Napjaink egyre gyakrabban tapasztalható jelensége a kiégés (burnout), amely negatív munkahelyi érzelmek megélését, a kollégákhoz vagy ügyfelekhez, illetve a munkához fűződő elutasító viszonyulást, csökkent munkakedvet, motivációt, valamint a szakmai sikerek visszaesését, az ehhez társuló alacsony önértékelést foglalja magában. A tünetegyüttes leginkább a segítő szakmákban, illetve a szolgáltató szektorban dolgozókat érinti.
A kiégés jelenségét elsőként H. Freudenberger amerikai pszichológus írta le 1974-ben, mint a tartós érzelmi megterhelés és stressz nyomán fellépő fizikai, érzelmi és lelki kimerülés állapotát, amely a reménytelenség és a hozzá nem értés érzésével, a célok és vágyak elvesztésével, a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív hozzáállással jár.
A kiégés főbb tünetei
Az elhúzódó érzelmi megterhelés és stressz hatására lelki és fizikai kimerülés alakul ki, amelynek során az egyén nem képes reálisan megítélni sem önmaga, sem a környezetében lévő személyek viselkedését és teljesítményét. Emiatt leértékelődnek a munkához kapcsolódó céljai, elvész a munkavégzés során érzett öröme, eltűnik az alkotói lelkesedése, és sérül a megküzdési képessége. Ürességet, kedvetlenséget és fásultságot tapasztal, úgy érzi, minden tartalékát elhasználta. Elhanyagolja társas kapcsolatait, cinikussá és közömbössé válik. A kimerültség miatt negatívan áll hozzá a munkájához, önmagához és általában az élethez. A lelkesedés elvesztése, a munka iránti közömbösség és a negatív önértékelés miatt az érintett személy nehezen, vagy egyáltalán nem képes uralni az érzelmeit és a viselkedését, aminek következtében nem, vagy alig képes befolyásolni saját életét.
A tartós stressz testi tünetekben is megmutatkozhat: alvászavarok, szív- és érrendszeri vagy emésztési problémák jelentkezhetnek, a megváltozott étkezési szokások miatt ingadozhat a testsúly, valamint csökkenhet az immunrendszer védekezőképessége a fertőzésekkel, betegségekkel szemben.
A kiégés folyamatának egymást követő fázisai (Edelwich Brodsky és Georg E. Becker felosztása szerint):
- idealizmus: a kezdeti lelkesedés szakasza, amikor kezd megbomlani a munka és magánélet egyensúlya;
- realizmus: az egyén elkötelezett a munkája iránt, és még nyitott az új kezdeményezések és kreatív ötletek irányában, de már tart attól, hogy nem képes megfelelni az elvárásoknak;
- stagnálás vagy kiábrándulás: csökken a kezdeti nyitottság és lelkesedés, velük együtt a teljesítőképesség is, a kollegiális kapcsolatok olykor terhessé válnak;
- frusztráció: az egyén egyre inkább visszahúzódik a szakmai és közéleti tevékenységekből, mert értelmetlennek ítéli meg azokat; negatívan értékeli saját hozzáértését, megkérdőjelezi a hivatása értelmét; a tökéletességre való törekvést felváltja a megfelelési és bizonyítási kényszer;
- apátia: az egyén rutinból látja el munkahelyi feladatait, kerüli kollégáit, elhanyagolja társas kapcsolatait, a segítséget elutasítja, és nem látja esélyét a javulásnak.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha úgy érzi, hogy képtelen kilábalni a krízishelyzetből, kérje pszichológus segítségét. A területileg illetékes pszichiátriai szakrendelőt beutaló nélkül felkeresheti (ld. még Kríziskezelés, Sürgősségi pszichiátria).
Az éjjel-nappal ingyenesen hívható Lelki Elsősegély Szolgálat (LESZ) a 116-123-as számon érhető el. Ha öngyilkossági gondolatai merülnek fel, sürgősen keresse fel a legközelebbi szakembert, vagy hívja a lelkielsősegély-szolgálatot!
Ha a lelki válság testi tüneteit tapasztalja – például torokszorítás, fokozott izzadás, szívdobogásérzés (palpitáció), hasmenés, hányás, álmatlanság –, mielőbb keresse fel a területileg illetékes sürgősségi ügyeletet.
A kiégés kiváltó okai
A kiégés elsődleges kockázati tényezője a belső késztetésből fakadó teljesítménykényszer, vagy a túlzott munkahelyi elvárások és az adminisztrációs kötelezettség miatt kialakuló túlterhelés. Növeli a kiégés kialakulásának esélyét a fokozott stressz és a munkafüggőség (ld. még munkamánia). A folyamatban szerepet játszhat továbbá az anyagi és erkölcsi elismerés, a szakmai visszajelzések, valamint a karrierben történő előrelépés lehetőségének hiánya. Mindemellett bizonyos egyéni adottságok – például a támogató családi háttér hiánya, az esetleges magánéleti problémák, az alacsony stressztűrő képesség és az önbizalomhiány – is felelősek lehetnek a kiégés létrejöttéért.
A kiégés szövődményei
A kiégés talaján kifejlődhetnek bizonyos pszichiátriai betegségek, például szorongás és depresszió, valamint idült mozgásszervi fájdalom is (ld. még Krónikus fájdalom).
A kiégést megélő egyének gyakran oldják vélt vagy valós munkahelyi sikertelenség miatti szorongásukat alkohollal vagy egyéb tudatmódosító szerrel, ami alkoholbetegséghez, drogfüggőséghez vagy egyéb szenvedélybetegségekhez vezethet. A teljes reményvesztettség állapotában az öngyilkosság gondolata is felmerülhet.
A kiégés diagnosztizálása
A kiégés bekerült a WHO által minősített egészségügyi rendellenességek közé, felismerése, illetve más pszichiátriai betegségektől való elkülönítése pszichológus vagy pszichiáter szakember közreműködését igényli.
A kiégés kezelése
A kiégés kezelésének első lépése annak feltárása, hogy mely tényezők felelősek a tünetcsoport kialakulásáért. Ha a munkahelyi stressz áll a probléma hátterében, célravezető lehet a munkakörülmények megváltoztatása és a túlterheltség mérséklése; ha ezekre nem nyílik lehetőség, akkor munkaterület-váltás jöhet szóba. Amennyiben egyéb körülmények vezettek a kiégéshez, pszichoterápia alkalmazása javasolt. A tartós stressz okozta kiégés leküzdésének kiváló módszere az autogén tréning, illetve a pszichológus által javasolt egyéb stresszoldó technika (például meditáció) vagy megküzdési stratégia alkalmazása. Súlyos, depresszióval vagy szorongással társuló esetekben gyógyszeres kezelés is szükségessé válhat.
Mit tehet kiégés esetén?
Gondolkodjon el azon, hogy a kiégés melyik szakaszában tart (ld. feljebb). Forduljon munkahelyi feletteséhez, tárja fel előtte mindazt a problémát, ami aggasztja, és kérje a segítségét. Ha vezetője nem mutatkozik partnernek a probléma megoldásában, mérlegelje a munkahelyváltás lehetőségét. Ha reménytelennek ítéli meg a helyzetét, és nem lát kiutat, forduljon szakemberhez segítségért.
A kiégés megelőzése
A kiégést előidéző problémák megelőzése egyéni, szakmai, munkahelyi, társadalmi és egészségpolitikai szinten egyaránt lehetséges.
Már a pályaválasztás során érdemes tisztázni a motivációkat, mivel egy téves döntés negatívan befolyásolhatja az egyén teljes életútját. Véd a kiégéstől a magas szintű önismeret, amely többféle módon fejleszthető. Különösen fontos a stresszforrások beazonosítása, a saját érzelmi állapot és az esetleges elfogultságok felismerésének képessége. A kiégés megelőzésében szerepet játszik az egészséges alvási szokások kialakítása, a rendszeres fizikai aktivitás (ld. még Testmozgás és lelki egészség) és a relaxációs módszerek rendszeres alkalmazása. Szükséges annak felmérése, hogy az egyén milyen társas támogatást tudhat magáénak, kiknek a segítségére támaszkodhat. A munkáltatók részéről a támogató munkahelyi közeg, a rugalmas terhelés, a munkahelyi elégedettségre vonatkozó felmérések, a különböző tréningek és képzések, a segítő szakmákban a szupervíziók elősegíthetik a foglalkoztatottak lelki egészségét, csökkenthetik a kollégák közötti esetleges feszültséget, és erősíthetik a csapatmunkát. Lényeges az üzemorvosi vizsgálatokon és egyéb szűrővizsgálatokon való rendszeres részvétel, amellyel már a korai, könnyebben kezelhető szakaszban felismerhető a kiégés.
