A drog mint kifejezés sokféleképpen értelmezhető. Jogilag drog (kábítószer) minden olyan anyag, amelynek a birtoklása, használata és árusítása illegális.

Általánosságban értve viszont drognak tekinthető minden olyan (természetes és mesterséges) anyag, amely a központi idegrendszerre (az emberi agyra és tudatra) hatva megváltoztatja annak működését. Ez – túlmutatva a „legális” és „illegális” jelzőkön – egy sokkal általánosabb értelmezés, mint a jogilag definiált (illegális) drogok – ideértve az alkoholt és egyéb hétköznapi élvezeti szereket is.

Érdekesség, hogy a „drog” mint gyógyszerészeti szakkifejezés a gyógyászati célból alkalmazott, szárított és felaprított növényi részeket jelenti. Tehát tulajdonképpen a reggeli mellé fogyasztott frissítő mentatea is drognak tekinthető. Természetesen a kifejezés a köznyelvben általában az illegális kábítószerekre vagy egyéb pszichoaktív anyagokra értendő – jelen cikkünkben azonban a legális, hétköznapi „drogjainkat” is a kategóriába soroljuk (alkohol, nikotin, bizonyos gyógyszerek, koffein).

A függőségkezelésről itt olvashat bővebben.

Miért veszélyes az alkalomszerű droghasználat?

„Mi baj lehet abból, ha csak egyszer kipróbálja valaki?”

Az illegális drogok és a nem illegális drogok között nincs különbség a tekintetben, hogy egyetlen óvatos „próba” milyen egészségkárosodást okozhat. A különbség abban rejlik, hogy ezt követően milyen fogyasztási szokások és mennyire erős függőség alakulhat ki, valamint a kialakult függőség milyen egészségügyi, illetve életvezetési problémákat okozhat.

A kábítószerekkel való visszaélés (drogabúzus) kialakulásának különböző fokozatai vannak:

• kipróbálás – a használó a szert kikapcsolódásra, ún. rekreációs célból alkalmazza, egészségkárosodás az esetek nagy részében nem fordul elő;

• rendszeres használat – a szer használata megváltoztatja a viselkedést, a használó ebben a stádiumban elkezdi a negatív érzések elfedésére használni a szert;

• napi használat, függőség – a használó a szer nélkül képtelen szembenézni az élete nehézségeivel, illetve olyan erős testi és/vagy pszichés függés alakulhat ki, amely a szer önerőből történő elhagyását rendkívül nehézzé vagy valószínűtlenné teszi.

A fentiekből látható, hogy a komoly probléma akkor kezdődik, amikor a drogot a használója valamilyen érzelem elfedésére, helyettesítésére vagy éppen megélésére kezdi el használni.

Sok esetben hosszú ideig használ valaki anélkül különböző drogokat, hogy a szó szoros értelmében függőnek lehetne nevezni. Azonban az életében bekövetkező trauma vagy élethelyzeti válság (lásd még: Kríziskezelés) esetén ebből a fázisból már nagyon könnyű a függővé válás.

Hasonló folyamat következik be általában az alkoholbetegség kialakulásakor – hiszen alapvetően, széles körben értelmezve ez is egy drog, amely függőség esetén illegális társaihoz hasonlóan igen nagymértékű egészségkárosodást is okozhat (lásd még: Nagyivók).

Fontos, hogy a „legális drogok” iránti függőséget ne tartsuk kisebb jelentőségűnek, mint az „illegális drogok” iránti függőséget – hiszen ez csak egy jogilag alkotott kategória, az egészségben és életvezetésben okozott károsodások azonban mindkét csoport esetén jelentősek lehetnek!

Drogok csoportosítása hatásaik szerint

A különböző élvezeti szereket és kábítószereket számos szempont szerint lehet csoportosítani,  alábbiakban a fő hatás szerinti osztályozás kerül röviden ismertetésre.

Kábító hatású drogok

A kábító hatású (narkotikus) szerek fogyasztói általában magányt kereső emberek. Ilyen szerek lehetnek a kábító hatású fájdalomcsillapítók és feszültségoldók. Leggyakoribbak az opiodok, a morfin szintetikus vagy félszintetikus származékai, például a heroin, de narkotikus hatása van az alkoholfogyasztásnak is.

Pszichedelikus hatású drogok

A pszichedelikus hatás lényege, hogy a psziché tudat alatti tartalmait a drogfogyasztó valóságként éli meg, például hallucináció formájában. Pszichedelikus hatás jellemző többek között az LSD-re, a meszkalinra vagy a pszilocibinre. A hallucinációk hatására az egyén nem ismeri fel a valóságot, ami nagyon veszélyessé teszi ezeket a szereket. Az LSD esetében tipikus tünet például a repülés élménye, amelyet olykor nagy magasságból ki is próbálnak.

Serkentő hatású drogok

Bizonyos drogok serkenthetik a fizikai és szellemi teljesítőképességet, csökkenthetik a fáradtságot – ezek leginkább az éjszakai életben fogynak. Használóik jellemzően nyitott, társasági emberek, akik hajszolják az élet élvezetét. Serkentő hatású drog például a kokain. A tiszta kokain a legdrágább kábítószer, ezért „a gazdagok drogjának” is nevezik.

A fiatalok körében könnyebben és olcsóbban elérhető szerek terjednek leginkább, például a speed vagy az ecstasy.

Serkentő hatása van továbbá a koffeinnek is.

Nyugtatók

A nyugtatók olyan, gyógyszertárakban kapható gyógyszerek, amelyeket szorongás esetén rendel el az orvos (lásd részletesen: Nyugtatók és szorongáscsökkentők). Ezek a szerek csökkentik ugyan a feszültséget, de könnyen okozhatnak testi és pszichés függőséget.

A legelterjedtebbek a benzodiazepin-származékok.

Deliráns drogok

A deliránsok álomszerű hallucinációkat, transzszerű állapotot okoznak, mivel jelentősen csökkentik a tudati éberséget. Ilyen hatása van például a csattanó maszlagnak. A testi függőség gyakran és könnyen kialakul, ezért fogyasztásuk különösen veszélyes.

A drogfüggőség megelőzése

A szerhasználati zavarok elkerülésének legjobb módja a teljes absztinencia. Az élvezeti szerektől történő teljes tartózkodás (fiatalok esetén tiltás) azonban önmagában nem megoldás. Fontos, hogy egészen kora kisgyermekkortól kezdve helyezzünk nagy hangsúlyt a lelki egészség ápolására – és a gyermekeknek módszereket tanítsunk arra vonatkozóan, hogy későbbi életükben hogyan tudják azt megtartani. Fontos, hogy megtanulják kezelni a krízishelyzeteket és a stresszt, hiszen a függőség többnyire valamilyen nehéz élethelyzet előli menekülésből, a valóság kizárásának vágyából fakad.

Ezenkívül a különböző ártalomcsökkentő programok csökkenthetik a szerhasználat szövődményeit is (például a partidroghasználók körében gyakran előforduló túladagolást vagy rossz minőségű, ismeretlen összetételű szerek következtében történő mérgezéseket).

Amennyiben Ön szülő, és gyermeke miatt aggódik, teremtsen számára olyan biztonságos közeget, amelyben nyíltan beszélhet a szerhasználatról. Ha a fiatalok tisztában vannak a reális veszélyekkel, és nem csupán a tiltás, hanem a tudás kerül a középpontba, az valószínűleg sokkal célravezetőbb a szerhasználat kerülésében.

Teendők krízishelyzet esetén

Egyéni droghasználattal kapcsolatos problémák megoldásában segítenek az ingyenes, 24 órában hívható segélyszolgálatok. Ezek pontos címét és telefonszámait az internetes keresőkben a „drog”, „telefon”, „segély” keresőszavakkal könnyen megtudhatja.

Sürgős esetben – például túladagolás vagy súlyos megvonási tünetek, epilepsziás roham esetén – azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt!

Ha kórházi vagy intenzív ellátásra kerül sor, minden esetben fontos a kezelőorvost tájékoztatni az alkalmazott legális és illegális szerekről, mivel a mérgezéses tünetek célzott kezelése csak ezen ismeretek birtokában lehetséges!

Az orvos megfelelő tájékoztatása életet menthet, az orvosi titok értelmében büntetőjogi következményektől tartani ilyen esetben nem kell.

Droghasználók rehabilitációja

A teljes rehabilitáció hosszú és nehézkes folyamat. Fontos része a drogmegvonás, ami néhány hétig, az elvonási tünetek megszűnéséig tart. Ezt a páciensek többsége általában egyedül is képes megtenni, külső segítség nélkül, azonban ez sokszor csak egy átmeneti időszakot jelent, ami megfelelő támogatás és tartós viselkedésváltozás hiányában könnyen ismételt fogyasztásba torkolhat. A tartós leszokás eléréséhez különböző hatóanyagú gyógyszerek alkalmazása is szükséges. A kezelés, ápolás jellemzően kórházi addiktológiai osztályon történik.

A rehabilitációs folyamat során szükség van a terápiás közösségre, csoportokra – intézeten belül, de hazabocsátás után is. Nagy hangsúlyt kap a foglalkoztatás is. A fő cél az absztinencia megőrzése, a visszaesés megakadályozása.

A járóbeteg-szakellátásra (drogambulancia) jelentkezni előzetes időpont-egyeztetés alapján előjegyzéssel, akár orvosi beutaló nélkül is lehet. A függőséget gyógyító ún. elterelő kezelés megkezdéséhez hatósági irat szükséges. Fekvőbeteg osztályon a kezelés önkéntes alapú és a beteg által igényelhető.

Kezelésre jelentkezés előtt javasolt a káros szenvedéllyel küzdőknek a névtelen drogfüggők csoportjának látogatása, a szerfogyasztás felfüggesztése, a családtagok számára pedig hozzátartozói csoportokban való részvétel.

Tanácsok hozzátartozóknak és barátoknak

Szülőként, hozzátartozóként, barátként a legfontosabb, hogy ha szeretténél felmerül a drogfogyasztás gyanúja, ne söpörje szőnyeg alá a problémát – ismerje fel és kezelje valós veszélyként. Szakember bevonásával próbálja meg felszámolni a droghasználatot kiváltó tényezőt, családi körülményt, tévútra tévedt gondolkodást.

A leszoktatás legfontosabb eleme a család és a közvetlen környezet támogatása és a drogfüggő személyiségének feltétlen elfogadása. Csak az képes a kiegyensúlyozott életre, akit elfogadnak.

Fontosabb hétköznapi tanácsok:

• Ne tegyen szemrehányást, például ne mondja azt egy függő személynek, hogy „nem vagy erős”, vagy „nincs akaraterőd”.

• A leszokás hosszú folyamat. Ne akarjon gyorsan tartós eredményt elérni, hanem adjon időt az érintetteknek.

• Tűzzön ki közös célokat: ez lehet például egy közös nyaralás vagy lakásfelújítás, esetleg közös sportolás.

A sikerélmények nagyon fontosak! Csak olyan feladatot osszon a függő személyre, amit sikerként élhet meg. Értékelje a részteljesítményeket, és hunyjon szemet az esetleges sikertelen teljesítések felett. A cél a szorongás, feszültség csökkentése és az önbecsülés visszanyerése.

Rendszeresen konzultáljon a függő személyt kezelő szakemberekkel – pszichiáterrel, pszichológussal, addiktológussal stb. –, és az ő tanácsaikat megfogadva haladjon tovább szép lassan a beteggel a teljes gyógyulás felé vezető úton.