Az örömteli, teljes élethez hozzátartozik a kiegyensúlyozott szexuális élet, amely pozitívan hat az ember lelki és testi egészségére.
A szexualitás magában foglal minden olyan testi és lelki folyamatot, amely közvetlenül vagy közvetve a nemiség egyéni és társadalmi vonatkozásaival függ össze. A szexualitás erős biológiai alapokon nyugszik, ugyanakkor – mivel az ember szociális lény – a szexuális viselkedést részben tanult, vagyis a különböző pszichoszociális és szociokulturális tényezők is befolyásolhatják. Az egészséges szexualitás számos ponton összefügg a párkapcsolat működésével és minőségével.
A szexuális egészség fogalma
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint a szexuális egészség a testi, lelki és társas jóllét folyamatos élménye a szexualitás vonatkozásában. A szexuális képességek szabad és felelősségteljes gyakorlásában nyilvánul meg, erősítve a harmonikus egyéni és közösségi jóllétet, gazdagítva a személyes és társas életet.
A WHO meghatározása szerint a szexuális egészség a szexualitással kapcsolatos testi, érzelmi, mentális és társadalmi jóllét állapota, tehát nem egyszerűen a szexuális zavarok, betegségek és/vagy fogyatékosságok hiánya. Megteremtése és védelme érdekében elengedhetetlen az emberek szexuális jogainak elismerése és biztosítása. A szexuális egészség feltételezi az örömöt adó és biztonságos szexuális élményeket, amelyek mentesek a kényszerítéstől, a diszkriminációtól és az erőszaktól.
A szexuális egészség fogalma az alábbi három alapvető elemet tartalmazza:
- a szexuális és reproduktív (utódnemző) viselkedés élvezetének és kontrolljának képességét a társadalmi és egyéni erkölccsel összhangban;
- mentességet azoktól a félelmektől, szégyentől, bűntudattól, előítéletektől és más lelki tényezőktől, amelyek gátolják a szexuális választ, és károsítják a nemi kapcsolatokat;
- mentességet azoktól a szervi zavaroktól, betegségektől és hiányosságoktól, amelyek akadályozzák a szexuális és reproduktív funkciókat.
Szexuális jogok
A WHO 2020-ban közreadott ajánlása szerint mindenkinek joga van kényszertől, diszkriminációtól és erőszaktól mentesen az alábbiakhoz:
- a szexualitással kapcsolatban is a legmagasabb szintű egészséghez és az ezt elősegítő szolgálatokhoz;
- a szexualitással kapcsolatos információk megszerzéséhez;
- a szexuális neveléshez;
- a testi integritás tiszteletben tartásához;
- a partnerválasztáshoz;
- a szexuális aktivitáshoz vagy absztinenciához (tartózkodáshoz);
- az egyetértésen alapuló szexuális kapcsolatokhoz;
- az egyetértésen alapuló házassághoz;
- az önkéntes gyermekvállalás időpontjának eldöntéséhez;
- a kielégítő, biztonságos és örömteli nemi élethez.
Szexuális fejlődés
A gyermek szexuális fejlődését a különböző pszichológiai és kulturális tényezők, illetve az egyéni biolgóiai adottságok komplex kölcsönhatása alakítja. A gyermeket körülvevő világ – beleértve mind a közeli (pl. család, kortársak, iskola), mind a távoli hatásokat (kulturális értékek, a közösség jellemzői stb.) –, valamint ezek kölcsönhatásai a genetikai és hormonális adottságok mellett formálják és alakítják a szexuális fejlődést.
A szexuális viselkedés fő területe a nemi szerep-viselkedés, az erotikus viselkedés és a fajfenntartó viselkedés. A nemi szerep-viselkedés tanulása már csecsemőkorban elkezdődik. Az erotikus viselkedés, vagyis a szűkebb értelemben vett szexuális magatartás tanulása valamivel később, de még a gyermekkorban kezdődik. Fajfenntartó viselkedésre a serdülőkortól kezdve kerül sor.
Lásd még:
A szexuális válasz fiziológiája
A szexuális válasz lefolyását az idegrendszer egyes elemeinek összehangolt működése biztosítja. A szexuális válasz négy szakaszból álló – vágy, izgalom, orgazmus és oldódás – ciklusban valósul meg.
A vágy a szexuális kapcsolat létesítésére irányuló törekvést jelenti. Az izgalom a nemi készültség állapota, amely során fokozódik a nemi szervek vérátáramlása: a férfiaknál a hímvessző merevedéséhez (erekció), nőknél a csikló megduzzadásához és a hüvelyfal vérbőségéhez, valamint fokozott hüvelyváladék termelődéséhez vezet. Az orgazmus a szexuális izgalom tetőfoka, amikor a hímvesszőből kilövell az ondó, illetve ritmusosan összehúzódnak a hüvely körüli izmok. Mindkét nemre jellemző a vázizomzat fokozott tónusa és a medence izomzatának összehúzódása. Az oldódás az orgazmust követő jó közérzet és az izomzat ellazulása.
A nemi szervekről és a szexuális vágyról (libidóról) külön cikkekben olvashat:
Férfi nemi szervek és Férfi libidó
Női nemi szervek és Női libidó
Szexuális működészavarok
A szexuális egészséget különböző állapotok és körülmények veszélyeztethetik. A testi és lelki tényezők külön-külön és együttesen egyaránt okozhatják a szexuális működés zavarát. Idesorolhatók a szexuális úton terjedő betegségek, a nem kívánt terhességek, a túl korán megkezdett nemi élet, a partnerek közötti erőszak, a nemi szervek csonkítását előidéző kulturális szokások, valamint az információ hiánya.
A szexuális működés zavara a szexuális válasz fentebb részletezett első három szakasza közül bármelyiket érintheti. Egyeseket egész életükön át végigkísérik a szexuális zavaraik. Más esetekben a működési zavart (diszfunkciót) normál nemi működés előzi meg (szerzett típus). A diszfunkciók érinthetik a nemi működés minden területét (generalizált típus), vagy kötődhetnek kizárólagosan egy-egy helyzethez (szituatív típus).
A szexuális működészavarok közé tartoznak a szexuális vágy, készenlét és orgazmus zavarai, a szexuális fájdalmak (dyspareunia), valamint az általános egészségi állapot, meglévő betegségek és szerhasználat okozta szexuális funkciózavarok.
A szexuális zavarokról külön cikkekben olvashat:
A szexuális egészség megőrzése
A szexuális egészségvédelem célja a szexuális élet és az azzal összefüggő személyes kapcsolatok segítése. Főként a kellő tapasztalattal és információval még nem rendelkező fiatalok figyelmét fontos felhívni arra, hogy a szexuális aktivitás akár pszichés problémák, erőszak vagy szexuális úton terjedő betegségek forrása lehet, ahogy komoly problémát jelenthet a korai nem kívánt terhesség is.
Éppen ezért a szexuális egészség megőrzésében igen fontos szerepet játszik a szexuális életre való nevelés és felvilágosítás, amely a szexualitás kérdéskörén túl kiterjed a szexuális úton terjedő fertőzésekre, a fogamzásgátlásra, a biztonságos szex kérdéskörére (pl. az óvszerhasználat jelentőségére), valamint az egészséges szexuális kapcsolatok megőrzésére és a felelősségvállalásra is.
Szexuálpszichológia
A szexuálpszichológia a pszichológia tudományának egyik ága, amely a szexuális viselkedés nemekre jellemző sajátosságait és a nemek viszonyának tényezőit vizsgálja. Figyelembe veszi a viselkedést meghatározó testi és lelki szükségleteket, azok kielégítésének feltételeit (pl. a tájékozódás, a választás, a megvalósítás lehetőségei és képességei).
A szexuálpszichológiai szakpszichológus segítséget nyújt az egészséges és kiegyensúlyozott párkapcsolati és pszichoszexuális működés elérésében és megtartásában, valamint a problémák vagy azok súlyosbodásának megelőzésében.
Továbbküldést nem igénylő szexuális tünetek esetén segítő beszélgetések keretében segíti a klienst, hogy megismerje a probléma mögött meghúzódó pszichológiai hátteret, megelőzze annak újbóli megjelenését, vagy a továbbiakban kezelni tudja. Eszköze a pszichoedukáció, az önismeret és a kommunikációs készség fejlesztése és egyéb, a szexuális nehézségek területére kifejlesztett pszichológiai módszerek használata.
Szükség esetén a pszichológia eszközeivel segíti és kiegészíti az urológus, andrológus és nőgyógyász szakorvosok gyógyító munkáját. A szakpszichológus szakismerete lehetővé teszi, hogy iskolákban, nevelési tanácsadóban vagy egyéb helyszíneken gyakorlati foglalkozásokat és előadásokat tartson a családi életre nevelés és a szexuális felvilágosítás területén.
