A posztmenopauza a változókor folyamatának harmadik, egyben utolsó szakasza.
A menopauza során abbamarad a petefészkek ciklikus működése és a menstruáció, ezzel lezárul a nő életének fogamzóképes időszaka. Az ezt követő életszakasz a posztmenopauza, amely az utolsó menstruációt követő 12 hónappal veszi kezdetét és élethosszig tart.
A posztmenopauza főbb tünetei
A posztmenopauza időszakára legtöbb esetben a perimenopauza időszakában tapasztalt kellemetlen tünetek jelentősen enyhülnek. Ugyanakkor a menopauza korai, legtöbbször már a perimenopauza időszakában megjelenő, vegetatív idegrendszert érintő tünetei – például a hőhullámok, éjszakai izzadás, heves szívdobogásérzés (palpitáció) – az esetek kisebb részében megmaradnak a késői posztmenopauzában, sőt ritkán akár élethosszig is fennállnak.
A pszichés és fizikai teljesítménycsökkenés, fáradékonyság, hangulatingadozás, szorongás, ingerlékenység, depresszió, alvás-, memória- és koncentrációzavar, valamint a libidócsökkenés életkori és egyéni sajátosságként is előfordulhat, nem kizárólag a menopauzára vezethető vissza.
Posztmenopauzában a nőgyógyászati tünetek – például a hüvely szárazsága és viszketése –elsősorban a hüvelyi nyálkahártyának a hormonváltozások hatására bekövetkező elvékonyodásával függenek össze. A fájdalmas közösülés (dyspareunia) hátterében a hormonális egyensúly megbomlása miatti hüvelyszárazság állhat. Az urológiai tünetek – például a vizelettartási zavarok (inkontinencia) – a medencefenék izomzatának gyengülésével magyarázhatók, melyek erősítésére szolgálhat változókorban is az intimtorna. Gyakoribbá válhatnak a húgyúti fertőzések, mivel az ösztrogénszint csökkenése miatt a hüvelyváladék nem képes kellő védelmet nyújtani a kórokozók ellen.
Megváltozik a test zsíreloszlása: felszaporodik a hasi zsírszövet, és lecsökken a benne található szexhormonkötő-fehérje mennyisége. Ez elhízáshoz vezethet, elsősorban a has tájékán, ami különösen veszélyes a szív- és érrendszeri betegségek kialakulása szempontjából.
A változókort követően időnként ízületi merevség vagy fájdalom léphet fel, mivel a csökkent mennyiségű nemi hormon (ösztrogén) már kevésbé képes támogatni az immunrendszert az ízületekben kialakuló gyulladásos folyamatok megakadályozásában.
A menopauza és posztmenopauza kedvező hatásaként értékelhető a menstruációs vérzés elmaradása. Megszűnik a menstruáció okozta migrén és következményes vérszegénység (anémia), abbamaradnak az endometriózis és a mióma fájdalmas tünetei.
Mikor forduljon orvoshoz?
A fenti tünetek enyhítése érdekében kérjen segítséget nőgyógyász szakorvostól.
Amennyiben a változókor után hüvelyi vérzést tapasztal, azonnal forduljon nőgyógyászhoz, és a menopauzát követően is rendszeresen vegyen részt a szervezett méhnyakszűréseken!
A posztmenopauza okai
A posztmenopauza a változókor során végbemenő élettani hormonális változások következménye. A menopauzát követően helyreáll a hormonális egyensúly, a szervezet továbbra is termel nemi hormonokat, de a korábbinál jóval kisebb mennyiségben.
A változókori tüneteket felerősítheti a dohányzás, az egészségtelen táplálkozás és a stressz. A petefészkek korábbi műtéti eltávolítása miatt fellépő hormonhiány szintén posztmenopauzális tüneteket okozhat. A daganatos betegségek kezelése során alkalmazott sugárkezelés és/vagy kemoterápia károsíthatja a petefészkeket, ami korai menopauzát válthat ki.
A posztmenopauza diagnosztizálása
A posztmenopauza kórisméjének felállítása a kórelőzményen, a tüneteken, valamint a nőgyógyászati vizsgálat és a laboratóriumi hormonvizsgálatok eredményén alapul.
A posztmenopauza tüneteinek kezelése
A menopauzát követően is fennálló panaszok életmódváltással enyhíthetők. Az egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás, a rendszeres testmozgás, a dohányzás mellőzése, illetve abbahagyása, a túlzott mértékű alkoholfogyasztás kerülése nemcsak a tünetek csökkenését, hanem az egészség megőrzését is elősegítik.
A posztmenopauzális korú nők ösztrogénhiány által előidézett vagy súlyosbított tüneteinek, kóros állapotainak megelőzése és kezelése céljából, szakorvosi javallatra, hormonterápia (ösztrogén, vagy ösztrogén és progesztogén kombinációja) vezethető be. A hormonterápia orvosi javallatát a nőgyógyász szakorvos tudja megállapítani az általános egészségi állapot és a panaszok súlyossága alapján.
A hormonkezelés leggyakrabban alkalmazott alternatívái az antidepresszáns gyógyszerek és egyes étrend-kiegészítők. Alternatív kezelés ajánlható mindazoknak, akiknek enyhe vagy középsúlyos tünetei nem indokolják a hormonterápiát, vagy ellenérzéssel viseltetnek azzal szemben, vagy számukra ez a kezelési forma ellenjavallt.
A fitofarmakonok, a növényi eredetű fitoösztrogének, izoflavonok, E-vitamin és D-vitaminok, valamint egyes ásványi anyagok (mindenekelőtt kalcium, magnézium) nem receptköteles gyógyhatású készítmények formájában széles körben hozzáférhetők, nagyrészt a gyógyszertárakban is.
Az ideális készítmény megválasztásához kérje kezelőorvosa, háziorvosa vagy gyógyszerésze segítségét!
A posztmenopauza szövődményei
Bár a hormonszintek már nem ingadoznak úgy, mint a perimenopauza idején, a posztmenopauzában fennálló alacsony hormonszintek miatt újabb egészségügyi problémák is jelentkezhetnek. A zsigeri elhízás és a túlsúly következményeként cukorbetegség léphet fel, ami jelentősen növeli a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát.
A menopauzát követően, az életkor előrehaladásával párhuzamosan növekvő arányban fordul elő a magasvérnyomás-betegség, ami különösen azért veszélyes, mert – hasonlóan a cukorbetegséghez – kezdetben ritkán okoz panaszt, ugyanakkor kezelés nélkül súlyos következményekkel járhat.
Korai menopauza esetén gyakoribb a csontritkulás (osteoporosis), és még a késői posztmenopauzában is fontos szerepe van az ösztrogénhormonnak a csontlebomlás gátlásában.
A női szexuális egészség megőrzésével kapcsolatosan lásd még:
- Női nemiszervek
- Női libidó
- Női orgazmus
- Szexuális zavarok nőknél
- Szűrővizsgálatok nőknek.
