A gyermek bántalmazása magában foglalja a rossz fizikai és/vagy érzelmi bánásmódot, a szexuális visszaélést, az elhanyagolást, illetve a kizsákmányolás minden formáját, amely a gyermek egészségének, fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy lehetséges sérelmét eredményezi.
A bántalmazás (abúzus, visszaélés) felismerése a gyermek környezetében élők és tevékenykedők feladata.
A gyermekkel való rossz bánásmód gyanúja merül fel, ha a szülő késlekedik az orvoshoz fordulással, vagy a gyermek sérülésének nincs elfogadható magyarázata, vagy túl gyakran éri sérülés a gyermeket. További jel lehet, ha szokatlan tünetekkel vagy túl gyakran keresik fel az egészségügyi intézményt, a gyermek indokolatlanul sokat hiányzik az iskolából, vagy a gyermek viselkedése hirtelen megváltozik.
A bántalmazás elkövetésének helye szerint megkülönböztetünk családon belüli és azon kívüli (idegenek által vagy intézményben elkövetett) erőszakot.
Gyermekbántalmazásra utaló jelek
A magyar gyermekvédelmi törvény a veszélyeztetettséget olyan magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapotként definiálja, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza.
A „bántalmazott gyermek szindróma” szakkifejezés Henry Kempe (1924–1988) amerikai gyermekgyógyász nevéhez fűződik, aki 1962-ben elsőként azonosította és írta le a gyermekbántalmazást. A gyermekbántalmazásra utaló gyanújeleket a bántalmazás típusai szerint az alábbiakban foglaljuk össze.
Ha tudomására jut, hogy egy gyermek bajba jutott, felmerül a bántalmazás gyanúja, vagy veszélyeztető helyzetet észlel, értesítse az Országos Gyermekvédelmi Szakszolgálat lakhely szerint illetékes intézményét, vagy jelentse azt a nap 24 órájában ingyenesen, névtelenül hívható +36-80-21-20-21-es gyermekvédő hívószámon.
Kapcsolódó tartalmak: Segítségnyújtás bántalmazás esetén, Bántalmazás: van segítség!
Az elhanyagolás gyanújelei
A gyermek védelembevételének és családjából való kiemelésének leggyakoribb oka az elhanyagolás, amely szándékosan vagy gondatlanságból is megtörténhet. Fizikai elhanyagolás, ha a szülő letagadja gyermeke súlyos betegségét, visszautasítja a gyógykezelést, nem tartja be az orvos utasításait, vagy egyáltalán nem fordul orvoshoz.
Elhanyagolás továbbá a fizikai szükségletek elégtelen kielégítése, például az éheztetés, szomjaztatás, a személyi higiénia elhanyagolása, a ruházkodás hiányosságai és a gyermek egészségét károsító lakáskörülmények. Az elégtelen felügyeletből fakadóan sérülhet a gyermek biztonsága, balesetveszélynek lehet kitéve.
Érzelmi elhanyagolást jelent a gyermek érzelmi biztonságra, állandóságra, szeretetkapcsolatra való törekvésének, valamint érzelmi kötődésének mellőzése vagy elutasítása. Tünete lehet az egykedvűség, közömbösség, alacsony önértékelés, beszédfejlődési zavar, a kommunikációs és koncentrációs nehézségek, visszahúzódó viselkedés és az iskolai teljesítmény romlása. Serdülőkorban önpusztító magatartásformák (alkoholfogyasztás, dohányzás, kábítószer-használat), különböző lelki zavarok (depresszió, agresszió, szorongás) és gátolt társas kapcsolatok jellemzik ezt az állapotot.
Elhanyagolásnak minősül az is, ha a szülő nem biztosítja a tanuláshoz, iskolába járáshoz szükséges feltételeket, vagy hátráltatja a tanköteles gyermeket az oktatásban való részvételben.
Az érzelmi bántalmazás tünetei
Lelki bántalmazásnak tekintendő a gyermek érzelmeivel való tartós visszaélés, amely súlyos és tartósan káros hatást gyakorol a gyermek személyiségfejlődésére. Idesorolható az értéktelenség, szeretetlenség, nemkívántság és hasznavehetetlenség érzésének vagy az állandó félelem és szorongás keltése.
Érzelmileg bántalmazza a szülő a gyermekét akkor is, ha az életkorának vagy a fejlettségi szintjének nem megfelelő elvárásokat támaszt vele szemben, erőszakos és kegyetlen nevelési módszereket alkalmaz.
Az ellenséges légkör, a megszégyenítés, a gyakori kritizálás és az érzelmi zsarolás szintén ebbe a körbe tartozik. Érzelmi bántalmazást jelent továbbá a gyermek kihasználása, társas elszigetelése, erkölcsi megrontása és a társadalmi szabályokat megszegő viselkedésre (lopás, koldulás) való kényszerítése. Igen káros hatású a főleg fiatalok körében jellemző zaklatás (bullying) hatása és az internetes felületeken történő bántalmazás (cyber bullying) is (ld. még Erőszak a közösségi médiában).
Az érzelmi bántalmazás következményeként hirtelen megváltozhat a gyermek viselkedése, hangulati ingadozásai léphetnek fel, elszigetelődhet a kortársaitól. Romolhat a tanulmányi teljesítménye, iskolakerülés is előfordulhat. Alvászavarok, rémálmok jelentkezhetnek, megszűnhet a korábban stabil szobatisztasága. Súlyosabb esetekben a serdülő gyermek önpusztító magatartást (önsértés, alkoholfogyasztás vagy drogfogyasztás, promiszkuitás) tanúsíthat, és az öngyilkosság kockázata is megnövekedhet.
A szexuális bántalmazás tünetei
A szexuális bántalmazás a gyermek szexuális cselekményekre kényszerítését vagy ösztönzését jelenti, beleértve a szexuális tartalmak számos szóbeli és egyéb formáját, a molesztálást és a gyermek pornográf anyagok megtekintésébe vagy készítésébe való bevonását. Szexuális visszaélésre utalhat a gyermek illetlen szexuális játéka, nemi szerveinek mutogatása is.
Általános tünetként személyektől és helyszínektől való rettegés, alvászavar, visszatérő hasi fájdalom, fejfájás, étkezési zavarok, kábítószer-használat, öngyilkossági késztetés és depresszió léphet fel. A szexuális bántalmazás testi jele lehet a külső nemi szervek vagy a végbéltájék fájdalma, gyulladása, viszketése, váladékozása, vérzése. További tünet lehet az ismétlődő fájdalmas vizelés és húgyúti fertőzés, a székletvisszatartás képtelensége.
Serdülőkorban a túlfűtött szexuális érdeklődés, a kihívó szexuális magatartás, a nem kívánt terhesség, a szexuális partnerek gyakori váltogatása és a prostitúció hátterében szintén meghúzódhat szexuális bántalmazás.
A szexuális bántalmazás súlyos formája a prostitúcióra való kényszerítés és a gyermekkereskedelem.
Kapcsolódó tartalom: Szexuális bántalmazás és kizsákmányolás
A fizikai bántalmazás gyanújelei
Fizikális elhanyagolásra utaló tünet lehet az alultápláltság, a leromlott fizikai állapot, állandó éhségérzet, kiszáradás, rossz fogazat, ápolatlanság, hiányos ruházat, elhanyagolt bőrfertőzések (ld. még Bőrproblémák), testi vagy szellemi fejlődésbeli elmaradás és a túl gyakori balesetek.
A testi sértés és fizikai erőszakra utaló jelek lehetnek az alábbiak:
- Megrázott gyermek szindróma. A csecsemők és kisgyermekek megrázása az egyik leggyakoribb bántalmazási forma, amely az agyi gyűjtőerek feszüléséhez vagy szakadásához vezethet. A nyakcsigolya sérülése akár a gyermek halálát is okozhatja. A külsérelmi nyom hiánya késleltetheti a kórisme időben történő felállítását.
- Bőrelváltozások. Horzsolások, hámsérülések, hegek, zúzódások, véraláfutások, égések vagy harapási nyomok főként a háton, a törzsön, a fej és a nyak hátsó részén, valamint a haj rángatásából származó hajvesztés.
- Arc-, nyak- és fejsérülések. Az ütlegelés jele lehet a bevérzett szemhéj vagy arc.
- Fojtogatás nyomai. Az arcon apró bevérzések láthatók, különösen a szemhéjaknál. A ruhával vagy párnával végzett fojtogatás azonban gyakran nem jár külsérelmi nyomokkal.
- Csonttörések. Döntő többségük a felkart és a combcsontot érinti, de gyakori a koponyatörés is. Az alkarcsont, a gerinc, a bordák és a boka törése ritkábban fordul elő. Egyéves kor alatt a combcsont törése szinte kizárólag bántalmazás miatt jön létre. Koponyasérülésre utalnak a hirtelen jelentkező idegrendszeri tünetek (pl. görcsroham, kóma).
- Belső sérülések. Jelei nem feltűnők, a rugalmas hasfal bőrén sokszor a nagy erőbehatás ellenére sem észlelhető zúzódás. A hasűri zsigerek sérülését általános tünetek – visszatérő hányás, a has puffadása, a bélhangok hiánya, körülírt nyomásérzékenység vagy sokk – kísérhetik.
- Égési sérülések. Előfordulhat szándékos forrázás, cigarettacsikk, forró vasaló vagy láng okozta sérülés.
Kapcsolódó tartalom: Fizikai bántalmazás
Kivetített Münchausen-szindróma
A szülő ún. kivetített Münchausen-szindrómájában (Münchausen-szindróma by proxi) érintett gyermekek változatos tüneteket mutatnak. A tüneteket általában az anya idézi elő a gyereken. Enyhe formában az anya csak hazudik az egészségügyi dolgozóknak a tünetekről, súlyos esetben különböző mérgező anyagokat használhat, hasfogót vagy éppen hashajtót adagolhat nagy mennyiségben a gyermekének, illetve kék-zöld foltokat, sérüléseket idézhet elő a bőrén.
A kivetített Münchausen-szindróma orvosi értelemben pszichiátriai zavarnak, jogi szempontból a gyermekbántalmazás nagyon súlyos formájának tekintendő.
A gyermekbántalmazás kiváltó okai
A gyermekbántalmazás hajlamosító tényezőjeként játszhat szerepet a bántalmazó személyisége: az érzelmi éretlenség, az azonnali késztetések feletti uralom gyengesége, az agresszió és az együttérzésre való képtelenség. Meghúzódhat a háttérben nehéz élethelyzet, például munkanélküliség, szegénység, kapcsolati válság, túlterheltség, kimerültség, túlzott alkoholfogyasztás vagy droghasználat is.
Előfordulhat, hogy a bántalmazó személy gyermekkorában maga is bántalmazást szenvedett el. Az érzelmi elszigeteltség, a támogató háttér hiánya, a családon belüli nem megfelelő kommunikáció vagy konfliktus, az elégtelen szülői készségek és ismeretek szintén kiváltó okként szerepelhetnek. Mindemellett bántalmazásig fajulhat, ha a szülő már kapcsolatuk kezdetétől nem találja meg a közös hangot a gyermekével, vagy a szülő nevelési módszerei nem illeszkednek a gyermek alaptermészetéhez.
A gyermekbántalmazás lehetséges szövődményei
Az elszenvedett fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazás és elhanyagolás következtében veszélyeztetetté válhat a gyermek további testi, lelki és szellemi fejlődése.
A gyermekbántalmazás rövid távú következményeként fizikai sérülések és lelki zavarok keletkezhetnek. Az emberi kéz okozta fejsérülések agykárosodáshoz, epilepsziás rohamokhoz, mozgási és lelki zavarokhoz vezethetnek, súlyos esetben akár a gyermek halálát is okozhatják.
A gyermekbántalmazás hosszú távú következményei kihatnak a felnőttkorra is. A fizikai sérülések maradandó testi károsodást és pszichés zavarokat okozhatnak. Az érzelmi bántalmazást elszenvedő gyermekek már fiatalkorban hajlamossá válhatnak a bűnözésre, felnőttkorban pedig az agresszív viselkedésre és emberellenes erőszakos cselekedetek elkövetésére.
A gyermekbántalmazás kezelése
Amennyiben megerősítésre kerül a gyermekbántalmazás vagy elhanyagolás gyanúja, a gyermek további ellátásáról több szakmát képviselő munkacsoport (multidiszciplináris team) gondoskodik. A teamben gyermekorvos, védőnő, gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos, klinikai pszichológus, családgondozó szociális munkás, valamint a szülőkkel foglalkozó pszichiáter szakorvos vesz részt.
A kezelés elsődleges szempontja a gyermek érdekeinek érvényesítése, valamint a szülő és gyermek közötti kapcsolat javítása. A gyermek egészségügyi ellátása mellett szükséges a család helyzetének értékelése, a szülői képességek, ismeretek és szokások feltérképezése is. A szülők gyakran szorulnak segítségre az indulatkezelés és viselkedésszabályozás technikája vagy a gondozási tevékenységgel kapcsolatos ismeretek terén.
Ha a gyermekbántalmazás hátterében a szülő pszichés zavara, alkoholbetegsége vagy kábítószer-használata áll, pszichiátriai szakellátás válik szükségessé.
A teljes ellátási folyamatba az egészségügyi ellátáson túlmenően egyéb (szociális, gyámügyi, jogi stb.) teendők is tartoznak, amelyek részletes eljárásrendjét a hatályos jogszabályok határozzák meg. A gyermeket fenyegető közvetlen és súlyos veszély észlelése esetén a családsegítő és gyermekjóléti szolgálat értesíti a család- és gyermekjóléti központot, és hatósági intézkedésre tesz javaslatot.
Kapcsolódó tartalom: Gyermekek egészségügyi ellátása
A gyermekbántalmazás megelőzése
A gyermekbántalmazás megelőzésének legfontosabb eszköze a veszélyeztetett családok mielőbbi kiszűrése és segítése, amihez a védőnők, gyermekorvosok, pedagógusok és szociális szakemberek közreműködése szükséges. Fontos továbbá a szülői készségek erősítése és a szülő pszichés érintettsége esetén pszichológiai segítség nyújtása. Csökkentheti a gyermekbántalmazás kockázatát a család szociális támogatása (lásd még: Gyermekvédelem).
Jogszabályi háttér
- 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
- 1989. évi ENSZ-egyezmény a gyermek jogairólf
- 1991. évi LXIV. törvény a gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt egyezmény kihirdetéséről
- 2012. évi C. törvény a büntető törvénykönyvről
