A sokk olyan akut vérkeringési zavar, amely következtében nem jut elegendő vér és oxigén a létfontosságú szervekhez, amik emiatt különböző mértékben károsodhatnak.
A sokk egy potenciálisan életveszélyes állapot, így minden esetben sürgősségi ellátást igényel. Kezelhetősége nagyban függ a sokkos állapot időtartamától, illetve az olyan tényezőktől, mint a beteg kora, illetve általános egészségi állapota.
A sokk tünetei
Sokkos állapotot számos tényező előidézhet. A sokk kezdeti tünetei a kiváltó októl függően eltérők lehetnek, de a végkifejlet sokszor azonos. A sokk által kiváltott reakciók a folyamat kezdetén még visszafordíthatók, de hosszabb fennállásuk esetén egyes szervek visszafordíthatatlanul károsodhatnak.
A kiváltó októl függetlenül az alábbi tünetek jelentkeznek sokk esetén:
- korai fázisban:
- sápadt bőr;
- hűvös akrák (a test kiálló részei, pl. végtagok, orr, áll);
- a vérnyomás csökkenése;
- a szívfrekvencia emelkedése (szívdobogásérzés);
- zavartság;
- teljesen kifejlődött sokk szindróma:
- sápadt, hideg, verejtékes bőr;
- sápadt, kékeslilás, szederjes akrák vagy sápadt, meleg bőr;
- ödémák;
- szívfrekvencia-emelkedés;
- vérnyomáscsökkenés;
- nehézlégzés vagy akut légzési elégtelenség;
- véralvadási zavar;
- tudatzavar;
- késői fázisban:
- szürkéskék, hideg bőr;
- alacsony vérnyomás;
- emelkedett vagy csökkent szívfrekvencia;
- másodlagos szívelégtelenség;
- bőrvérzések és véralvadási zavarok;
- eszméletvesztés;
- görcsök.
A sokk hirtelen létrejött vérkeringészavar következményeként kialakult súlyos állapot, amely hátterében számos tényező állhat. A keringészavar nagyfokú vérnyomásesést okoz, amelyet a szervezet az erek összehúzódásával, a szívfrekvencia növelésével és a vesék folyadék-visszatartásának fokozásával igyekszik ellensúlyozni.
Ha ezek az élettani folyamatok nem tudják helyreállítani a keringést, a szervezet átirányítja a vért a létfontosságú szervekhez – a szívhez, az agyhoz és a mellékvesékhez – a kevésbé fontos szervektől. Ezért is lesz az érintett személy bőre ilyenkor sápadt és hideg.
Amennyiben a beteg állapota tovább súlyosbodik, az elégtelen oxigénellátás következtében a különböző szervek károsodni kezdenek. Kialakulhat agyi károsodás, szívelégtelenség vagy veseelégtelenség.
A sokk típusai
A sokknak – a vérkeringészavart kiváltó tényezőtől függően – három típusát különböztetjük meg.
- Kardiogén sokk (a szív nem tudja elegendő mértékben pumpálni a vért)
- a szívizom működési zavara miatt (pl. szívinfarktus);
- mechanikus ok miatt (pl. szívbillentyűhiba, aneurizmarepedés);
- rosszindulatú szívritmuszavar miatt.
- Hipovolémiás sokk (folyadékvesztés miatt)
- kiszáradás miatt, a szervezet nem tudja pótolni a vízvesztést (pl. súlyos hányás, hasmenés);
- vérplazmavesztés miatt (pl. égési sérülés);
- erőteljes külső vagy belső vérzés (pl. traumás sérülés) miatt.
- Disztributív sokk (a rossz vér- vagy oxigéneloszlás miatt)
- szeptikus sokk miatt (baktériumok, gombák, vírusok okozhatják);
- toxikus sokk szindróma miatt (a szeptikus sokk speciális formája);
- mérgezés miatt;
- anafilaxiás sokk miatt (túlérzékeny allergiás reakció – az allergén lehet gyógyszer, rovarméreg, kígyóméreg, oltóanyag stb.);
- neurogén sokk miatt (a központi idegrendszer sérülése);
- endokrin sokk miatt (hormonális betegségekben, pl. cukorbetegség, pajzsmirigyhormon-túltermelés esetén kialakuló krízis).
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a környezetében sokkos állapotban lévő személyt észlel, azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
A sokk életveszélyes helyzet, és ha a helyszínen nincs szakszerű segítség, az életveszély elhárítása érdekében az elsősegélynyújtást bárki elvégezheti, sőt törvény által előírtan mindenkinek kötelessége is (a tőle elvárható módon).
Néhány alapvető tudnivaló a gyors segítségnyújtáshoz:
- szív- vagy légzésmegállás észlelése esetén meg kell kezdeni az újraélesztést;
- súlyos sérülés esetén csillapítani kell a vérzést (pl. nyomókötéssel);
- eszméletvesztésnél (megtartott légzés mellett) szabaddá kell tenni a légutakat, a beteget le kell fektetni felpolcolt lábbal vagy a felsőtestét enyhén megemelve és védeni a lehűléstől.
A sokk diagnosztizálása
A kezelőorvos ellenőrzi a sokkos beteg testhőmérsékletét, légzését, pulzusát, vérnyomását. A beteg folyamatos műszeres megfigyelése (légzésfrekvencia figyelése, EKG-vizsgálat) szükséges. Laborvizsgálatot végeznek a vérgáz-, véralvadási értékek, az ionok, illetve az anyagcsere-végtermékek mérésére, a vércsoport-meghatározásra, valamint mérik a vizelet mennyiségét és minőségét is.
A sokk kezelése
A sokk keringésmegálláshoz vezethet, ezért a legfontosabb feladat a sokkos állapot kezelése (pl. a keringő vérmennyiség mielőbbi helyreállítása sóoldatokkal, vérpótlással). Olykor trombózisoldó kezelésre vagy műtétre is sor kerülhet.
Ha a beteg nem képes önállóan lélegezni, akkor gépi lélegeztetés, veseelégtelenség esetén művesekezelés, allergiás reakció esetén adrenalin, antihisztamin vagy szteroid adása jöhet még szóba, míg toxikus sokk esetén intravénás antibiotikumok adására lehet szükség.
Vérzéses eredetű sokk esetén fontos a vérzés megállítása, szeptikus sokknál a tályog felnyitása, anafilaxiás sokk esetén pedig gégemetszés végzése a gégeödéma által okozott légúti elzáródás megszüntetésére.
A sokkos állapot szövődményekkel – sokszervi elégtelenség, akut veseelégtelenség, akut légzőszervi elégtelenség, májelégtelenség stb. – járhat. Ezek intenzív osztályos kezelést igényelnek.
A sokk megelőzése
A szívrohamok, vérzések, fertőzések korai kezelésével csökkenthető a sokk kialakulásának kockázata. A súlyos allergiában szenvedőknek javasolt az öninjekciózható adrenalint tartalmazó felszerelés készenlétben tartása.
Kapcsolódó tartalom: Elsősegélynyújtás alapjai
