Alvási apnoe

Az alvási apnoe a súlyos alvászavarok csoportjába tartozó betegség, amely alvás közbeni, ismétlődő légzéskimaradást jelent. Ilyenkor az alvás során oly mértékben ellazulnak és összeszűkülnek a garat falai, hogy a légzés zavart szenved.

Ezt az állapotot elzáródásos (obstruktív) alvási apnoe szindrómának (OSAS) nevezzük, amelynek két formája a következő:

• apnoe (légzésleállás): a légút teljes elzáródása, melynek során a levegő áramlása legalább 10 másodpercig akadályozott;
• hypopnoe (légzéscsökkenés): a légút részleges elzáródása, melynek során a légáramlás több mint 50 százalékos csökkenése következik be, legalább 10 másodpercen keresztül.

A légzésleállás és a légzéscsökkenés epizódjai váltakozva is jelentkezhetnek. A hatásukra kialakuló oxigénhiány arra készteti az agyat, hogy felébressze a beteget a mélyalvásból. Ennek következtében a beteg felületesebb alvási fázisba kerül vagy teljesen fel is ébredhet, ilyenkor a légutak ismét kinyílnak, és újra akadálymentessé válik a légzés. Az OSAS előfordulása viszonylag gyakori, főként a férfiakat érinti, de bármelyik életkorban, akár gyermekeknél is kialakulhat.

Az alvászavarok ritkább formája a központi (centrális) alvási apnoe, amelynek során alvás közben az agy nem stimulálja a légzőizmokat, vagyis nem következik be légzésre vonatkozó erőfeszítés.

Az alvási apnoe főbb tünetei

Mivel az érintett személy nem emlékszik az alvás közben történt légzéskimaradásokra, csak a hozzátartozója révén szerezhet tudomást a tüneteiről.  Az alvási apnoe éjszakai tünete a hangos horkolás, a zajos, erőlködő légzés, a fulladásra való felriadás. Mivel a folytonosan megszakadó alvás nem pihentető, az alvási apnoéban szenvedő személy nappal fáradtságot, aluszékonyságot tapasztalhat. A betegség jellegzetes tünete a reggeli szájszárazság is. A kialvatlanság miatt a betegnek koncentrálási nehézségei lehetnek, csökkenhet a munkahelyi vagy a tanulmányi teljesítőképessége.

Mikor forduljon orvoshoz?

Amennyiben az illető személy – például hozzátartozójától – tudomást szerez arról, hogy éjszakánként hangosan horkol, többször megébred, illetve nappal fáradtnak érzi magát, és problémát okoz számára a megszokott munkavégzés, keresse fel háziorvosát, aki segíteni fog a tüneteit okozó probléma felderítésében, és szükség esetén alváslaboratóriumi kivizsgálásra irányítja.

Az alvási apnoe kiváltó okai

Az alvási apnoét a garatban elhelyezkedő izmok és lágyszövetek ellazulása és összezáródása miatt beszűkülő légút okozza. Az alvásfüggő légzészavarok tekintetében veszélyeztetettnek számítanak azok a betegek, akiknél az alább felsoroltak közül legalább egy állapot vagy körülmény fennáll:

• súlyos elhízás: a testtömegindex (BMI) eléri vagy meghaladja a 35 kg/m² értéket;
• bizonyos betegségek megléte: szívizombántalom (pl. dilatatív kardiomiopátia), pitvarfibrilláció, gyógyszeres kezelésre nem javuló magas vérnyomás, 2-es típusú cukorbetegség, éjszakai szívritmuszavarok, stroke, pulmonális hipertónia;
• orrdugulással járó állapotok (pl. orrsövényferdülés, orrpolip);
• menopauza: a hormonszint változókori ingadozásai a garatizmok szokásosnál nagyobb mértékű ellazulását eredményezhetik;
• örökölt genetikai tényezők (a családban előforduló alvási apnoe).

Alvási apnoe kialakulásához vezethet továbbá a nyugtató hatású gyógyszerek (például altatószerek) gyakori használata, illetve az alvás előtti dohányzás és/vagy alkoholfogyasztás is. Bizonyos anatómiai adottságok – a szokásostól eltérő felépítésű, nagy, széles nyak, a nagy garat- és orrmandulák, a nagy nyelv és a csapott áll – szintén hajlamosító tényezők lehetnek.

Az alvási apnoe lehetséges szövődményei

A kezeletlen alvásfüggő légzészavar – súlyosságától függően – heveny kórélettani elváltozásokhoz vezethet, amelyek az alábbiak lehetnek:

• töredezett alvás,
• a szívizom éjjeli iszkémiája (ischaemia),
• időszakosan jelentkező oxigénhiány,
• éjjeli tüdőödéma,
• mellkason belüli negatív nyomás,
• szívritmuszavarok,
• emelkedett vérnyomás.

Mindezek következtében csökkenhet a beteg munkateljesítménye, növekedhet a munkahelyi és közlekedési balesetek előfordulásának esélye. A kezeletlen alvásfüggő légzészavarok kórélettani hatásai számos szív- és idegrendszeri elváltozáshoz vezethetnek, amelyek megnövelik a szív- és érrendszeri betegségek, a szívelégtelenség és az anyagcserezavarok kialakulásának kockázatát.

Az alvási apnoe diagnosztizálása

Alvászavar tüneteinek megléte esetén először a háziorvoshoz ajánlott fordulni. A háziorvos a beteg kikérdezésével, fizikális vizsgálattal és laboratóriumi vizsgálattal felméri, hogy állhat-e valamilyen kórállapot a panaszok hátterében, majd szükség esetén a területileg illetékes alváslaboratóriumba irányítja a beteget. Az alvási apnoe diagnosztizálása az ún. alvásmedicinában jártas szakorvos feladata.

A kivizsgálás első lépése a kórelőzmény felvétele és a kockázati tényezők számbavétele. Ezt követően alapszintű fül-orr-gégészeti vizsgálatra kerül sor, annak megállapítása érdekében, hogy van-e elzáródás a felső légutak területén, és ha igen, az hol helyezkedik el és milyen mértékű. A következő lépés a beteg alvásának megfigyelése, ami kivitelezhető a beteg otthonában vagy alváslaboratóriumban.

• Otthoni alvásvizsgálat

A beteg egy mérőeszközt kap, amelyet hazavisz éjszakára, és másnap visszaviszi az alváslaboratóriumba, ahol kiértékelik a műszer által rögzített adatokat. A készülék az éjszakai alvás folyamán rögzíti a vér oxigénszintjét, a légáramlást és a légzési tevékenységet, a szívfrekvenciát (pulzusszám), valamint a horkolást.

• Alváslaboratóriumban végzett vizsgálat

Az alvás elemzését szolgáló vizsgálat az ún. poliszomnográfia, amelynek során a beteg testének különböző pontjain elektródákat és érzékelőket helyeznek el, annak érdekében, hogy megfigyeljék a szervezet alvás közbeni működését. A poliszomnográfia az alábbi vizsgálatok elvégzésére alkalmas: 

• • elektroenkefalográfia (EEG): az agyhullámok megfigyelése;
  • elektromiográfia (EMG): az izomtónus monitorozása;
  • a mellkas és a has mozgásainak rögzítése;
  • az orron és szájon keresztüli légáramlás rögzítése;
  • pulzus-oximetria: a szívfrekvencia és a vér oxigéntelítettségének mérése;
  • elektrokardiográfia (EKG): a szív elektromos aktivitásának rögzítése.

Az alvási apnoe kezelése

Az alvásfüggő légzészavar idült betegség, hosszú távú és folyamatos kezelését szomnológus szakorvos végzi. Az OSAS kezelése elsősorban az életmód megváltoztatásából és valamilyen alvás során alkalmazandó segédeszköz használatából áll.

Az alvási apnoe enyhébb formáiban javasolt egy fogászati eszköz, az állkapocsemelő (mandibular advancement device, MAD) alvás közbeni használata. Ez az eszköz egy gumi védőlemez, amelyet a fogra helyezve kell viselni, és ami az állkapocs és a nyelv előrehúzásával megnöveli a szabad teret a hátsó garatban, így csökkentve a légúti szűkületet.

Súlyos stádiumú alvási apnoe esetén ajánlott az ún. légsínterápia, ami a folyamatos pozitív légúti nyomást biztosító készülék (continuous positive airway pressure, CPAP) használatát jelenti. A légsínterápia mérsékli a horkolást, a fáradtságérzetet és csökkenti az obstruktív alvási apnoe szövődményeinek, például a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát.

Bizonyos esetekben a kezelőorvos gyógyszeres kezelést is javasolhat. Az alvási apnoe kezelésében alkalmazható gyógyszerek különböző módon javítják a garat alvás alatti stabilitását.

Amennyiben a fentiekben felsorolt kezelési módok eredménytelenek, és a tünetek súlyosan rontják a beteg életminőségét, utolsó lehetőségként megfontolható a műtéti megoldás. OSAS esetében az alábbi sebészeti beavatkozások jöhetnek szóba:

• tonsillectomia: a megnagyobbodott és a légutakat eltorlaszoló torokmandulák eltávolítása;
• adenotomia: a megnagyobbodott és a légutakat eltorlaszoló orrmandulák eltávolítása;
• tracheostomia: egy csövet vezetnek be közvetlenül a beteg nyakán keresztül, ami szabad légzést biztosít akkor is, ha a garatban a felső légút teljesen elzáródik;
• gyomorszűkítő műtét, amennyiben az alvási apnoe kialakulásának hátterében a beteg kóros elhízása áll;
• lágyszájpad implantátum: helyi érzéstelenítésben ültetik be a szájpadlás hátsó, lágy részébe. Csak kivételes esetekben indokolt beavatkozás.

Az alvási apnoe kezelésének fontos része a társbetegségek, illetve szövődmények ellátása és folyamatos kontrollja, valamint a szükséges fül-orr-gégészeti, illetve fogászati beavatkozások végrehajtása.

Mit tehet alvási apnoe esetén?

Amennyiben valaki alvási apnoéban szenved, nagyon fontos, hogy leszokjon a dohányzásról, amihez dohányzás leszokást segítő program keretében kaphat segítséget. Túlsúly vagy elhízás esetén törekedni kell a testsúly normalizálására, amit kiegyensúlyozott táplálkozás és rendszeres testmozgás révén, ha szükséges, dietetikus szakember segítségével valósulhat meg. Lefekvés előtt 4 órával már kerülni kell az étkezést, az alkoholfogyasztást, utóbbi napközben is csak mérsékelten javasolt. Kerülendő a nyugtató- és altatószerek használata is. Mivel a felső légút elzáródása szempontjából a hanyatt fekvő testhelyzet a legveszélyesebb, a beteg aludjon a háta helyett az oldalára fordulva, illetve megemelt felsőtesttel.

Az alvási apnoe hosszú távú kezelése miatt fontos, hogy a beteg részt vegyen a rendszeres kontrollvizsgálatokon, amelyek során a kezelőorvos nyomon követi a kezelés eredményességét.

Az alvási apnoe megelőzése

Az alvási apnoe kialakulásának kockázata valamelyest csökkenthető a betegség kialakulásához vezető egyes életmódbeli okok megszüntetésével.

Az alvási apnoe gyermekkorban

Alvási apnoe előfordulhat gyermekeknél is. Kezelésének célja a kiváltó ok megszüntetése, ami az esetek döntő többségében az orr- és garatmandulák együttes műtéti eltávolításával, illetve a megnagyobbodott garatmandula egy részének vagy egészének műtéti eltávolításával valósítható meg. Amennyiben az alvási apnoe gégefejlődési rendellenesség, jelentős mértékű orrsövényferdülés vagy orrkagylóduzzanat miatt alakult ki, fül-orr-gégészeti beavatkozás válhat szükségessé.