A hebefrénia a szkizofrénia egyik formája, amelyet kifejezett hangulatzavar, átmeneti jellegű és töredezett téveszmék, vagy hallucinációk, felelőtlen és kiszámíthatatlan viselkedés, valamint heves gesztikuláció, kimódolt mesterkéltség jellemez.
A hebefrénia tünetei serdülőkorban és fiatal felnőttkorban jelentkeznek. Erre utal az elnevezése is, amely a görög hébé (ifjúkor) és phrén (elme) szavakat ötvöző, „fiatalkori elmezavar” jelentésű orvosi kifejezés.
A hebefrénia főbb tünetei
A szkizofrénia ún. spektrumbetegség, azaz különböző súlyosságú, változatos tünetekkel járó betegségek csoportját foglalja magában. A leggyakrabban észlelt tünetek érintik a gondolkodást, az érzékelést, a figyelmet, az érzelmi-akarati életet és a magatartást. A hebefréniát az ún. negatív tünetek korai megjelenése jellemzi. A negatív tünetcsoport azt jelenti, hogy valami hiányzik a betegség előtti, korábbi állapotból. Hiányozhat például a késztetés, hogy a beteg elvégezze a feladatait, érzelmileg kiüresedik, elfogy belőle a motiváció, amelyet egyre inkább felvált az akaratszegénység és közömbösség.
Az érzelmi elsivárosodás melletti másik fő tünet a gondolkodás összefüggéstelensége. A beteg magatartása szétesett, beszéde zavaros, viselkedése bizarr, gyakran gyerekes, érzelmi megnyilvánulásai az adott helyzethez nem illőek. A tüneti képet téveszmefoszlányok, hallási (akusztikus) hallucinációk megjelenése kíséri.
A beteg hangulata sekélyes, gyakran társul vihogással, önelégült mosollyal, beképzeltséggel, grimaszolással, gesztikulálással, csínytevéssel, hipochondriás panaszokkal és bizonyos kifejezések, mondatok ismételgetésével. Aggasztóan romolhatnak a beteg iskolai érdemjegyei vagy a munkateljesítménye. Alvászavar, szorongás, ingerlékenység, fáradtság, depresszív hangulat léphet fel. Megromolhatnak a társas kapcsolatok, aminek következtében a beteg elszigetelődik.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha kamasz gyermekén vagy fiatal felnőtt családtagján a fentebb felsorolt jellemzők bármelyikét tapasztalja, igyekezzen mielőbb szakembert (pszichiáter vagy gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvos) bevonni a probléma megoldásába. A megfelelő ellátóhelyre való irányításban a háziorvostól vagy házi gyermekorvostól kérhet segítséget.
Különösen fontos mindez a heveny pszichózis tünetei esetén, mert ilyenkor kórházi osztályos kezelés válhat szükségessé, főként veszélyeztető körülmény fennállásakor.
A beteg fiatal valóságosnak éli meg a hallucinációkat vagy a téveszméket, és a betegségbelátás is hiányozhat, ezért elutasíthatja az orvosi segítséget. Ilyen esetben fontos, hogy más családtagokkal vagy a barátokkal igyekezzenek meggyőzni, motiválni őt a szaksegítség elfogadására.
A hebefrénia kiváltó okai
A betegség pontos kiváltó okai jelenleg nem ismertek. A kórállapot hátterében az agyban termelődő egyik fontos vegyület, a dopamin koncentrációjának megváltozása áll, aminek következtében hallucinációk és téveszmék, vagy negatív tünetek jelentkezhetnek.
A szülő szkizofréniája növeli a betegség előfordulásának kockázatát az utódokban, különösen mindkét szülő érintettsége, illetve a gyermekkorban előforduló káros környezeti hatások esetén.
A betegség kialakulásában közrejátszhat gyermekbántalmazás és a fiatalkori drogfogyasztás is.
A hebefrénia lehetséges szövődményei
Az átlagpopulációhoz képest magasabb a betegség halálozási aránya, egyrészt a különböző testi betegségek (szív- és érrendszeri, légzőszervi és fertőző megbetegedések) nagyobb gyakorisága, másrészt az öngyilkosság előfordulásának megnövekedett kockázata miatt.
A hebefrénia diagnosztizálása
A diagnózis felállításához szükséges a fejlődéstörténet részletes elemzése, különös tekintettel a betegséget megelőzően előforduló pszichés zavarokra. Az információgyűjtés a szülőkön és hozzátartozókon kívül kiterjedhet a fiatal mindennapi életének egyéb szereplőire is.
A biztos kórisme felállításához 2-3 hónapos folyamatos megfigyelés szükséges annak érdekében, hogy a jellegzetes viselkedés – összefüggéstelen beszéd, szétesett magatartás és eltompult, a helyzethez nem illő érzelmek – valóban fennáll-e.
A hebefrénia kezelése
A hebefrénia kezelése többszakmás megközelítést igényel, azaz a gyógyszeres kezelés, a pszichoterápia, valamint a pszichoszociális és családközpontú intézkedések együttes alkalmazását, illetve krónikussá váló esetekben a rehabilitációt. A leghatékonyabb forma a kombinált kezelés, vagyis a pszichológiai terápiákkal és közösségi támogatással kiegészülő gyógyszeres kezelés.
A hatékony terápia feltétele, hogy a beteg és családja minél több ismeretet szerezzen a betegség természetéről. Ezért a kliens és a szülők részletes tájékoztatást kapnak a betegség természetéről. A képzés (pszichoedukáció) a betegség minden fázisában, folyamatosan zajlik, esetleg családterápiával kiegészülve. A pszichoedukáció javítja a családon belüli kommunikációt, fokozza a megküzdő és problémamegoldó készségeket, csökkenti a stresszt, elősegíti a figyelmeztető tünetek felismerését, és információval szolgál a gyógyszereléssel kapcsolatban. A negatív tünetek csökkentésére alkalmasak a művészetterápia különböző fajtái, mint a tánc-, zene-, képzőművészeti és drámaterápia.
A rehabilitáció célja a társadalomba való harmonikus visszailleszkedés elősegítése, a munkaképesség teljes vagy részleges helyreállítása, a mindennapi életre való felkészítés, az önálló életvitelre való képesség fokozatos kialakítása.
A hebefrénia megelőzése
A szkizofréniával élők gondozásának egyik leglényegesebb eleme a visszaesés vagy állapotromlás megelőzése. Ezt segíti elő a gyógyszeres kezelés és a beteg számára nyújtott pszichoedukáció, amelynek célja, hogy a páciens minél jobban megismerje betegségének természetét, a tüneteket, a visszaesés fenyegető jeleit és a lehetséges kezelési formákat.
A megelőzés részét képezi a részletes pszichoszociális állapot felmérése, a betegség lefolyását enyhítő vagy súlyosbító tényezők, a stresszt előidéző tényezők felmérése, a beteg fő problémáinak és céljainak meghatározása és aktuális életvezetési nehézségeinek felderítése.
Hebefrénia gyermekkorban és várandósság idején
A pszichés fejlődés zavarával élő gyermek sajátos nevelési igényűnek (SNI) tekintendő, ezért egyénre szabott oktatási terv mentén folytathatja iskolai tanulmányait. A Pedagógiai Szakszolgálat szakértői bizottságának szakvéleménye alapján a tanuló az állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai vagy konduktív pedagógiai ellátásban részesülhet (lásd még: Tanulási nehézségek).
A várandósság alatt és a szülés utáni időszakban fennálló mentális probléma esetén az anya és a gyermek kezelését a kezelőorvos koordinálja, szükség esetén szakembert von be a kezelő teambe. Az anya szülészeti és nőgyógyászati, valamint pszichiátriai szakellátása – a gyógyszeres és pszichoterápiás kezelés – a hatályos szakmai irányelvek alapján történik.
Ha a beteg lelki működést befolyásoló hatóanyagot tartalmazó (pszichotróp) gyógyszereket kapott a várandósság során, az újszülött teljes körű állapotfelmérése szükséges. Gyermekágyi pszichózis esetén szoros megfigyelés, gyógyszeres terápia és kórházi elhelyezés szükséges. A gyógyszeres terápia kiválasztása a korábbi kezelésekre adott válasz, a hatékonyság foka, a mellékhatások, a betegség súlyossága és a szoptatás figyelembe vételével történik.
A kórházi gyermekosztály nemcsak a gyermeket látja el, hanem felügyeli az anya és gyermek találkozásait, segítséget nyújt az anyának a gyermek gondozásában. Felkészíti őt arra, hogy a hazatérést követően képes legyen megfelelően ellátni gyermekét, miközben ő maga is biztonságban érezheti magát.
Jogszabályi háttér
- 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról
- 15/2013 (II.26.) EMMI rendelet a pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről
