A csecsemőmirigy (latin néven thymus) a mellkas közepén, a szegycsont mögött helyezkedik el. Az immunrendszer egyik fontos nyirokszerve, a T-limfociták érésének legfőbb helye, emellett hormonokat is termel. Nevét onnan kapta, hogy mérete a pubertáskorra éri el a legnagyobb fejlettségét, állománya azonban ezt követően – a felnőttkorban – fokozatosan elzsírosodik.
A csecsemőmirigy kétféle sejtet tartalmaz: ún. epiteliális sejteket és T-limfocitákat. Mindkét típusú sejt esetén előfordulhat abnormális növekedés és osztódás – az epiteliális sejtek osztódása esetén beszélünk csecsemőmirigy-daganatokról (thymoma vagy thymus carcinoma), míg a T-limfociták daganatos megbetegedése esetén Hodgkin- vagy non-Hodgkin limfómáról.
A rosszindulatú daganatokról általánosságban itt olvashat.
A csecsemőmirigy rosszindulatú daganatainak főbb tünetei
A csecsemőmirigy daganatai esetén jellemző, hogy a diagnózis idején nincsenek tünetei a betegnek. Gyakori, hogy véletlenül fedezik fel más, nem ehhez kapcsolódó vizsgálat során. Amikor pedig mégis előfordulnak tünetek, azok jellemzően nem specifikusak (általános tünetek, melyek nem utalnak egyértelműen csecsemőmirigy-daganatra), így a diagnózis felállítása is késhet.
A csecsemőmirigy-daganat leggyakoribb tünetei az alábbiak lehetnek:
- tartós köhögés;
- légzési nehézség;
- mellkasi fájdalom;
- nyelési nehézség;
- étvágycsökkenés;
- kóros fogyás;
- vena cava szindróma: a csecsemőmirigy egy nagy, szívbe torkolló érhez (vena cava superior) van közel. Ha a daganat nyomást gyakorol az ér falára, akkor kialakulhat az ún. vena cava szindróma (tünetei: izzadás az arcon, nyakon és mellkason, fejfájás, szédülés). A szindróma olyan életveszélyes szövődményekhez vezethet, mint az agyödéma és a gégében keletkező vizenyő.
A csecsemőmirigy-daganatokhoz – főleg a thymomához – kapcsolódóan gyakori a különböző autoimmun betegségek megjelenése, így ezen betegségek tünetei is utalhatnak a csecsemőmirigy-daganatra.
A csecsemőmirigy rosszindulatú daganatainak típusai
A csecsemőmirigy daganataiban közös, hogy a csecsemőmirigy sejtjeiből indulnak ki (az ún. epiteliális sejtekből). A csecsemőmirigy daganatai két fő csoportba sorolhatók.
Thymoma
A thymoma további két csoportra osztható az alapján, hogy mikroszkóp alatt hogyan néz ki: A és B típusúra. Az A típusú jellemzően lassan nő, nem jellemző rá az áttétképzés (metasztázis), vagyis nem terjed át más szervekre. A B típusú ezzel szemben gyorsabban nő és áttétet is könnyen adhat.
Thymus carcinoma
A thymus carcinoma a thymománál ritkábban kialakuló daganattípus. Egyes források nem sorolják külön típusba, hanem a thymoma C típusának is nevezik. Általában gyorsan nő és jellemző rá, hogy könnyen terjed át már szervekre. A csecsemőmirigy daganatai közül ennek a kezelése a legnehezebb.
A csecsemőmirigy rosszindulatú daganatainak kiváltó okai
A csecsemőmirigy daganatai nagyon ritkák, kialakulásuk oka nem ismert.
A csecsemőmirigy-daganatok lehetséges szövődményei
A csecsemőmirigy-daganatok (jellemzően a thymoma típusú) bizonyos autoimmun betegségek megjelenésével is összefüggésbe hozhatók.
A thymomával összefüggésbe hozható egyéb betegségek az alábbiak:
- myasthenia gravis,
- tiszta vörösvérsejt aplasia,
- hypogammaglobulinemia,
- lupus,
- rheumatoid arthritis.
A csecsemőmirigy rosszindulatú daganatainak diagnosztizálása
A csecsemőmirigy-daganat gyanúja gyakran egy nem erre irányuló vizsgálat során merül fel (pl. mellkasröntgen). Ezt követően további vizsgálatokra van szükség a pontos diagnózis felállításához.
A csecsemőmirigy-daganat diagnosztizálásához alkalmazott vizsgálatok:
- mellkasröntgen (tüdőszűrés),
- képalkotó vizsgálatok (pl. PET-, CT-, MR-vizsgálat),
- a csecsemőmirigy állományából vett biopszia mikroszkópos patológiai vizsgálata.
A képalkotó eljárásoknak a daganatok felismerésében fontos szerepéről itt olvashat bővebben.
A csecsemőmirigy rosszindulatú daganatainak kezelése
A csecsemőmirigy daganatainak kezelése attól függ, hogy milyen kiterjedésű és stádiumú a daganat. A kezelési terv akár több típusú terápiát (műtét, sugárkezelés, kemoterápia) is tartalmazhat párhuzamosan.
Műtéti eltávolítás
A cél mindig a tumor teljes eltávolítása, ha a tumor mérete és a beteg állapota ezt megengedi. Előfordulhat, hogy a környező szövetek és nyirokcsomók egy részét is el kell távolítani.
Sugárkezelés
A daganat méretének csökkentésére nagyenergiájú röntgensugarakat használnak. Előfordulhat, hogy a műtétet megelőzően alkalmazzák, hogy a daganat mérete csökkenjen és alkalmassá váljon a műtétre. Általában kis frakciókban, naponta kezelik a betegeket, hétfőtől péntekig (hétvégéken nem), 5-6 hétig, de ez a személyre szabott kezelési protokolltól függően változhat.
Kemoterápia
A daganat elpusztítására ún. citotoxikus szereket (pl. cisplatin, doxorubicin, ciklofoszfamid, carboplatin, paklitaxel stb.) alkalmaznak, melyet jellemzően intravénásan kapnak a betegek. Fő terápia is lehet, de az is előfordulhat, hogy csak a műtétet megelőzően van rá szükség.
Klinikai vizsgálatok
A legújabb fejlesztésű gyógyszerek forgalomba hozatala előtt nagy betegpopuláción próbálják ki a gyógyszercégek a hatékonyságot és biztonságosságot, melyhez a feltételeknek megfelelő betegek csatlakozhatnak. A potenciálisan elérhető vizsgálatokról a kezelőorvos tájékoztatását kérje.
Az onkológiai kezelésekről bővebben itt olvashat.
A kezelés hosszú távú sikeressége sok tényezőtől függ: életkortól, általános egészségi állapottól, a tumor teljes eltávolításának sikerességétől, a betegség stádiumától stb. Általánosan elmondható, hogy a műtéti úton teljesen eltávolítható daganatok esetén a betegség prognózisa nagyon jó – a daganat ilyen esetben ritkán újul ki.
