A védőoltással – betegség megelőzés céljából – a betegség kórokozójára jellemző anyagokat (úgynevezett antigéneket) juttatnak a szervezetbe, amivel ellenanyag termelésére és a védekezés más formáira (pl. az immunsejtek által nyújtott közvetlen védelem kialakítására) sarkalljuk az immunrendszert. Ez a folyamat az aktív immunizálás.
Az aktív védelemre élő vagy nem élő vakcinát használnak. Bizonyos esetekben lehetséges kész ellenanyagok bejuttatásával időleges védelmet kialakítani. Ezt nevezzük passzív immunizálásnak.
Élő kórokozót tartalmazó oltások
Az élő kórokozót tartalmazó vakcinák gyengített kórokozót tartalmaznak. Ezek jellemzői, hogy a szervezetbe bejutva szaporodnak, és a természetes fertőzéshez hasonló folyamatot utánozva váltják ki hosszantartó hatásukat.
Az élő kórokozót tattalmazó vakcinák ritkán oltási betegséget is okozhatnak (az immunrendszer hiányának, sérült vagy elégtelen működésének fennállása esetében). Ezért fontos, hogy a sérült immunrendszerrel rendelkezők oltásával kapcsolatban szakember tanácsát kérni.
Magyarországon jelenleg forgalomban lévő, élő kórokozót tartalmazó vakcinák:
- BCG (tuberkulózis), kanyaró-mumpsz-rózsahimlő (MMR), bárányhimlő (varicella), rotavírus (Rotarix/ Rotateq) elleni védőoltások;
- sárgaláz (Stamaril) elleni védőoltás (csak kijelölt oltóhelyek adhatják).
Nem élő kórokozót tartalmazó védőoltások
A nem élő kórokozó tartalmú vakcinák aktív összetevőjük szerint lehetnek:
- teljes elölt / inaktivált kórokozót tartalmazó vakcinák (pertusszisz, kolera, hepatitis A-vírus, gyermekbénulás – IPV), veszettség, kullancsencephalitis, influenza);
- a kórokozók részleteit tartalmazó vakcinák (acelluláris pertusszisz);
- géntechnológiával előállított kórokozórészletet tartalmazó vakcinák (hepatitis B-vírus, Humán Papillomavírus – HPV);
- a baktériumok tokjának részletét tartalmazó vakcina (Pneumococcus, hastífusz);
- a baktériumok tokjának részletét tartalmazó, kapcsolt fehérjével javított hatású vakcina (Pneumococcus, Meningococcus);
- gyengített, hatástalanított méreganyagot (toxoidot/anatoxint) tartalmazó vakcinák (diftéria, tetanusz, kolera);
- a kórokozók fehérjéit kódoló genetikai részletet (ún. mRNS-t) tartalmazó vakcinák (egyes koronavírus-vakcinák);
- ún. vírusvektort tartalmazó vakcinák, amelyekben a kórokozó genetikai részleteit egy másik vírus külső burka segítségével juttatják a sejtbe (egyes koronavírus-vakcinák).
Nem élő kórokozót tartalmazó vakcinák esetén az oltással bevitt aktív összetevő a szervezetben nem szaporodik, és jellemzően ismételt oltásokkal (alapimmunizálás és emlékeztető oltás) váltható ki a megfelelő védelem. Hatásukat nem befolyásolják sem az anyai, sem a passzív ellenanyagok, ezért (pl. HBV-, HAV-, tetanuszfertőzés, veszettség gyanúja esetén) egyszerre aktív és passzív védelem is alkalmazható. Immunhiányos betegekben az immunválasz elmaradhat, védelmüket passzív immunizálással biztosíthatják.
Oltás beadásának lehetőségei
Az oltások bejuttathatók:
- az izomzatba injekció segítségével (ún. intramuszkuláris módon);
- a bőrbe injekció segítségével (ún. intrakután módon);
- az emésztőrendszerbe szájon át;
- a légzőrendszer nyálkahártyájára orrba való inhalálással.
Az egyes oltóanyagokat a gyártó által meghatározott módon kell a szervezetbe juttatni.
A védőoltások hatásmechanizmusa
Fertőződéskor az immunrendszer részét képező falósejtek bekebelezik a kórokozókat, és feldarabolják azokat. A kórokozók megfelelő darabjait (amelyeket antigéneknek nevezünk) ezek a falósejtek „bemutatják” az immunrendszer további sejtjeinek. Ez az immunrendszer „tanulásának” szakasza, amely átlagosan 7 napot vesz igénybe, ha a szervezet nem találkozott korábban az antigénnel. Ekkor már kialakulhatnak a megbetegedés kezdeti tünetei.
Ezt követően az immunrendszer megfelelő sejtjei szaporodni kezdenek, miközben fehérjéket (ellenanyagokat) termelnek a kórokozó ellen. Ezek az ellenanyagok az immunrendszer sejtjeinek segítségével megjelölik és elpusztítják a kórokozókat. Ebben az időszakban alakulnak ki a megbetegedések jellegzetes tünetei: láz, fájdalmak, gyulladások, kiütések stb., amiket az elpusztított kórokozó mérgei, az elpusztult beteg sejtek anyagai, a továbbszaporodó kórokozók és a védekezés közben termelt fehérjék károsító hatása okoz. Egy második azonos fertőzés, amennyiben kialakult az első fertőzés után immunmemória, már csak az immunrendszer válaszát idézi elő 7 napon belül, de tünetek és betegség nélkül.
A védőoltás tehát azt jelenti, hogy a szervezetünk immunrendszerének megmutatjuk azokat a kórokozókat, amelyek később megbetegedést okozhatnak. Megtanítja az immunrendszernek, hogy készítsen ellenanyagokat és memóriasejteket az antigéneket hordozó kórokozók ellen, így később, ha az adott élő, vad mikroorganizmus megjelenik a szervezetben, akkor késlekedés nélkül mozgósítani tudja az immunsejteket. A védőoltások után az immunrendszer már az első fertőzéskor ártalmatlanná tudja tenni a kórokozókat, anélkül, hogy a betegség tünetei kialakulnának, vagy (súlyosabb fertőzés esetén) jelentősen enyhébb betegséglefolyással zajlik le a fertőzés.
Milyen hosszú védelmet nyújt egy védőoltás?
Számos vakcina élethosszig tartó védelmet biztosít a betegség kialakulása ellen, ez azonban attól függ, hogy milyen oltást kapott az illető.
A védelem tartóssága függ:
- a kivédendő kórokozó jellemzőitől,
- az alkalmazott oltóanyag típusától,
- az oltandó személy egészségi állapotától.
Néhány vakcina tartós védelmet nyújt, más oltásokat azonban meghatározott időnként ismételni kell a kívánt hatékonyság elérése érdekében.
Lényeges különbség, hogy míg gyógyszereket leggyakrabban a már kialakult betegség kezelésére alkalmazunk, a védőoltások segítségével az immunrendszert „megtanítjuk” a védekezésre egy olyan kórokozóval szemben, amellyel a szervezet korábban még nem találkozott. Így a tényleges védelmet (szemben a gyógyszerekkel) nem közvetlenül maga a védőoltás jelenti, hanem az oltás következtében „felébredt”, megerősödött immunrendszer. Ezért nem jelent a védőoltás azonnali védelmet a kórokozóval szemben. Az immunrendszer teljes megerősödéséhez időre és rendszerességre van szükség.
Nyájimmunitás
A nyájimmunitás azt jelenti, hogy a népesség megfelelően nagy hányadának beoltása védettséget biztosít a be nem oltottak számára is, hiszen nincs kitől elkapniuk a betegséget. E jelenség komoly szerepet játszik a járványok kialakulásának megakadályozásában. Ha azonban az oltatlanok aránya egy közösségben kritikus szint alá csökken, akkor e hatás megszűnik.
A kanyaró esetében például minimum 95%, a mumpsznál pedig 86% oltottsági szint szükséges az oltatlanok védelméhez. Az oltásellenesség egyik veszélye tehát az, hogy a helytelen döntéssel kisebb-nagyobb közösségek egészségét kockáztatjuk.
Kapcsolódó tartalmak:
Védőoltásokkal kapcsolatos tévhitek
Tévhitek az "immunerősítésről"
Vonatkozó jogszabály:
- 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről
- 18/1998. (VI. 3.) NM-rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről
