A munkavégzés megfelelő körülményeinek biztosítása nemcsak a balesetek megelőzése, hanem az egészségvédelem szempontjából is rendkívül fontos, mivel hiánya a munkavállalók egészségkárosodásához is vezethet. Számos környezeti veszélyforrás okozhat foglalkozási betegséget, amelyek három kiemelt csoportját – a sugárzást, a vegyszereket és a különböző belélegzett részecskéket –, valamint a megelőzés eszközeit cikksorozatban ismertetjük.
Magyarországon a szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatottak esetében a munkáltató köteles megteremteni és fenntartani az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés feltételeit/körülményeit, valamint biztosítani a foglalkozás-egészségügyi ellátást valamennyi munkavállalója számára. A munkáltatói kötelezettségek részleteit jogszabályok és rendeletek rögzítik.
A belélegzett levegő a tüdőben mintegy 70-90 m2-es légzőfelülettel találkozik, így a légutakba kerülő por, füst vagy gőz károsító hatása jelentős felszínen érvényesülhet. Az ilyen anyagoknak való tartós kitettség gyulladásos folyamatokat indíthat el és maradandó károsodáshoz (pl. tüdőtágulat) vezethet. A károsodott tüdőben a rosszindulatú daganatok kialakulásának kockázata is nagyobb. Foglalkozási tüdőbetegségnek nevezzük a munka közben belélegzett ártalmas részecskék, por, pára vagy gáz okozta megbetegedéseket.
A foglalkozási tüdőbetegségek mellett a dohányzás is kiemelten magas kockázatot jelent.
Szervetlen porok okozta foglalkozási betegségek
A légutakba jutó por hatása függ a porszemcsék nagyságától, nagyság szerinti eloszlásától, az egységnyi légtérben levő porszemcsék számától, a behatás idejétől és az egyéni érzékenységtől. A légutakban való lerakódást befolyásolhatja továbbá a por vízoldékonysága, pH-értéke és alakja is. Az 5 mikrométeres vagy annál nagyobb porszemcsék az orrban és a nagy légutakban rakódnak le. Az 5 mikrométernél kisebb porszemcsék egy része a tüdőszövetekbe is bekerülhet, ezek jelentik a legnagyobb veszélyt a tüdőkárosodás kialakulása szempontjából.
A belélegzett szilikáttartalmú por a kislégutakban és a léghólyagocskákban lerakódik és gyulladásos folyamatot indít el. Ennek következtében a tüdő heges, kötőszövetes átalakuláson megy át, illetve rugalmatlanná válik. A betegség többnyire a kőfaragókat, bányászokat, fazekasokat, fogtechnikusokat, üveg-, porcelán- és kerámiaipari munkásokat érinti. A szilikózis bejelentésköteles foglalkozási betegség (foglalkozás-egészségügy).
Az azbesztózis – a tüdőszövet kiterjedt hegesedése az azbesztpor belégzése következtében – szintén a foglalkozási tüdőbetegségek körébe tartozik. A tüdőszövetbe jutó azbesztrészecskék a tüdő folyamatos hegesedését idézik elő. A belélegzett azbesztszálak esetenként folyadékfelszaporodást okozhatnak a mellhártya két lemeze között található mellhártyaüregben. Az azbesztet kiterjedten használták a hajó- és járműgyártásban, az erőművekben, az építőiparban, valamint védőruházatok alapanyagaként is, így ezekben az iparágakban dolgozók különösen veszélyeztetettek voltak az azbesztózis kialakulása szempontjából.
Magyarországon az azbeszt használatát jogszabály tiltja, ezért napjainkban már csak azok a dolgozók érintkezhetnek vele, akik az azbeszttel szigetelt épületek és csővezetékek bontását végzik. Közöttük különösen a dohányosok veszélyeztetettek.
A sziderózis a vaspor lerakódása a tüdőben. A betegség rendszerint nem okoz klinikai tüneteket, de bejelentendő foglalkozási megbetegedés.
Szerves porok okozta foglalkozási betegségek
A szerves por általában többféle szerves és szervetlen anyag – például a baktériumok, gombák, gombaspórák, toxinok, virágporok, beszáradt ürülékek pora – és irritáló- vagy egyéb gázokkal együtt fejti ki károsító hatását.
A felnőttkorban kezdődő asztmák 5-15 százaléka foglalkozási eredetű. Az irritánsok okozta asztmát rendszerint ipari balesetekhez kapcsolódó, magas irritatív gázkoncentráció váltja ki. Az immunológiai eredetű foglalkozási asztma leggyakrabban a laboratóriumban állatokat gondozó, valamint a gabonasilókban, malmokban, vegyiparban, gyógyszeriparban és az egészségügyben dolgozókat érinti.
A tüdő léghólyagocskáinak köhögéssel, lázas állapottal, influenzára utaló tünetekkel és nehézlégzéssel kísért gyulladását (alveolitis) először a befülledt, nedves szénát átrakó munkásoknál figyelték meg. Előfordulhat többek között gombatermelők, komposztkészítők, paprikahasítók, galambtenyésztők, sajtmosók, szennyvízmunkások, molnárok, szűcsök és műanyagmunkások körében is.
Füst okozta egészségkárosodás
Az égéstermékként keletkező füst számos karcinogén (rákkeltő) anyagot tartalmaz, így a füstnek való folyamatos kitettség is magas kockázatot jelenthet egyes tüdőbetegségek (pl. COPD), illetve tüdődaganatok kialakulásában.
A rendszeres füstnek való kitettség elsősorban speciális munkakörökben (pl. hegesztési füst a fém- és építőiparban) jelent veszélyt, de a hétköznapokban jelenlévő környezeti dohányfüst sem biztonságos (lásd még: Passzív dohányzás).
Foglalkozási tüdőbetegségek megelőzése
A porártalmak okozta megbetegedések megelőzésének eszköze a műszaki védelem (pl. zárt technológia kialakítása, szűrők alkalmazása, elszívás stb.), az egyéni védelem (pl. légzésvédő eszközök használata), valamint a rendszeres orvosi szűrővizsgálat.
A hegesztés, termikus vágás vagy forrasztás során keletkező füst okozta ártalom ma már jelentősen csökkenthető jól telepített és beállított füstelszívó rendszerekkel, de ezek alkalmazása mellett is kiemelten fontos az egyéni védőeszközök, illetve az egyéb műszaki szabályok betartása.
A környezeti dohányfüst okozta ártalmak a dohányzásra kijelölt helyek szigorú meghatározásával, illetve a dohányzóhelyiségek minimálisra csökkentésével lehetséges. A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény egyebekben lehetővé teszi, hogy a munkavállalók kezdeményezésére a munkáltató nemdohányzó munkahellyé nyilvánítsa a munkahelyet.
Amennyiben olyan munkakörnyezetben dolgozik, ahol rendszeres por- vagy füstártalomnak lehet kitéve, kiemelten fontos a rendszeres orvosi ellenőrzés és a szervezett szűrővizsgálatokon való részvétel.
