A pneumocystosis (PCP) tüdőgyulladással járó ritka fertőzés, melyet a Pneumocystis jirovecii nevű gomba okoz. Általában immunkomprimált egyénekben okoz problémát – vagyis olyanoknál, akiknek immunrendszere valamilyen ok miatt nem működik megfelelően (pl. HIV-fertőzés és AIDS vagy kortikoszteroid-kezelés következtében).
A kórokozót korábban a protozoonok (lásd bővebben: Protozoon-fertőzések) között tartották számon, ma azonban gombaként azonosítják (a kórokozó neve is megváltozott, 1980 előtt Pneumocystis carinii-nek nevezték). A pneumocystosis levegőn keresztül terjed – egészséges emberek tünetek nélkül hordozhatják tüdejükben a kórokozót, így megfertőzhetik a körülöttük lévőket. Ez mindaddig nem jelent problémát, amíg a fertőzés nem éri el azokat, akiknek immunrendszere nem működik megfelelően.
A gombás fertőzésekről általánosságban itt olvashat.
A pneumocystosis főbb tünetei
A pneumocystosis tünetei általában a fertőzést követő néhány nap vagy hét múlva alakulnak ki.
A pneumocystosis leggyakoribb tünetei az alábbiak lehetnek:
- láz,
- köhögés,
- légzési nehézség,
- mellkasi fájdalom,
- hidegrázás,
- fáradtság.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a fenti tünetek közül többet is tapasztal, melyek nem múlnak, és a rizikócsoportok egyikébe tartozik, érdemes felkeresni a háziorvost, hogy kivizsgálja a tünetek eredetét.
A pneumocystosis kialakulásának okai
A pneumocystosis egészséges immunrendszerrel rendelkezők esetén meglehetősen ritka, de a gomba ettől függetlenül megtelepedhet a tüdőben anélkül, hogy tüneteket okozna. Egyes számítások – pl. az amerikai járványügyi hatóság (CDC) – szerint a felnőtt lakosság mintegy 20%-a válik élete során hordozóvá legalább egyszer. Ilyen esetben azonban az immunrendszer rövid időn belül eltávolítja a kórokozót.
A pneumocystosis jellemzően olyanokban alakul ki, akiknek az immunrendszere nem működik megfelelően. A PCP-s betegek mintegy 30-40%-a HIV-fertőzött vagy AIDS-es. A betegek további nagy hányada pedig olyan gyógyszert szed, amely az immunrendszer működését gátolja (jellemzően gyulladáscsökkentőként használt kortikoszteroidokat).
A pneumocystosis kialakulásában rizikótényezőt jelentenek az alábbi társbetegségek:
- krónikus tüdőbetegség,
- rosszindulatú daganatos betegség,
- gyulladásos vagy autoimmun jellegű betegségek (pl. lupus vagy rheumatoid arthritis),
- korábbi szerv- vagy őssejttranszplantáció.
A pneumocystosis diagnosztizálása
A pneumocystosis a tüdőből vett váladékminta vizsgálatával diagnosztizálható. A minta származhat felköhögött váladékból, a tüdőből közvetlenül gyűjtött nyálka- vagy biopsziás mintából. A betegből származó mintát PCR segítségével vizsgálják, amely a gomba DNS-ét képes kimutatni. Emellett vérmintából végzett b-glükán teszt is segíthet a diagnózis felállításában – ez a poliszacharid azonban a gombák nagy részében jelen van, ezért nem alkalmas teljesen specifikus diagnózis felállítására, csak a gombafertőzés tényének igazolására.
A pneumocystosis kezelése
A pneumocystosis kezelése vényköteles gyógyszerekkel történik. A betegség kezelés nélkül súlyos tünetekhez, akár halálhoz is vezethet. A leggyakoribb kezelési mód a trimethoprim/sulfamethoxazole (co-trimoxazole), melyet szájon át vagy intravénásan is lehet adagolni; a gyógyszerre érzékenyek számára más kórokozóellenes terápia is rendelkezésre áll.
A pneumocystosis megelőzése
A pneumocystosis megelőzésére jelenleg nem rendelkezünk védőoltással.
A rizikócsoportba tartozóknak nagy fertőződési veszély esetén – preventív céllal – antibiotikum adásával csökkenthető a fertőződés kockázata.
