A méheltávolítás nőgyógyászati nagyműtét, amit különböző javallatra, például miómagöbök, vagy rosszindulatú elváltozás miatt végeznek el, ha más kezelések – gyógyszerek vagy egyszerűbb műtéti eljárások – eredménytelenek, vagy nem jöhetnek szóba.
A méh eltávolítása nagy gyakorlattal végzett eljárás, amely lehet teljes (méhnyakkal együtt) vagy részleges (méhnyak nélküli), illetve egyes indokolt esetekben a petefészkek eltávolításával jár.
A méheltávolító műtétek típusai
A méheltávolítás számos betegség miatt válhat szükségessé, az orvos a méh mérete, a beteg paraméterei és a betegség függvényében dönt a műtét típusáról, amely lehet:
- Hasi méheltávolítás – a méhet a hason, általában a test hossztengelyére merőlegesen ejtett metszésen keresztül távolítják el.
- Laparoszkópos méheltávolítás – a műszereket hasfali kis bemetszéseken keresztül vezetik át.
- Hüvelyi méheltávolítás – a méhet a hüvelyen keresztül távolítják el.
- Laparoszkóppal asszisztált hüvelyi méheltávolítás – laparoszkóppal kezdik a műtétet, és a méhet a hüvelyen keresztül távolítják el.
A műtétet minden esetben szövettani mintavétel és alapos nőgyógyászati vizsgálat előzi meg, melynek alapján dönt a nőgyógyász a beavatkozás módjáról, a mértékéről (részleges vagy teljes méheltávolítás).
Későbbi rosszindulatú elváltozás megelőzése érdekében a protokoll szerint mindkét oldali petevezeték is eltávolításra kerül (az ép petefészkek hátrahagyásával), ezek funkcionális szerepe a méh eltávolításával egyébként is megszűnik. Ha rosszindulatú elváltozás miatt végzik a műtétet, akkor kiterjedéstől függően a környező nyirokcsomók eltávolítása is szükséges lehet.
Az idősebb betegek, egyes emlőrák típusok, illetve a petefészekrák családi halmozódása esetén pedig mérlegelik a petefészek eltávolításának szükségességét is. A petefészkek méhhel együtt történő eltávolítására megelőzésként is sor kerülhet, mivel az egyes női szerveket érintő rosszindulatú elváltozásokra utaló genetikai hajlammal nő a többi szerv érintettségének kockázata, így a petefészekrák kialakulásának kockázata is.
A méheltávolítás okai
A méheltávolító műtét előtt mindenképpen érdemes a tünetek megszüntetése érdekében egyéb lehetőségeket, alternatív kezeléseket mérlegelni. Ha a beavatkozásra mióma vagy rendellenes vérzés miatt van szükség, méheltávolítást általában akkor végeznek, ha a betegnek már van gyermeke. Ha még nincs, vagy még szeretne, a leiomióma elhelyezkedéstől és méreteitől függően a göbök méhmegtartó műtéti eltávolítása megkísérelhető. Ez esetben a csomókat ’kihámozzák’ a méhtestből, a méh hátrahagyásával.
A méh műtéti eltávolítására leggyakrabban az alábbi okok miatt kerül sor:
- leiomióma (jóindulatú sejtburjánzás a méhben, általában simaizom csomó);
- a méh, a méhnyak, a petefészek vagy a petefészekvezeték rosszindulatú daganata;
- visszatérő súlyos menstruációs vérzés (ha egyértelműen méh eredetű, és különböző kevésbé radikális kezelésekre nem javul);
- megnagyobbodott méh, amely más szerveket nyom;
- a méh előesése vagy süllyedése;
- krónikus kismedencei fájdalom;
- kismedence gyulladásos betegsége (általában a húgyúti rendszerből felszálló fertőzések kapcsán kialakult diffúz gyulladás);
- szülési és császármetszési szövődményként;
- endometriózis (a méh nyálkahártyája a méhen kívül nő);
- adenomiózis (a méhet normálisan szegélyező sejtek a méh falának izomrétegében is növekednek).
A hüvelyi méheltávolító műtét folyamata
A hüvelyi úton történő műtét esetén a hüvelyen keresztül távolítják el az egész méhet, a méhnyakat, szükség esetén a petefészket is. A hüvelyi műtét előnye a hasi műtéttel szemben, hogy a beteget kevésbé terheli meg a beavatkozás, rövidebb a felépülési időszak, gyorsabb a gyógyulási folyamat, illetve a hason nem lesz műtéti heg, mint a laparoszkópos eljárásnál. Hátránya, hogy a műtét folyamán nem tekinthetők át más hasi szervek.
A műtétet csak bizonyos feltételek mellett lehet elvégezni:
- ha a méh mérete nem túl nagy;
- ha a kismedencében nincs hegesedés vagy kóros elváltozás (pl. korábbi műtét miatt);
- ha nincs rosszindulatú daganat (kivéve a nagyon korai stádiumú méhnyakrákot);
- ha a hüvely megfelelően tág.
A hüvelyi méheltávolítás könnyebben elvégezhető a már szült nőknél a lazább szövetek miatt, a gyermektelenek esetében általában nem alkalmazható a szűkebb hüvely miatt.
A méheltávolítás minden formáját altatásban vagy gerincvelői (spinális) érzéstelenítésben végzik. A műtétet szülész-nőgyógyász, nőgyógyászati daganatsebész végzi, az altatásról az aneszteziológus gondoskodik. A hüvelyi méheltávolítás általában 60 percig tart.
A műtéti előkészítés és fertőtlenítés után katétert vezetnek a húgyhólyagba. A nőgyógyász a hüvely belső-hátsó falán ejt vágást, amelyen keresztül az egyes méhfüggesztő szalagok és a vérellátást biztosító erek ellátása után eltávolítja a méhet és a méhnyakat. A hüvelycsonkot rögzítik a méhet korábban rögzítő tartószalagokhoz, hogy csökkentsék a hüvely előboltosulásának kockázatát. A beavatkozás végén a hüvelyi sebet öltésekkel zárják. Vizelettartási zavar vagy hüvelyfali süllyedés esetén a műtétet mellső és/vagy hástó hüvelyfali plasztikával is kiegészíthetik. Ha a beavatkozás közben komplikáció lép fel, akkor szükség lehet a műtét hasi úton történő folytatására.
A hüvelyi méheltávolítás szövődményei
A műtét általános szövődményei mellett – fájdalom, rosszullét, vérzés, sebfertőzés kialakulása – megjelenhetnek ritka, sajátos szövődmények is, melyek az alábbiak:
- allergiás reakció (az altatásnál használt fertőtlenítő- és altatószerekre),
- a méhhez közeli szervek károsodása,
- trombózis, embólia,
- végbélsipoly (fisztula) kialakulása a szervek és testüregek (bél, hólyag vagy húgycső és a hüvely) közötti kóros összeköttetés miatt,
- vérömleny (hematóma) kialakulása a hasban,
- kismedencei fertőzés vagy tályog.
A műtétnek hosszú távú szövődményei is kialakulhatnak, melyek az alábbiak:
- krónikus fájdalom,
- fájdalom szex közben,
- szövetek rendellenes összenövése,
- inkontinencia – húgyhólyagból szivárgó vizelet (testmozgás, nevetés, köhögés esetén),
- korai menopauza a petefészkek eltávolítása esetén.
A műtéti időszakot követően erős vérzés, láz, illetve alhasi görcsök esetén haladéktalanul jelentkezzen kezelőorvosánál!
A hüvelyi méheltávolító műtét utáni felépülés
A beteg ébredés után néhány óra elteltével felkelhet, majd panaszmentesség esetén általában már másnap, vagy azt követően elhagyhatja a kórházat. Az altatásban végzett műtét fájdalommentes, a gyógyulás idején viszont jelentkezhetnek fájdalmak, amelyeket gyógyszeresen lehet csillapítani. A legkisebb fájdalom a hüvelyi műtétnél jelentkezik.
Két hét pihenést követően lehet elkezdeni a testmozgást – a rendszeres, nem megerőltető gyakorlatok elősegítik a mielőbbi regenerálódást. Az edzésprogram megkezdése előtt a műtétet végző nőgyógyásztól vagy a háziorvostól lehet tanácsot kérni. A munkába általában – a munka típusától függően – 4-6 hét után, a megszokott életvitelhez 2-3 hónap elteltével lehet visszatérni. A műtét után, a gyulladás megelőzése érdekében 4 hétig kerülni kell a nemi életet, az ülőfürdőt és a tampon használatát.
Az eltávolított szervet minden esetben elküldik szövettani vizsgálatra, ami a műtét után kb. két héttel készül el – az eredményről a műtétet végző orvosnál kell érdeklődni. A műtét utáni 6. héten javasolt a nőgyógyászati kontroll, illetve továbbra is szükséges az évenkénti nőgyógyászati vizsgálat.
A nők egy része érzelmileg nehezen tudja feldolgozni a méhének eltávolítását, hiszen a műtét következményeként elmarad a menstruáció, többé nem képesek teherbe esni, illetve a petefészek kivétele a hormontermelés megszűnése által korai menopauzát okoz a megfelelő gyógyszeres hormonpótlás nélkül. A helyzet elfogadásához viszont hozzásegítheti őket a műtéti beavatkozást igénylő betegség tüneteinek megszűnése, a javuló közérzet.
Kapcsolódó tartalmak:
