A foltos hajhullás (alopecia areata) hátterében autoimmun folyamatok állnak. A betegség általában egy kisebb kopasz folttal kezdődik a hajas fejbőrön, ami terjedhet vagy akár spontán visszanőhet, és érintheti az egyéb testszőrzetet is. A foltos hajhullás – ami a második leggyakoribb hajhullás típus a férfi típusú hajhullás (kopaszodás) után – bármely életkorban megjelenhet, nőknél és férfiaknál egyaránt, leggyakrabban azonban a gyermekek és a fiatal felnőttek az érintettek.
A hajhullás tünetei
A foltos hajhullás során a hajas fejbőrön egy vagy több élesen elhatárolt, kerek vagy ovális, hajhiányos folt jelenik meg. A foltok egyénenként változó módon jönnek létre: kialakulhatnak lassan vagy nagyon gyorsan, terjedhetnek, de meg is állhat a növekedésük. Nagyságuk is változó: ujjbegynyitől kezdődően kiterjedhetnek a teljes fejbőrre – ezt totális alopéciának nevezzük. A betegség időtartamában is nagyok az eltérések: pár hónaptól elhúzódhat akár több évig is, és lehet átmeneti vagy tartós.
Ha a hajhiányos területek szélein lévő hajszálak könnyen, fájdalommentesen eltávolíthatók, az annak a jele, hogy a folyamat még nem állt meg, hanem terjed tovább. Ha a hajhullás nagyobb területet érint, akkor gyakran tartós kopaszság alakul ki.
A megbetegedés a legtöbb esetben a fejbőrt érinti, de előfordul, hogy a szőrzethiány a test más részén is kialakul: érintett lehet a szempilla, a szemöldök, a szakáll, a bajusz, az orrszőrzet, a szeméremszőrzet is.
Mikor forduljon orvoshoz?
A természetes hajvesztés mértéke napi 50-80 hajszál – a szakemberek szerint. Ha az elveszített hajszálak száma ennél egyértelműen több – például a fésűben vagy reggelente a párnán a megszokottnál több hajszál marad –, és a folyamat hosszabb ideig (több hónapig) fennáll, bőrgyógyászhoz kell fordulni.
A hajhullás kialakulásának okai
A haj szemmel látható megritkulását, illetve a kopaszodást nevezzük szaknyelven alopeciának. A kifejezést először Hippokratész használta (jelentése: rókakór vagy rókarüh).
A hajhullás bizonyos mértékig természetes jelenség, mert a haj folyamatosan megújul, a kihullott hajszálak helyébe újak nőnek. Kórosnak mindez akkor tekinthető, ha naponta több mint 100-150 hajszál hullik ki, és ennél jelentősen kevesebb új hajszál nő.
A fejbőrön található kb. 150 ezer hajtüszőben a hajszálak képzését a hajhagymában található, gyorsan osztódó mátrixsejtek végzik. A foltos hajhullást az autoimmun betegségek között tartják számon; feltételezések szerint az immunrendszer a mátrixsejteket támadja meg, melynek hatására a hajszálak kihullanak. Az autoimmun folyamat hátterében állhat valamilyen gyulladás (például mandulagyulladás) vagy akár egy fertőző gócnak tekinthető fogprobléma is. A foltos hajhullásban szenvedő betegeknél nagyobb eséllyel alakul ki egyéb autoimmun betegség is, például pajzsmirigybetegség vagy ekcéma, szénanátha, asztma, lisztérzékenység, a bőr pigmenthiánya (vitiligo).
A hajhullás diagnosztizálása
A bőrgyógyász ún. „hair pull”- teszttel állapítja meg, hogy a hajhullás kórosnak számít-e. Ennek során – a hajmosás után legalább 48 órával – megragad egy 50-60 hajszálból álló tincset, amit határozott mozdulattal meghúz. Ha a hajszálak több mint 10 százaléka, azaz 5-6 szálnál több marad a kezében, akkor szükséges a további vizsgálat.
A bőrgyógyász szabad szemmel és dermatoszkóppal is megvizsgálja a fejbőr állapotát. Kétség esetén fejbőrbiopszia segíthet a pontos diagnózis felállításában. Ha a hajhulláshoz egyéb tünetek is társulnak, szükség lehet alaposabb kivizsgálásra is: vérvételre, góckutatásra, endokrinológiai szakvizsgálatra.
A hajhullás kezelése
A foltos hajhullás jelenleg nem gyógyítható, de bizonyos kezelési formák elősegítik a haj újbóli növekedését, ugyanis a hajhagymák rendszerint nem károsodnak. Ha a megbetegedés 25 százaléknál kisebb területen érinti a fejbőrt, akkor két éven belül jó eséllyel spontán visszanőhet a haj, de minél kiterjedtebb a hajhullás, annál kisebb a visszanövés valószínűsége.
A foltos hajhullás kezdeti kezelése történhet vényköteles, helyileg alkalmazható készítményekkel, glükokortikoszteroid-tartalmú oldatokkal vagy krémekkel, amik az autoimmun folyamatot enyhítik. Az egyik leghatékonyabb kezelési módszer a helyi immunterápia: a kezelés lényege, hogy a hajas fejbőr ecsetelése immunválaszt vált ki a bőrben, ami megváltoztatja a betegség kialakulásáért felelős autoimmun folyamatot.
Lehetőség van továbbá ultraibolya fényterápiára is.
Ha a külsőleges kezelések nem bizonyulnak hatékonynak, bizonyos esetekben gyógyszeres terápia is megpróbálható; de ennek hátránya, hogy lehetnek mellékhatásai, illetve a kezelés befejezése után az újranőtt hajszálak kihullhatnak.
Mi a teendő foltos hajhullás esetén?
A betegségben érintettek egy része könnyen elfogadja a tüneteket, állapotuk nem befolyásolja negatívan az életüket. Mások, különösen a nők számára azonban a hajhullással járó esztétikai probléma komoly életminőségromlással és pszichés terheléssel járhat együtt, ami a társadalomból való visszahúzódásukat is eredményezheti. A stressz tovább rontja a tüneteket, ezért érdemes lehet pszichológushoz fordulni, aki segít a betegség pszichés terhének feldolgozásában. Átmeneti megoldást jelenthet paróka vagy póthaj viselése.
Foltos hajhullás esetén figyelmet kell fordítani a hajhiányos fejbőr védelmére is: a napsugárzás káros hatásai és a hideg ellen ajánlott a kalap, paróka, sál, sapka viselése.
