Mukopoliszacharidózis

A mukopoliszacharidózis genetikai mutációk miatt kialakuló betegségcsoport, melynek során a mukopoliszacharidok (más néven glükózaminoglikánok, GAG-ok, vagyis fehérjéhez kötött poliszacharid típusú szénhidrátok) lebomlása nem megfelelően zajlik a szervezetben. Ennek következményeként a mukopoliszacharidok és bomlástermékeik felhalmozódnak a sejtekben, a szervezet legkülönbözőbb részein. A lerakódások gátolják a sejtek életfunkcióit és károsítják az érintett szerveket, szervrendszereket. Előfordulása 1:25 000 az újszülöttek között.

A mukopoliszacharidok a szervezet fontos alkotóelemei, meghatározó szerepük van többek között a csontok, ízületek, inak felépítésében, ezért folyamatos termelődésük elengedhetetlen a szervezet megfelelő működéséhez. Amennyiben azonban a termelődés és a lebomlás egyensúlya megbomlik, a felhalmozódások miatt fokozatosan súlyosbodó szervi károsodás jelenik meg, amely érintheti a vázrendszert, a szív- és érrendszert, a központi idegrendszert és még számos más szervet és szervrendszert. A betegség tünetei és súlyossága ennek megfelelően nagyon változatosak lehetnek.

A mukopoliszacharidózis főbb tünetei

A mukopoliszacharidózissal érintettek fejlődése kezdetben teljesen normális, születéskor a betegség jelei egyáltalán nem mutatkoznak. A tünetek kezdetének időpontja a betegség típusától és súlyosságától függ. Súlyos forma esetén akár már az első életév során kialakulhatnak a vázrendszeri deformitások és értelmi fogyatékosság, de létezik olyan enyhe eset is, amikor a kórkép akár 50 éves korig sem jár tünettel.

A mukopoliszacharidózis általános tünetei az alábbiak lehetnek:

• központi idegrendszert érintő tünetek: vízfejűség, gerincvelő károsodása;

• szív- és érrendszeri tünetek: angina pectoris, szívbillentyű diszfunkció, magas vérnyomás, pangásos szívelégtelenség;

• tüdőt érintő tünetek: légúti elzáródás miatti alvási apnoe, súlyos légzési elégtelenség, cor pulmonale;

• szemészeti tünetek: a szaruhártya elhomályosodása, glaucoma, retina-degeneráció;

• halláskárosodás: süketség;

• mozgásszervi tünetek: alacsony termet, ízületi merevség, perifériás idegek betegségei.

Mikor forduljon orvoshoz?

A mukopoliszacharidózis nagyon ritka betegség, ezért nincsen kötelező genetikai szűrése Magyarországon. Így amennyiben gyermekének bármilyen, vázrendszert vagy idegrendszert érintő tünete van bármelyik fejlődési- és életszakaszban, forduljon háziorvosához, aki a megfelelő szakrendelésre irányítja.

A mukopoliszacharidózis kiváltó okai

A mukopoliszacharidózis öröklődő, genetikai mutációból eredő betegség, amely a mukopoliszacharidok lebontásáért felelős enzimeket érinti. A lebontásban számos enzim vesz részt, így a betegségnek különböző típusai léteznek attól függően, hogy pontosan melyik enzimet érinti a mutáció, illetve hogy az enzimműködés teljesen vagy csak részben szűnik meg.

A mukopoliszacharidok a szervezetben folyamatosan termelődnek, hiszen fontos szerepet töltenek be: felépítő molekulái például a csontoknak, ízületeknek, inaknak stb. A folyamatos képződés mellett azonban folyamatosan le is bontja és eltávolítja a szervezet a felesleges molekulákat. Mukopoliszacharidózis esetén a lebontáshoz szükséges enzimek közül egy vagy több nem működik megfelelően, illetve akár teljesen működésképtelen is lehet. Emiatt a mukopoliszacharidok és a termelődő köztitermékek (dermatán-szulfát, heparán-szulfát, keratán-szulfát) felhalmozódnak a szervezetben. A felhalmozódás az érintett szervben súlyos funkcionális károsodást okoz.

A mukopoliszacharidózis típusai

A mukopoliszacharidózis különböző típusait az alapján határozzuk meg, hogy milyen enzim hibájáról van szó és mi a felhalmozódó káros anyagcseretermék.

A mukopoliszacharidózis típusai az alábbiak lehetnek:

Általánosságban elmondható, hogy az MPS I, MPS II, MPS VI és MPS VII elsősorban a lágyszöveteket és a vázrendszert érinti, az MPS I, MPS II és MPS VII súlyos formái emellett számottevő mentális retardációval is járnak. Az MPS IV az esetek nagy részében csupán vázrendszeri tünetekkel jár, míg az MPS III elsősorban mentális retardációt okoz, testi tüneteket kevésbé.

A mukopoliszacharidózis diagnosztizálása

A mukopoliszacharidózis nagyon ritka betegség, ezért embrionális korban jellemzően nem szűrik. A betegség súlyosságától függően csecsemőkorban vagy a későbbi gyermekkorban jelentkeznek a tünetek, amelyek alapján felmerül a kórkép gyanúja. Ebben az esetben a háziorvos irányítja a megfelelő centrumba az érintett családot – ritkasága miatt csak speciális, akkreditált laboratóriumokban tudják a diagnosztikus genetikai vizsgálatokat elvégezni. A diagnosztikus értékű tesztek mellett a tünetek súlyosságának meghatározására további képalkotó vizsgálatokra és a szervi működések ellenőrzésére is szükség lehet.

A mukopoliszacharidózis diagnosztizálására az alábbi vizsgálatok alkalmasak:

• korionboholy-mintavétel, amniocentézis (amennyiben a terhesség során felmerül a magzat érintettségének gyanúja);

• vizeletvizsgálat (a felhalmozódó dermatán-szulfát, heparin-szulfát, keratin-szulfát kis része a vizelettel is ürül);

• vérvizsgálat (a lebontó enzimek vizsgálata vérből);

• röntgenvizsgálat a vázrendszer vizsgálatára;

• koponya-CT-vizsgálat a vízfejűség diagnosztizálására;

• szívultrahang a szív-és érrendszeri érintettség vizsgálatára;

• MR-vizsgálat a gerinc és gerincvelő károsodásának vizsgálatára;

• retina vizsgálata és egyéb szemészeti vizsgálatok;

• hallásvizsgálatok.

A mukopoliszacharidózis kezelése

A mukopoliszacharidózis az orvostudomány mai állása szerint nem gyógyítható. A kezelés a tünetek mérséklésére és az érintett életminőségének javítására korlátozódik, mivel a betegség az életkor előrehaladtával egyre súlyosabb tüneteket mutat.

A mukopoliszacharidózis elsődleges kezelési módja az enzimpótló terápia, melynek során a hibásan működő enzimet kívülről juttatják a szervezetbe, így pótolva a funkcióját. Az enzimpótló terápia jellemzően heti egyszeri kórházi infúziós kezelést jelent, amelyet élethosszig folytatni kell. A terápiára általában jól reagálnak az érintettek, viszont az idegrendszeri tünetek kezelésére nem alkalmas, mivel az agyba nehezen jutnak be a hatóanyagok az agyat védő vér-agy-gát miatt. Idegrendszeri érintettség esetén ezért a tüneteket csak a nagyon korán, még a számottevő lerakódások kialakulása előtt elkezdett enzimpótló terápia tudja megelőzni; a szervezet egyéb részein képződő lerakódásokat és így az okozott tüneteket viszont előrehaladott betegség esetén is képes csökkenteni.

Enzimpótló terápia esetén az alábbi hatóanyagok alkalmazhatóak:

• Laronidase (MPS I),
• Idursulfase (MPS II),
• Galsulfase (MPS VI),
• Elosulfase alpha (MPS IV),
• Vestronidase alpha (MPS VII).

A mukopoliszacharidózis kezelésére alkalmas egyéb terápiák az alábbiak:

• vízfejűség: az agyvíz elvezetése shunt beültetésével,
• szaruhártya-homály: szaruhártya-átültetés,
• szív- és érrendszeri érintettség: szívbillentyű-csere,
• alvási apnoe: tracheostoma,
• ortopédiai műtétek a csontdeformitások és az ízületi merevség kezelésére.

A mukopoliszacharidózis megelőzése

A mukopoliszacharidózis nem megelőzhető betegség, mivel valamennyi típusát genetikai mutáció okozza. A várandósság tervezése előtt érdemes genetikai tanácsadáson részt venni, hogy a kockázatot felmérjék, és ennek tudatában tervezzenek gyermeket.