A skizoaffektív zavar súlyos pszichiátriai kórkép, amely a beteg mindennapi életére kifejezetten negatív hatással van. A betegség a skizofréniához hasonló pszichotikus tünetekkel és hangulatzavarral jár. Az első tünetek jellemzően a kora felnőttkorban jelentkeznek, nők esetén gyakoribb a kórkép.
Bár a skizoaffektív zavar és a skizofrénia hasonló hangzású betegségek, de nem egymás szinonimái. A különbség közöttük az, hogy skizoaffektív zavar esetén – a skizofréniával ellentétben – a pszichotikus tünetek mellett a hangulatzavar tünetei (súlyos depresszív vagy mániás, esetleg kevert epizódok) is jelentkeznek. A terápia is ennek megfelelő: a pszichotikus tünetek mellett a hangulatzavart is kezelni kell, emiatt gyakran gyógyszerkombinációkra van szükség a kívánt hatás eléréséhez.
Ne féljen segítséget kérni!
A lelkisegély-szolgálatokról és kríziskezelésről bővebben itt olvashat.
A skizoaffektív zavar főbb tünetei
A skizoaffektív zavar jellemzője, hogy a skizofrénia tünetei mellett súlyos depresszív vagy mániás (esetleg kevert) epizód is megjelenik egyidejűleg.
A skizoaffektív zavar leggyakoribb tünetei az alábbiak lehetnek.
- Depresszió: A skizoaffektív zavar típusától függően mániás és/vagy depresszív epizódok is jelentkezhetnek.
- Hallucinációk: Érzékszervi észlelés külső inger hiányában – vagyis a beteg hall, érez, lát, szagol valamit, ami valójában nincs ott.
- Téveszmék: Olyan téves gondolatok és elképzelések, amelyek valójában nem igazak. Gyakoriak a paranoid téveszmék, amikor az érintett azt gondolja, hogy mások üldözik, bántani akarják, összeesküvést szőnek ellene.
- Zavaros gondolkodás és beszéd: Túl gyors vagy túl lassú, esetleg a korábbiakhoz képest értelmetlen beszéd jelenik meg. Gyakoriak a hirtelen témaváltások, anélkül, hogy a témák kapcsolódnának egymáshoz.
- „Negatív” vagy hiánytünetek: Az érzelmek és a kommunikáció elszegényesedése, motiválatlanság, a szociális és szexuális aktivitás csökkenése, figyelemzavar, apátia stb. A negatív tünetek általában rosszabbul reagálnak a gyógyszeres kezelésre, pedig kezelésük fontos, mivel az életminőséget jelentős mértékben befolyásolják.
A skizoaffektív zavar típusai
A skizoaffektív zavar típusait az alapján különítjük el egymástól, hogy milyen irányba tolódnak el a jelentkező hangulatzavar tünetei.
A skizoaffektív zavar típusai az alábbiak lehetnek:
- depresszív típus: ha a hangulati tünetek közül csak a súlyos depresszív epizódok jelentkeznek (lásd: Depresszió);
- mániás típus: ha a hangulati tünetek közül csak a súlyos mániás epizódok jelentkeznek (lásd: Mániás depresszió);
- kevert típus: ha a hangulati tünetek közül a súlyos mániás és depresszív epizódok is jelentkeznek.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a skizoaffektív zavar valamely tünetét tapasztalja és felmerül a kórkép gyanúja, a mielőbbi diagnózis érdekében javasolt szakemberhez (pszichiáter vagy pszichológus) fordulni. Az érintettek belátása a betegségre jellemzően alacsony, ezért nagyon fontos a környezet visszajelzése.
Mivel a tünetek jelentkezését követő első években gyakoribb az öngyilkossági kísérlet kockázata, ezért nagyon fontos mielőbb szakember segítségét igénybe venni!
A skizoaffektív zavar kiváltó okai
Arról, hogy pontosan mi okozza a skizoaffektív zavart, nem sok információval rendelkezünk. Az érintettek családjában jellemzően nagyobb a skizoaffektív zavar vagy a skizofrénia előfordulásának valószínűsége, ezért a genetikának feltehetően van szerepe a kialakulásában.
A skizoaffektív zavar kialakulásában ezen kívül az alábbiak játszhatnak szerepet:
- fejsérülések (trauma),
- agydaganatok,
- neurodegeneratív folyamatok az agyban,
- agyi vérkeringés zavarai,
- epilepszia,
- autoimmun betegségek az agyban,
- metabolikus zavarok (lásd: anyagcsere-betegségek), hormonális zavarok,
- fertőzés, szepszis, toxikus szerek okozta hatások (pl. kábítószer-használat és egyéb mérgező anyagok),
- disszociatív zavarok,
- akut stressz (lásd: stresszreakció), poszttraumás stressz szindróma,
- személyiségzavarok.
A skizoaffektív zavar szövődményei
A skizoaffektív zavarban érintetteknél a tünetek kezdetétől számított első pár évben az öngyilkossági kísérlet kockázata magasabb. Ezt a kockázatot később a diagnózist követő megfelelő terápia csökkenti, így a mielőbbi diagnózis felállítása életet menthet!
A skizoaffektív zavar diagnosztizálása
A skizoaffektív zavar diagnosztizálása során az első lépés az egyéb kórképek kizárása. Ilyenek a különböző egyéb hangulatzavarok, illetve a skizofrénia, de fontos emellett kizárni a gyógyszer- vagy kábítószer-használatból eredő pszichózist is.
A skizoaffektív zavar diagnózisához az alábbi kritériumoknak kell teljesülnie:
- időszakosan a súlyos hangulati zavar (depresszió és/vagy mánia) tünetei és a skizofrénia pszichotikus tünetei egyidőben jelentkeznek;
- a pszichotikus tünetek akkor is jelentkeznek legalább két héten át, amikor a hangulati zavar tünetei (akár gyógyszeresen) kontrollálva vannak;
- a súlyos hangulatzavar tünetei az idő nagy részében jelen vannak, amennyiben még nem történt meg a kezelésük;
- a tünetek nem magyarázhatóak kábítószer- vagy gyógyszerhasználattal.
A skizoaffektív zavar kezelése
A skizoaffektív zavar kezelése jellemzően gyógyszerkombinációk adásából és terápiából áll, a személyre szabottan megfelelő kezelést a beteg és a kezelőorvos közösen döntik el.
A skizoaffektív zavar kezelésére az alábbi módszerek léteznek:
- gyógyszeres kezelés: hangulatstabilizáló szerek (pl. lítium), antidepresszánsok, antipszichotikumok;
- pszichoterápia: kognitív viselkedésterápia, családterápia.
Minden beteg másképpen reagál a gyógyszerekre, épp ezért a terápia kezdetén előfordulhat, hogy gyógyszerváltásra van szükség.
