Az indulat (affektus) az emberi érzelmek egyike. Az érzelem nem más, mint a valóságból érkező információk észleléséhez való viszonyulás. Az idegrendszer már az információ feldolgozásának korai fázisában minősít: a pozitív hírt közelítő, a negatív hírt leküzdési vagy távolodási (averzív) viselkedés, esetleg impulzív magatartás követi.
Az indulat negatív érzelem, amelynek megfelelő formában történő kifejezése hasznos és veszélytelen kifejezési mód. Ezzel szemben az elfojtott indulat váratlanul robbanhat ki az egyénből, és káros hatással lehet az egészségére. Ez az érzelmi reakció akkor kóros, ha az az adott helyzetben nem megfelelő (inadekvát), és a helyzet megoldását nem teszi lehetővé az egyén számára.
Az információfeldolgozás során megjelenő támadó, impulzív viselkedés esetén agresszió léphet fel, amely leggyakrabban a kommunikációban mutatkozik meg, de súlyos esetben viselkedéses formákban is megjelenik. Az agresszióhoz a harag érzésén túl bizonyos esetekben ártó szándék is kapcsolódhat. Az agresszivitás jelentkezhet oly módon is, hogy az egyén túl gyakran és indokolatlanul reagál agresszív módon bizonyos helyzetekben.
Agresszivitás kialakulhat olyan helyzetekben is, amikor ez a magatartás nem feltétlenül minősül kórosnak. Ha például a kisgyermek kicsavarja társa kezéből a játékot, azért teszi ezt, mert elképzelését csak így tartja megvalósíthatónak (instrumentális agresszió).
A kóros indulatkezelés főbb tünetei
Számos jel utalhat az indulat fokozódására, az agresszióval járó magatartás megjelenésére:
- szorongás, feszültség,
- izzadás,
- szapora szívverés és gyors légzés,
- fejfájás,
- az étvágy megváltozása,
- izmok megfeszülése,
- általános nyugtalanság,
- ingerlékenység és rosszkedv,
- kritika által kiváltott agresszió,
- beszűkült, esetleg ködös tudat,
- gyenge koncentráció, emlékezetzavar.
Kommunikációs jelek:
- feszültséget tükröző arcjáték, testtartás,
- elnyújtott szemkontaktus,
- beszűkült gondolkodást tükröző, ismétlődő beszédpanelek beiktatása,
- a szavakkal vagy gesztusokkal történő fenyegetés (sértegetés, kiabálás),
- a menekülési útvonalak lezárása.
Mikor forduljon orvoshoz?
Fontos hangsúlyozni, hogy az indulat természetes reakció, amelynek megfelelő formában történő közlése hasznos és veszélytelen.
Ha aggódik a saját vagy gyermeke indulatos viselkedése miatt, keresse fel háziorvosát vagy házi gyermekorvosát, aki megfelelő tájékoztatást tud nyújtani az elérhető kezelési módokról, illetve szakemberhez (pszichiáterhez vagy gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvoshoz) irányítja, vagy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai szakrendelést.
A kóros indulatkezelés kiváltó okai
Az indulatos viselkedés többféle megközelítésben vizsgálható:
- A biológiai jellegű elméletek az agy károsodásai során szerzett megfigyeléseket veszik alapul és rámutatnak, hogy az agy bizonyos részeinek helyi sérülése különösen gyakran jár együtt agresszív megnyilvánulások fokozódásával.
- A pszichológiai elképzelések szerint bizonyos érzelmileg megterhelő helyzetek vagy múltbeli tapasztalatok, tanulási folyamatok váltják ki az agresszív magatartást.
- A szociológiai elméletek szerint az agresszivitás a társadalomba való beilleszkedés folyamata (egyéni szocializáció) során alakul ki.
Az agresszió a dühtől való megszabadulás módja, amely jelentkezhet vélt vagy valós provokáció hatására (reaktív agresszió), illetve létrejöhet az agresszivitás öröméért, megerősítő, jutalmazó szerepéért (proaktív agresszió). Előfordul az egyén önmaga ellen fordított agresszív magatartása is, ide tartozik a többnyire személyiségzavar mellett előforduló önsértés is.
Ismert, hogy az egyéni, főleg nárcisztikus sérelem frusztrációt vált ki, melynek hatására a nem kellően érett személyiség kora gyermekkori magatartásformákkal reagál (regresszió), ez pedig gyakran maga az agresszió. Ez a frusztráció-regresszió-agresszió folyamata, amely egy, a pszichológiában ismert magatartásminta.
Agressziót válthatnak ki az alábbi betegségek, illetve állapotok:
Személyiségzavarok: antiszociális személyiségzavar, borderline személyiségzavar, paranoid személyiségzavar, és egyéb személyiségzavarhoz társuló, érzékcsalódással járó (pszichotikus) epizódok.
Szenvedélybetegségek: alkoholmérgezés vagy alkoholelvonás, drogfüggőség, gyógyszerfüggőség (lásd: Gyógyszerek és függőség) vagy megvonás, delírium.
Pszichotikus zavarok: szkizofrénia, mánia, téveszmés zavarok, gyermekágyi pszichózis, agitált depresszió.
Szervi eredetű zavarok: epilepszia, agydaganat, stroke, agyvelőgyulladás, mentális retardáció, demencia, erős fájdalom, toxikus állapotok (magas vércukorszint, tüdőödéma, májbetegség, veseelégtelenség (urémia).
Szituációhoz köthető problémák: a szabad akarat végrehajtásának megakadályozása miatt megélt kudarc vagy frusztráció; szorongás, társas konfliktusok.
Viselkedési zavarra utal, ha a magatartás sérti mások alapvető jogait: gyermekeknél, serdülőknél visszatérő, állandósuló mintázatot mutat, az életkornak megfelelő szociális normák, szabályok áthágásával jár, jelentős károsodást okoz a társas működésben. Mindez 18 éves kor felett az antiszociális személyiségzavar gyanúját vetheti fel.
A magatartászavarok közé tartozó, akár már kisgyermekkorban (5 éves kor alatt) megjelenő ún. oppozíciós zavart is a tartósan ellenséges, támadó, szembenálló viselkedés jellemzi, amely negatív hatást gyakorol a gyermek társas kapcsolataira, iskolai környezetére. Fontos megjegyezni, hogy nem pszichotikus epizód következményeként, nem szerhasználat hatására, és nem depresszív vagy bipoláris zavarhoz társultan jelenik meg.
Kóros impulzuskezeléssel jár a viszonylag ritka, ún. intermittens explozív reakció is, ami visszatérő, epizodikus, agresszív kitörésekkel jár, amelyek sosem előre megfontoltak, hanem kifejezetten a düh hatására jelentkeznek. Visszatérő, személyekkel, állatokkal vagy tárgyakkal szembeni verbális vagy fizikai agresszió jellemzi. A magatartás károsítja az egyén társas és munkahelyi működését, akár anyagi illetve jogi következményekkel is járhat.
A kóros indulatkezelés lehetséges szövődményei
Ha a negatív érzelem (harag, düh) a mindennapok részévé válik, ellehetetlenítheti a társas kapcsolatokat és a mindennapi aktivitást, rontja a tanulmányi vagy munkahelyi teljesítményt. A fel nem ismert és kezeletlen pszichés zavarok idővel súlyosbodhatnak és idült lefolyásúvá válhatnak.
A kóros indulatkezelés diagnosztizálása
A kóros érzelmi reakciók megítélése meghatározott diagnosztikus kritériumok mentén, különböző tesztek és kérdőívek alkalmazásával történik. A kivizsgálás első lépése a kórelőzmény gondos felvétele, amelyet az érzelmi és indulati élet, a hangulat és a személyiségjellemzők feltérképezése, valamint a magatartás megfigyelése követ.
A vizsgálatot végző pszichiáter, illetve gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos felméri a kliens alkalmazkodóképességét, valamint a fizikai mozgások és a mentális tevékenység kapcsolatát jellemző (pszichomotoros) tevékenységét is.
A kóros indulatkezelés terápiája
A viselkedészavarok kezelése elsősorban pszichoterápiás megközelítéssel történik. Gyermek esetén fontos a közvetlen környezet, elsősorban a családban meglévő problémák feltárása. Az esetek többségében a gyermek egyéni kezelése mellett családterápiára is szükség van, mert gyakran a szülők, családtagok indulatos magatartása áll a gyermek agresszív magatartásának hátterében.
Megnehezítheti a kezelést, ha a viselkedészavarokat a betegségbelátás hiánya jellemzi. Súlyos esetekben – extrém magatartási megnyilvánulások esetén – gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat, valamint az esetlegesen fennálló társbetegségek kezelésére is gondot kell fordítani.
Mit tehet kóros indulatkezelés esetén?
Nem az indulat elfojtása, hanem annak megfelelő (konstruktív) kifejezése a cél. Mindenekelőtt próbáljon meg lecsillapodni, és ezt követően higgadtan elmondani, hogy mi váltotta ki a haragját. A feszültség levezetésének hatékony módszere lehet a rendszeres testmozgás, amely nemcsak a pszichés állapotot, hanem a szervezet egészét is jótékonyan befolyásolja (lásd még: Testmozgás és mentális egészség).
A kórosan indulatos viselkedés megelőzése
Az indulatos viselkedés megelőzésének fontos eszköze a rendszeres testmozgás, illetve gyermekkorban a rendszeresség, a megfelelően kialakított napirend és az elegendő pihenés biztosítása. Fokozott figyelmet kell fordítani a gyermek által kedvelt videójátékokra, filmekre, rajzfilmekre, amik szintén kihathatnak a gyermek tanult viselkedésére. Fontos a szülő által nyújtott példa, a mindennapi élet konfliktusaira adott érett magatartásminta.
