállítását indokolják.
Súlyos vagy nem múló tünetek esetén fontos mielőbb felkeresni a kezelőorvost, gyógyszerészt, mivel ők tudnak tanácsot adni, hogy folytatható-e a gyógyszerszedés, vagy más gyógyszerre kell áttérni.
A mellékhatás az alábbi esetekben számít súlyosnak:
- életveszélyt okoz vagy halállal végződik;
- kórházi kezelést tesz szükségessé vagy a kórházi tartózkodás meghosszabbítását igényli;
- tartós vagy jelentős rokkantságot, vagy életminőség-romlást okoz;
- veleszületett fejlődési rendellenességet okoz.
Ha mellékhatást tapasztal, vagy bármilyen feltételezett mellékhatás a tudomására jut (például a gyermeke, hozzátartozója vagy ismerőse tapasztalja), kérjük, jelentse be a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK, a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) és Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) jogutódja).
A mellékhatás bejelentésében kezelőorvosa vagy a gyógyszerész segítségét is kérheti!
A feltételezett mellékhatás bejelentésekor elegendő a gyanú, nem kell biztosnak lennie abban, hogy a tünetet valóban a szedett gyógyszer okozza.
A mellékhatás-figyelésről és bejelentésről bővebben itt olvashat.
