A tüdőgyulladás (pneumonia) a tüdő léghólyagocskáinak gyulladása. Jelenleg is világszerte a vezető halálokok közé tartozik.
A tüdőgyulladás különböző formái számos szempont szerint elkülöníthetők egymástól. Lefolyás szerint lehet akut vagy krónikus, lehet egyoldali vagy kétoldali, alveoláris (tüdőhólyagocskák) vagy intersticiális (sejt- és szövetközti) tereket érintő, illetve lehet gócos vagy lebenyes (lobaris) kiterjedésű.
A kiváltó ok tekintetében lehet fertőzéses (baktérium, vírus vagy gomba), aspirációs (tüdőbekerült idegen test miatti), fizikai, kémiai vagy keringési eredetű. Ezen kívül a fertőződés helye szerint lehet közösségben vagy kórházi körülmények között szerzett. A tünetek megjelenését illetően lehet típusos vagy atípusos megjelenésű.
A tüdőgyulladás főbb tünetei
Gyakran előfordul, hogy a tüdőgyulladás megfázásszerű megbetegedésként kezdődik, ami idővel rosszabbodik. A tüdőgyulladásnak számos tünete ismert, gyakori tünete a köhögés, melynek során megjelenthet váladék, köpet is (a felköhögött váladék – a fertőzés természetétől függően – lehet sűrű tapadós, sárga vagy zöld színű, esetleg véres).
Általában előforduló tünetek az alábbiak:
- légzési nehézség, légszomj;
- mellkasi fájdalom;
- láz, hőemelkedés;
- izzadás, hidegrázás;
- rossz közérzet, kimerültség;
- étvágytalanság;
- magas pulzus- és légzésszám.
A betegség során további tünetek, például fejfájás, izom- és ízületi fájdalom, hányinger, hányás és zavartság is előfordulhat.
A köhögés, mint vezető tünet, a gyógyulást követően még hetekig, ritkábban hónapokig is fennállhat.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a tünetek alapján felmerül a tüdőgyulladás gyanúja, mielőbb vegye fel a kapcsolatot háziorvosával!
Tüdőgyulladás esetén, ha 5 nap után sem észlelt a javulást, keresse fel ismételten háziorvosát. Kivéve, ha COVID-fertőzésben szenved, ebben az esetben háziorvosával telefonon konzultáljon, vagy keresse fel a megfelelő COVID-ellátóhelyet, vagy amennyiben szükséges, hívja a 112-t, és kérjen mentőt.
Ha légzési nehézsége támad, cianózist (bőr vagy nyálkahártya kékes elszíneződése) észlel, légszomja van, zavart, vérköpést tapasztal, ha bőre hideg és izzadt, vagy a vizelet mennyisége csökkent, azonnal hívja a 112-t és kérjen mentőt, vagy keresse fel a legközelebbi sürgőségi osztályt!
A tüdőgyulladás kiváltó okai
A tüdőgyulladás a tüdő fertőzéses eredetű megbetegedése. A betegség leggyakoribb kiváltó okai bakteriális vagy vírusos eredetű légúti fertőzés, de ritkán okozhatja gomba is. Előfordulhat, hogy a tüdőgyulladás egyszerű megfázással kezdődik, ugyanis a kórokozók ilyenkor könnyebben tudják megtámadni a szervezetet.
A tüdőgyulladás bármely életkorban előfordulhat, de fokozott figyelmet érdemel gyermekeknél és időskorban: esetükben a tüdőgyulladás súlyosabb lefolyású lehet, így a szövődmények elkerülése érdekében minden esetben orvosi kezelésre van szükségük!
Fokozottan veszélyeztetettek a dohányosok, a krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD-ben) szenvedők, az asztmások, valamint a szív- és vesebetegek. Szintén magasabb kockázati csoportba tartoznak azok, akiknek az immunrendszere károsodott vagy gyengült (pl. kemoterápia alatt álló daganatos betegek, szervtranszplantáltak, HIV-fertőzöttek).
A tüdőgyulladás speciális formája az új típusú koronavírus által okozott COVID-19 tüdőgyulladás, ami súlyos, életet veszélyeztető állapot.
Lásd még:
A tüdőgyulladás lehetséges szövődményei
A szövődmények gyakoribbak a fenti magasabb kockázati csoportokba tartozók körében.
A tüdőgyulladás szövődménye lehet:
- mellhártyagyulladás (pleuritis) – a tüdőgyulladás átterjedhet a tüdőt beborító savós hártyára, ami kifejezett mellkasi fájdalommal, illetve mellkasi folyadékgyülemmel is járhat.
- tüdőtályog (betokosodott gyulladásos góc) – ritka szövődmény, gyakrabban fordul elő azoknál, akiknek kórtörténetében felmerül túlzott mértékű alkoholfogyasztás.
- szepszis (véráramfertőzés): a fertőzés az immunrendszer kontrollja alól kikerülve súlyos állapothoz, akár többszervi elégtelenséghez vezethet.
A szövődményes lefolyású tüdőgyulladás kórházi kezelést igényel.
A tüdőgyulladás diagnosztizálása
A tüdő gyulladása – a beteget fonendoszkóppal hallgatva – jellegzetes zörejeket adhat a tüdő felett, a kezelőorvos ennek alapján tudja felállítani a diagnózist.
Fizikális vizsgálattal, a tüdő felett kopogtatva, a folyadéktartalmú (gyulladt) tüdő eltérő kopogtatási hangot ad.
Szükség lehet laborvizsgálatokra, mellkasröntgenre, esetleg a felköhögött váladék laboratóriumi vizsgálatára is a tüdőgyulladás súlyosságának és eredetének meghatározása érdekében.
A tüdőgyulladás kezelése
A tüdőgyulladás kezelése a kiváltó októl is függ. A bakteriális fertőzést antibiotikummal kezelik, a vírus okozta tüdőgyulladásra – egyes esetekben – specifikus vírusellenes kezelést alkalmaznak. Láz esetén alkalmazhatók lázcsillapító gyógyszerek is.
A kezelőorvos által felírt gyógyszereket az utasítás szerint kell szedni. A helytelenül alkalmazott antibiotikus terápia – hosszú távon – a baktériumok gyógyszerellenálló-képességét idézi elő (lásd még: Antimikrobiális-rezisztencia). Fontos az is, hogy a tünetek enyhülésekor ne hagyja abba az antibiotikum szedését, mert a kórokozó ilyenkor ismét felszaporodhat, ezért is fontos az előírásnak megfelelő ideig szedett terápia betartása.
Köhögéscsillapítók szedése nem javasolt, ugyanis a köhögés segíthet feloldani és eltávolítani a tüdőben letapadt váladékot.
A gyógyuláshoz elengedhetetlen továbbá a kellő folyadékpótlás és pihenés.
Súlyos lefolyású betegségnél – különösen a rizikócsoportokba tartozóknál – kórházi ápolásra lehet szükség.
A tüdőgyulladás megelőzése
A tüdőgyulladás megelőzésében nagy szerepe van az életmódnak, különösen javasolt a dohányzás mellőzése, mivel a tüdő egészsége vagy betegsége jelentősen befolyásolja a kórokozókra való fogékonyságot.
A továbbfertőzés megakadályozása érdekében fontos, hogy a beteg ne menjen közösségbe, illetve hogy fokozottan figyeljen az általános higiénés szabályok betartására. Köhögéskor a szájat el kell fedni (például papírzsebkendővel), a váladékkal szennyezett papírzsebkendőt pedig azonnal szeméttárolóba kell dobni.
A fertőző betegségek megelőzésében komoly szerepe van az aktív immunizálásnak, a vakcinák alkalmazásának. A rizikócsoportokba tartozók számára a pneumococcus, illetve az influenza elleni oltások felvétele javasolt.
Lásd még:
