A rosszindulatú neuroleptikus szindróma – más néven neurolepticus malignus szindróma, NMS – ritka, életet veszélyeztető állapot, melyet neuroleptikumok (antipszichotikumok) alkalmazása okozhat. Az NMS magas lázzal, fokozott izommerevséggel (rigiditás), tudatzavarral és vegetatív idegrendszeri tünetekkel jár. Azonnali kórházi kezelés hiányában halált okozhat.
A neuroleptikumok (antipszichotikumok) különböző pszichiátriai betegségek kezelésére használatos gyógyszerek, melyek között megkülönböztethetünk első (típusos) és második generációjú (atípusos) antipszichotikumokat, eltérő mellékhatásprofillal. Az antipszichotikumok mellett egyéb, neurotranszmitter (ingerületátvivő anyag) szinteket és idegrendszeri folyamatokat befolyásoló gyógyszerek szedése – vagy elhagyása – is vezethet a neuroleptikus malignus szindróma kialakulásához: például a Parkinson-kór kezelésére használt antiparkinson gyógyszerek és az egyszerű hányingercsillapítók.
Az NMS ritka megbetegedés, amely az antipszichotikumokat szedők körülbelül 0,01-3,2%-át érinti. Az NMS bárkinél kialakulhat, az esetek kétharmadában a gyógyszerszedés első hetében jelentkezik, de a kezelés időszaka alatt bármikor felléphet.
A rosszindulatú neuroleptikus szindróma tünetei
A vegetatív (autonóm) idegrendszer a szervezet számos működését szabályozza, többek között szerepet játszik a vérnyomás, a keringés és a légzésszám szabályozásában is. Működészavara esetén (autonóm diszfunkció) a vérnyomás ingadozása, fokozott izzadás (hyperhydrosis) és fokozott nyálelválasztás jelentkezhet.
Az NMS tünetei 1-3 nap alatt alakulhatnak ki, és az alábbiak lehetnek:
- magas láz (hyperthermia),
- szívritmus-zavarok (arrhythmia),
- szapora szívdobogás (tachycardia),
- szapora légzés (tachypnoe),
- izommerevség (izomrigiditás), amely az izomrostok károsodásához vezethet,
- tudatzavar,
- túl alacsony vagy túl magas vérnyomás,
- excesszív izzadás.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a fenti tüneteket észleli magán és felmerül az NMS lehetősége, mielőbb kérjen orvosi segítséget vagy hívjon mentőt!
A rosszindulatú neuroleptikus szindróma kiváltó okai
Az NMS az antipszichotikumok szedése során bármikor kialakulhat, jelentkezhet a gyógyszer egyetlen dózisától vagy a rendszeres alkalmazása során, esetleg egy megszokottól nagyobb gyógyszeradagtól is.
A szindrómát elsősorban az első generációs antipszichotikumokkal hozták kapcsolatba, de ugyanúgy kialakulhat (kevésbé gyakrabban) második generációs antipszichotikumok, hányingercsillapítók alkalmazása vagy a Parkinson-kór gyógyszereinek elhagyása esetén is.
Az alábbi gyógyszereket hozták kapcsolatba az NMS kialakulásával:
- Első generációs antipszichotikumok: bromperidol, klórpromazin, klopentixol, fluphenazin, haloperidol, loxapin, promazin, tioridazin, tiotixen, trifluoperazin.
- Második generációs antipszichotikumok: amisulprid, aripiprazol, klozapin, olanzapin, kvetiapin, riszperidon, ziprasidon, zotepin.
- Hányáscsillapító gyógyszerek: domperidon, droperidol, metoklopramid, proklórperazin, prometazin.
- Dopaminerg (antiparkinson) gyógyszerek elhagyása: amantadin, dopamin-agonisták, levodopa, tolkapon.
A NMS patomechanizmusa nem teljesen ismert, de kialakulásában a D2 dopamin receptorok szerepét feltételezik. A dopamin egy neurotranszmitter (kémiai hírvivő molekula), amely az idegsejtek közti kommunikációban játszik szerepet. A neurolepticumok a dopamin molekula receptoron kifejtett hatását gátolják.
Ha a hipotalamuszban vagy a gerincvelőben található dopamin receptorok gátlás alá kerülnek, fokozott izommerevség (izomrigiditás) alakulhat ki. A hypothalamikus dopamin gátlása felelős a láz és a jelentős vérnyomás-ingadozás kialakulásáért is.
A neurolepticus malignus szindróma kialakulásában kockázati tényezőként szerepel a neuroleptikus terápia indítása, az alkalmazott antipszichotikum dózisának emelése, a kombinált antipszichotikus terápia vagy a lítium szedése. Ezen kívül további kockázatot jelent a dopaminerg gyógyszerek (pl. antiparkinson gyógyszerek) hirtelen abbahagyása is.
A rosszindulatú neuroleptikus szindróma lehetséges szövődményei
Az NMS szövődményei gyakoriak és súlyosak. Egyesek az NMS vegetatív idegrendszeri tüneteiből adódnak, mások az elhúzódó intenzív osztályos kezeléssel kapcsolatos szövődmények:
- rhabdomyolysis (a vázizomzat károsodása, az izomrostok szétesése),
- kiszáradás,
- akut veseelégtelenség,
- akut légzési elégtelenség,
- epilepsziaszerű görcsök,
- szívinfarktus,
- a véralvadási rendszer egyensúlyának felborulása (DIC, disszeminált intravascularis coaguláció),
- akut májelégtelenség,
- tüdőgyulladás,
- szepszis,
- húgyúti fertőzések,
- tüdőembólia.
A rosszindulatú neuroleptikus szindróma diagnosztizálása
A betegség diagnózisához nélkülözhetetlen a kórtörténet pontos ismerete, a részletes fizikális vizsgálat, a laboratóriumi vér- és vizeletvizsgálat, valamint a vérgáz-analízis.
A rosszindulatú neuroleptikus szindróma kezelése
A neuroleptikus malignus szindróma életet veszélyeztető állapot, ezért azonnali kórházi, legtöbb esetben intenzív osztályos kezelést igényel. Az antipszichotikumok alkalmazásának azonnali felfüggesztése mellett komplex tüneti kezelés szükséges (lázcsillapítás, fizikális hűtés, légzés- és keringéstámogatás, antiarrhythmiás gyógyszerek alkalmazása, ion- és sav-bázis háztartás rendezése, művesekezelés, véralvadási zavarok kezelése, analgoszedáció), melyet az intenzív osztályon végeznek.
Mi a különbség a rosszindulatú neuroleptikus szindróma és a malignus hyperthermia között?
A malignus hyperthermia ritka, életet veszélyeztető állapot, melyet az altatás során alkalmazott anesztetikumok és izomrelaxánsok alkalmazása válthat ki. Jellemző tünetek között itt is az izommerevség, a láz, a renyhe reflexek (hyporeflexia) és a bőrtünetek (pl. kipirosodás) szerepelnek, azonban a legtöbb esetben az egészségügyi anamnézis, valamint az alkalmazott gyógyszerek (antipszichotikumok vagy anesztetikumok, izomrelaxánsok) ismeretében elkülöníthető a két kórállapot.
Mi a különbség a rosszindulatú neuroleptikus szindróma és a szerotonin szindróma között?
A szerotonin szindrómát a szerotoninerg gyógyszerek (antidepresszánsok, amfetamin, antihisztaminok és hangulatstabilizálók) okozhatják, amikor a szerotonin nevű neurotranszmitter felszaporodik a szervezetben. Tünetei között említendő az izomrigiditás, az izomrángások (myoclonusok), a láz, a fokozott ínreflexek (hyperreflexia), a fokozott izzadás, a hasmenés és a tudatzavar. Az izommerevség és a láz általában kevésbé súlyos, mint az NMS esetén. Az anamnézis ismeretében a két szindróma elkülöníthető.
