Májtranszplantáció (májátültetés) során a nem megfelelően működő májat eltávolítják, és a helyére egy donortól származó egészséges májat vagy májlebenyt ültetnek át a transzplantálandó betegbe (recipiens).
A májtranszplantációra májelégtelenség, előrehaladott idült májbetegség esetén kerülhet sor abban az esetben, ha egyéb lehetséges terápia nincs, vagy hatástalannak bizonyul. Májtranszplantáció válik szükségessé továbbá bizonyos májdaganatok esetén is.
Májtranszplantációt hazánkban 1995 óta végeznek. Az Országos Vérellátó Szolgálat 2013-tól tagja az Eurotransplant International Foundation nemzetközi szervcsereszervezetnek, így jelentősen javult a transzplantációs listán lévő betegek esélye az új szervre.
A májtranszplantációnak 3 elengedhetetlen lépése a következő:
- a transzplantációra való alkalmasság vizsgálata,
- várólista,
- műtét.
A májtranszplantáció során a donormáj, illetve májlebeny a Magyarországon jelenleg hatályos szabályok szerint származhat agyhalott és élő donortól is (májlebeny esetén) (lásd még: Szervadományozás).
A májtranszplantáció javallatai
A májtranszplantáció a legtöbb esetben májelégtelenség, súlyos májkárosodás következtében válhat indokolttá. A folyamat lehet akut (rövid idő alatt kialakuló), illetve krónikus. Bár az akut májelégtelenségre is megoldást jelent a májtranszplantáció, a legtöbb esetben krónikus folyamat vezet a szervátültetésig.
Krónikus májbetegségek, amelyek szövődményei szervátültetéshez vezethetnek:
- hepatitis B- és hepatitis C-fertőzés,
- alkoholos májbetegség (krónikus túlzott alkoholfogyasztás következtében),
- nem alkoholos zsírmáj (zsírlerakódás következtében gyulladás és májsejtpusztulás),
- genetikai eredetű megbetegedés (pl. hemokromatózis, Wilson-kór),
- epeutakat érintő betegségek (pl. primer biliáris cholangitis).
Egyes rosszindulatú májdaganatok esetén is indokolttá válhat a májtranszplantáció.
A májtranszplantáció ellenjavallatai
A májtranszplantáció egy komplikált műtét, amelynek számos szövődménye lehet, ezért nem minden esetben ajánlott a májtranszplantáció elvégzése.
A szervátültetés ellen szólhat:
- ha a beteg kor és/vagy általános állapota nem kielégítő;
- ha a májelégtelenséget kiváltó tényező a transzplantációt követően is fennállna;
- ha a beteg szociális körülményei nem engedik meg a transzplantációból való megfelelő felépülést;
- ha a beteg kórelőzményében drog / túlzott alkoholfogyasztás szerepel;
- ha a beteg életére nagyobb kockázatot jelent a műtét, mint annak mellőzése.
Amennyiben a májtranszplantáció kontraindikált, a beteg állapotától függően az alábbi lehetőségek állnak fenn:
- rendszeres kontrollvizsgálatokon való részvétel;
- állapotváltozás esetén a transzplantáció lehetőségének újraértékelése;
- a beteg számára a legoptimálisabb alternatív terápia kiválasztása;
- tüneti és az életminőség javítását célzó (palliatív) megfontolások.
A fentieken túl a káros szenvedélyekről való leszokás esetén a transzplantáció lehetősége szintén felülvizsgálható (lásd még: Szenvedélybetegségek).
A májtranszplantáció előtt
A májtranszplantáció előtt számos vizsgálat elvégzésére sor kerül, melynek célja, hogy felmérje a beteg általános állapotát, a transzplantációra való alkalmasságát, illetve a műtét sürgősségét.
Először a kórelőzmény (anamnézis) felvételre kerül sor, majd a tünetek átbeszélését (pl. miként befolyásolják a tünetek a beteg mindennapi tevékenységét?) követően a beteg alkohol- és droghasználatára vonatkozó kérdéseket tesznek fel. Rendkívül fontos továbbá a szociális helyzet felmérése.
Ezután az alábbi vizsgálatokra van szükség:
- vérvizsgálat,
- mellkasröntgen-vizsgálat,
- hasi ultrahang-/CT-vizsgálat,
- EKG: a szív elektromos aktivitásának vizsgálatára,
- légzésfunkciós vizsgálat,
- gasztroszkópia (gyomortükrözés).
Ha a vizsgálatok alapján a beteg alkalmas a transzplantációra, a kezelőorvos kérelmezi a beteg várólistára való felvételét, amelyről egy Transzplantációs Bizottság dönt. Fontos, hogy a beteg döntése is szükséges a transzplantációs listára való felkerülés előtt. A várólistára való kerülést követően a várakozás időszaka következik, amikor a beteg a számára megfelelő, kompatibilis donormáj elérhetőségére várakozik, mely hónapokig tarthat. A kompatibilitási vizsgálat során figyelembe veszik a donor és a transzplantálandó életkorát, vércsoportját, illetve a donor májának méretét.
A várakozás ideje alatt is folyamatosan ellenőrzésekre kell járnia a betegnek. Az egészséges táplálkozás, a rendszeres testmozgás, a megfelelő fogamzásgátlás, a dohányzásról való leszokás, a szükséges védőoltások felvétele, a rendszeres fogászati ellenőrzéseken való részvétel rendkívül fontos, hogy a beteg felkészülten érkezzen a transzplantációra.
A transzplantálandó jó általános állapot mellett otthonában is tartózkodhat, azonban állandó készültség szükséges (bőrönd a kórházban szükséges felszereléssel, barát vagy hozzátartozó, aki szükség esetén azonnal be tudja szállítani a beteget a kórházba). Hiszen ha a donormáj elérhetővé válik, a betegnek azonnal a kórházba kell mennie, hogy gyors tesztekkel ellenőrizhessék alkalmasságát a donormáj befogadására és előkészítsék a műtétre, amelyre mihamarabb sort kell keríteni. A hívást követően enni, inni nem szabad.
A várakozási idő nemcsak fizikálisan, hanem lelkileg is rendkívül megterhelő lehet, ezért fontos, hogy a beteg környezete megfelelő támogatást nyújtson. Szükség esetén forduljanak bátran pszichológushoz vagy pszichiáterhez.
A májtranszplantáció során
A májtranszplantáció során általános érzéstelenítést (altatás) követően a hason haránt irányba metszést ejtenek, majd ezt a mellkas felé meghosszabbítják. A beteg májat eltávolítják, és a helyére a donormájat helyezik, majd az új szervhez csatlakoztatják a nagyereket és az epevezetéket. A műtét végeztével öltésekkel, klipekkel egyesítik az átvágott szöveteket, illetve a sebet drenálják (becsövezik), hogy a műtét helyén keletkező nedv távozhasson.
A műtét általában 8-12 órát igényel.
A májtranszplantáció lehetséges szövődményei
A májtranszplantáció nagyműtétnek számít, ezért szövődmények léphetnek fel a műtét közben, közvetlenül a műtétet követően, illetve a műtét után akár évekkel később is, ezért fontos a rendszeres ellenőrzéseken való részvétel.
A donormáj kilökődésének (rejekció) kockázata, mint minden egyéb szervátültetésnél, ebben az esetben is fennáll. Ilyenkor a szervezet idegenként ismeri fel az új szervet, és immunreakciót indít ellene. A kilökődés lehet azonnali, akut (a műtét után 1-2 nappal), illetve krónikus (hónapokkal, évekkel a műtétet követően) is lehet. A kilökődés megelőzésére a transzplantált személynek élethosszig immunszupresszív terápiában kell részesülnie (lásd lentebb).
A lehetséges műtéti szövődmények a következők lehetnek:
- vérzés vagy trombózis,
- fertőzés,
- a donormáj működési elégtelensége (graftelégtelenség),
- az epevezeték elzáródása, illetve epecsorgás.
A lehetséges szövődmények tükrében a májtranszplantáció abban az esetben indokolt, ha a műtét elhagyása nagyobb veszélyt jelent a beteg számára, mint a lehetséges szövődmények.
A májtranszplantáció után
A májtranszplantációt követően a beteget intenzív osztályra helyezik, pár napig megfigyelik, ezalatt légzéstámogatást, gyomorszondát alkalmaznak. Amikor ezekre már nincs szükség, általános osztályra helyezik át a beteget. Nagyjából 2 hét elteltével a transzplantált otthonába távozhat.
A májtranszplantáció a legtöbb esetben ma már sikeres, és a beteg a felépülést követően teljes értékű életet élhet. A teljes felépülés viszont egy évet vagy akár hosszabb időt is igénybe vehet.
A műtétet követően kontrollellenőrzéseken szükséges részt vennie a transzplantáltnak, hogy a donormáj működését ellenőrizhessék, illetve az esetleges kilökődést időben észrevehessék, megállíthassák. Az elején hetente, az idő előrehaladtával egyre ritkábban, havonta, majd évente szükséges kontrollvizsgálatra járni.
Immunszupresszáns kezelés
A transzplantációt követően immunszupresszáns (immunrendszerre ható) gyógyszerek szedése válik szükségessé, mely megakadályozza, hogy a transzplantált szervezete a számára idegen máj ellen immunfolyamatot indítson, és így kilökje azt. Az immunszupresszáns gyógyszer szedése élethosszig szükséges.
Fontos, hogy az immunszupresszáns gyógyszert a beteg mindig sok folyadékkal vegye be. Egyes készítményeket ajánlott tejben vagy gyümölcslében (pl. almalé) feloldani. A grapefruitlé fogyasztása viszont kerülendő, mert ez a citrusféle nem kívánt módon emelheti a gyógyszer szintjét a vérben.
A transzplantációt követő 1 év elteltével terhesség is vállalható bizonyos esetekben, érdemes a kezelőorvossal ezzel kapcsolatban konzultálni, hiszen gyógyszerváltoztatás válhat ebben az esetben szükségessé.
A transzplantációt követő 2 hónapban a vezetés nem ajánlott, ugyanis az immunszupresszáns készítmények alkalmazásának elején látási problémák, meglassult reakcióidő jelentkezhet.
