A légszennyezés, a szennyezett levegő civilizációs ártalom, ami nem csak a nagyvárosokban, de már a kistelepüléseken élők egészségét is károsítja. A hatások rövid és hosszútávon is jelentkeznek. A légszennyezés Európában (és a világ számtalan nagyvárosában, pl. Pekingben) a legnagyobb környezeti kockázat, megnöveli a korai halálozások és egyes betegségek előfordulásának valószínűségét.
A levegőben sokféle szennyező anyag van jelen, és az emberek nagy része olyan területen él, ahol a szennyezettség időről-időre a magas, egészségre ártalmas szinteket is elérheti. A szennyezés származhat természetes forrásból, mint például vulkánkitörés, porvihar vagy mesterséges forrásból, mint a közlekedés, ipari, mezőgazdasági tevékenységek.
A szennyező anyagok lehetnek különféle halmazállapotúak és hatásúak, irritációt okozók, daganatképzési hajlamot megnövelők stb. A légszennyezés oxidatív stresszt és gyulladást válthat ki a sejtekben, amelyek daganatok és más betegségek okozói.
Tévhit, hogy a levegőszennyezés csak a szmogos nagyvárosok problémája lenne. Télen a kisebb településeken a szilárd tüzelőanyagokkal való fűtés miatt szintén komoly szennyezés tapasztalható, ahogy a vidéki autópályák, ipari létesítmények közelében is.
A fő levegőszennyező anyagok
A fő levegőszennyező anyagok aktuális koncentrációjáról az interneten tájékozódhat. Ezek túl magas értékei esetén korlátozásokat rendelhetnek el.
Az aktuális levegőminőségét mutató ún. Levegőhigiénés Indexről az NNK honlapján tájékozódhat, illetve további levegőkörnyezettel kapcsolatos információ érhető el a Meteorológiai Szolgálat oldalán is.
Szálló por
A szálló por olyan 10 mikrométernél (μm: méter milliomodrésze (1·10−6 m)) kisebb méretű, finomszemcsés szilárd részecskék összessége, amelyek méretüktől függően a légutakba, akár a tüdőbe is bejuthatnak. A legkisebbek nem, vagy csak nagyon nehezen ürülnek a tüdőből.
A koncentrációját mindig meghatározza az időjárás, a szél, csapadék, a környék domborzati viszonyai és a kémények magassága. Fiziológiai szempontból a nanoméretű (nm) – a méter milliárdodrésze, 1·10−9 m) szálló por részecskék különösen veszélyesek lehetnek, mivel a szemcseméret csökkenésével a részecskék egyre inkább hajlamosak a gázokhoz hasonlóan viselkedni, így képesek átlépni az érfalat is.
A por sokféle vegyületet tartalmazhat. A szálló por jellemző forrásai a közlekedés, a szilárd tüzelőanyaggal való fűtés és bármilyen égés (pl.: a tarlóégetés, erdőtüzek stb.).
A szálló porral való szennyezettség a tüdő irritációját okozza, érzékenyebbé tesz a fertőzésekre, rontja a meglévő tüdőbetegségek állapotát, megváltoztathatja a vér összetételét, így trombózis (vérrög) kialakulásához is vezethet.
Nitrogén-dioxid (NO2)
Szúrós szagú a levegőnél nehezebb gáz, rendkívül erősen ingerli a nyálkahártyát, azzal érintkezve salétromos sav, és végső soron salétromsav képződik, mely maró hatású. A légutakba kerülve rontja a tüdőfunkciót, csökken a fertőzésekkel szembeni ellenállóképesség, nő az asztma kockázata. A nyálkahártyán keletkező salétromos sav karcinogén (rákkeltő) és mutagén (génkárosító) hatást gyakorolhat az élő szervezetre. Az irritáló hatású gáz fő forrásai a fűtés és a közlekedés.
Kén-dioxid (SO2)
A kén-dioxid a légkör nedvességtartalmával egyesülve kénes savvá, majd pedig kénsavvá alakul, és savas csapadék formájában károsítja az élőlényeket, a talajt és az épített környezetet, roncsolja a növényi szövetet. Az állatoknál és az embereknél légzési nehézséggel járó mérgezési tüneteket okoz, a nyálkahártya gyulladásos megbetegedésének egyik okozója. A ként tartalmazó anyagok elégetéséből (közlekedés, széntüzelés, energiaipar) származó gáz hatására csökken a tüdőkapacitás, az asztmában szenvedők görcsös rohamokat tapasztalnak. Az egészségeseknél is irritálja a légzőrendszert.
Ózon (O3)
Az ózon a levegőben kialakuló szennyező anyag, forrása elsősorban a közlekedés, a kipufogógázokból napfény hatására jön létre a kellemetlen szagú irritáló gáz. A légzőszervi tünetek mellett a szemet is irritálja, a légzőszervi krónikus betegségek, pollenallergia állapotát pedig rontja. Komolyabb fizikai megterhelés mellett egészségesek is mellkasi fájdalmat, légzőszervi tüneteket, émelygést tapasztalhatnak hatására.
Szén-dioxid (CO2), szén-monoxid (CO)
Ezek a gázok is főként a közlekedés melléktermékei, de mindenféle égés és az ipari tevékenység is kibocsátójuk. A dohányzáskor is szén-dioxid és szén-monoxid kerül a levegőbe, mely még szabad térben is ártalmas lehet a közelben tartózkodókra, a krónikus passzív dohányzás is egészségkárosító hatású. Lásd még: Szén-monoxid-mérgezés
Policiklusos aromás szénhidrogének
Ezen anyagok közül több is a karcinogének (daganatképzésre hajlamosító anyagok) listáján szerepel. Fő forrása az ipari tevékenység.
A légszennyezés következményei
A légszennyezés hatásai az emberi szervezet minden szervét érinthetik. A kialakuló problémák leggyakrabban a légzőszerveket érintik, akár súlyos, életveszélyes következményeket is okozva. A légszennyezés alapbetegséggel küzdők és a gyermekek esetében fokozott kockázatot jelent.
Légzőszervi betegségek: a levegőben lévő szennyezőanyagok befolyásolják a tüdő fejlődését, asztmát, COPD-t, krónikus hörgőgyulladást válthatnak ki.
Szív- és érrendszeri betegségek: a szálló por befolyásolhatja a vér alvadási sebességét, és felgyorsíthatja az artériák meszesedését. A légszennyezés hatására nő a stroke és a szívbetegségek kockázata. A szennyezés hatására a várandós nőknél nő a veszélyes vérnyomásváltozások gyakorisága, ami koraszüléshez, alacsony születési súlyhoz, magzati és anyai halálhoz is vezethet.
Daganatok: a tüdő daganatos betegsége mellett a mellrák kockázata is nő a légszennyezés hatására.
Kapcsolódó tartalom: Levegőhigiénés Index
