A pánikbetegség (pánikzavar) olyan szorongásos betegség, amely során a beteg rendszeresen hirtelen bekövetkező félelmet, pánikot él át. A visszatérő pánikrohamok a mindennapi életet, tevékenységet is akadályozzák.
Az első pánikroham gyakran spontán jelentkezik, azaz „derült égből villámcsapásként” éri a beteget, általában nem azonosítható közvetlen kiváltó ok, de gyakori, hogy valamilyen szempontból nehéz, kritikus élethelyzetben éri a beteget az első roham (pl. betegség, gyász, munkahelyi nehézségek).
A pánikbetegségben szenvedőknél rendszeresen és bármikor bekövetkező erős szorongása, „páni félelme” jelentkezik – valós vészhelyzet nélkül. A pánikbetegség leggyakrabban fiatal felnőttkorban jelentkezik, és kétszer annyi nőt érint, mint férfit.
A pánikbetegség tünetei
A pánik a szorongás súlyos formája. Minél gyakrabban következik be, az érintett személy annál inkább igyekszik elkerülni bizonyos helyzeteket, mert attól tart, hogy ezek újabb rohamot váltanak ki. Ez hozza létre a „félelem a félelemtől” ördögi körét – növelve a pánik súlyosságát, előidézve további rohamokat, amelyek során intenzív mentális és fizikai tünetek jelentkeznek.
A rohamok gyakorisága a betegség súlyosságától függ: van, akinél havonta csak egyszer, másoknál akár hetente többször is előfordulhat. Bár a rohamok ijesztők, de valós életveszélyt nem jelentenek a betegre nézve. Általában nem igényelnek sürgős orvosi beavatkozást sem, de a szervi okokat – különösen a tünetek első jelentkezésekor – ki kell zárni.
A pánikrohamra jellemző tünetek:
- rendkívül magas pulzusszám;
- verejtékezés („jeges veríték”);
- hányinger, hányás;
- mellkasi fájdalom;
- légszomj, fulladás érzése;
- hidegrázás, remegés;
- hőhullámok;
- akár testszerte jelentkező zsibbadás,
- térbeli bizonytalanság, szédülés;
- hirtelen székelési inger;
- rettegés, halálfélelem;
- összeszoruló gyomor érzése;
- testképzavarok, „testen kívüliség” érzése;
- félelem a megőrüléstől;
- önkontroll elvesztésétől való félelem.
Pánikroham során a tünetek közül legalább négy jelentkezik, és ezek hirtelen, nagyjából 10 percen belül elérik teljes intenzitásukat. A legtöbb pánikroham 5 és 20 perc közötti időtartamig tart, ám a szakirodalom ennél lényegesen hosszabb ideig tartó pánikrohamról is említést tesz.
A betegség diagnózisának feltétele a visszatérő, váratlan pánikrohamok mellett, hogy a köztük lévő időben jellemző legyen az aggodalom egy esetleges következő roham miatt. Ez az aggodalom gyakran magatartásváltozást is okoz, például egyes tevékenységek vagy helyek kerülését.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben egy hónapon belül többször is átél súlyos szorongást, félelmet, pánikrohamot, keresse fel háziorvosát, aki a tünetek és az előzetes vizsgálatok alapján a megfelelő szakorvoshoz irányítja. A kivizsgálás, a tünetektől függően, első körben kiterjedhet a szervi betegségek kizárására is.
Fontos! Ha a pánikrohamhoz hasonlító tünetegyüttes először jelentkezik, és erős mellkasi fájdalmat észlel, hívja a 112-t és kérjen mentőt, mert a szív vagy a tüdő érintettségét mielőbb ki kell zárni!
Amennyiben környezetében egyértelműen pánikrohamot észlel, bánjon az érintettel türelmesen, beszéljen lassan, megnyugtatóan, próbálja a légzését irányítani, lassítani, fogja meg a kezét és minden módon éreztesse vele, hogy biztonságban van.
A pánikbetegség okai
A betegség, illetve az első roham általában tartós stressz, megoldhatatlannak tűnő élethelyzet, gyakori és hosszan tartó szellemi kimerülés, hajszolt, túlzott felelősséggel terhelt életmód következtében jelenik meg.
A betegségre való hajlam öröklődik, ha a családban már előfordult pánikbetegség vagy egyéb szorongásos zavar, nagyobb az esélye a megjelenésének.
A pánikbetegség lehetséges szövődményei
A nem kezelt pánikbetegség az élet több területét érintő szövődményekhez vezethet, és a mindennapokban a munkavégzés képtelenségét okozhatja.
Gyakori szövődmények:
- fóbiák kialakulása (pl. agorafóbia);
- depresszió, szorongás;
- alkoholbetegség, droghasználat;
- öngyilkossági gondolatok.
A pánikbetegség kezelése
A pánikrohamtól szenvedő egyénnek tudatosítania kell magában, hogy – tünetei dacára – nincs valódi életveszélyben, és mindaz, amit érez, elmúlik. A kezelést minél korábban el kell kezdeni, mert a stresszreakció okozta vegetatív tünetek feltételes reflexként beépülnek, fixálódnak és egyre gyakrabban lépnek fel, ha a kiváltó okhoz hasonló esemény következik be. Beavatkozás nélkül önmagát gerjesztő folyamatként, az ún. circulus vitiosus (ördögi kör) hatásmechanizmus mintájára a beteg állapota idővel romlik.
A betegség kezelésében pszichológus vagy pszichiáter segíthet kognitív viselkedésterápiával. A terápia célja a rohamokat kiváltó élethelyzetek megértése, átkeretezése és a rohamok kontrollálását és megelőzését szolgáló stresszoldó és relaxációs technikák elsajátítása. Ilyen gyakorlatok például az autogén tréning, meditáció és a mindfulness.
A kezelés célja a pánikrohamok számának csökkentése és a tünetek enyhítése. Ennek során pszichoterapeuta, pszichológus vagy pszichiáter segíthet az okok felderítésében, és megtaníthatja, miként nyugodjon meg, „jöjjön ki a pánikból”, vegye át a teste felett az irányítást a beteg.
A különféle szorongásoldó gyógyszerek a betegséget átmenetileg enyhíthetik, viszont tartós alkalmazásuk – mellékhatásaik következtében – súlyos következményekkel járhat: amellett, hogy egyre nagyobb adagokat érez szükségesnek a páciens, még tüneteinek gyakorisága és erőssége is fokozódhat; emellett a hosszú időn át szedett szorongásoldókról leszokni nagyon nehéz. Ezért a gyógyszeres terápiát személyre szabottan kell alkalmazni, a többi kezelési mód hatékonyságának erősítésére.
A betegség gyógyszeres kezelésében antidepresszánsok bizonyos ideig tartó szedése is szükséges lehet.
Pánikroham kezelésére javasolható egyéb módszerek:
- légzéstechnikák elsajátítása,
- egyéb stresszoldó technikák,
- rendszeres testmozgás.
Lásd még: Stresszkezelés
A pánikbetegség megelőzése
Kifejezetten a pánikbetegséget célzottan megelőző módszer nem ismert. Arra azonban törekedhet – ezzel megelőzve nemcsak a pánikbetegséget, hanem számos egyéb betegséget is –, hogy lehetőség szerint kiegyensúlyozott, minél kevesebb stresszhelyzettel járó életet éljen.
Törekedni kell a minél egyszerűbb, kevés lelkifurdalással járó, áttekinthető, kezelhető „életre”. Vágyait igazítsa a lehetőségeihez, kerülje a szélsőséges életmódot. Mentális és fizikai ereje határait minél ritkábban feszegesse. Szánjon elegendő időt pihenésre, alvásra, rendszeres sporttevékenységre, gondtalan kikapcsolódásra.
Ajánlott tartalom:
