egeszsegvonal logonnk logo szurkearnyalatos

1812 gomb

eeszt gomb

eeszt gomb

A non-Hodgkin limfóma a nyirokrendszert (limfatikus rendszert) érintő megbetegedés. A Non-Hodgkin limfóma bármely életkorban előfordulhat, azonban az idő előrehaladtával, de főleg 75 év felett gyakori. A férfiak gyakrabban érintettek a nőknél.

 

A nyirokrendszer az immunrendszer része, mely segít a szervezetnek megküzdeni a fertőzésekkel. Részét képezik a nyirokcsomók, a nyirokerek és a bennük lévő nyirok (lásd még: Nyirokrendszer). A nyirokban találhatóak fehérvérsejtek – ezen belül limfociták –, melyek a fertőzések ellen felveszik a harcot. Limfóma esetén a limfociták növekedése és sokasodása kontrolálatlanná válik, a normál fehérvérsejtek visszaszorulnak, ezáltal az immunrendszer normál működése akadályozottá válik. Legtöbbször a nyirokcsomókban alakulhat ki daganat, azonban a szervek (lép, máj, csontvelő, bőr, gyomor, tüdő, idegrendszer, gerincvelő) is érintetté válhatnak.

 

A non-Hodgkin limfómákat két nagy csoportba sorolhatjuk az érintett fehérvérsejtektől függően:

 

  • B-sejtes limfómák
  • T-sejtes limfómák

 

A kétféle limfóma típuson belül is további altípusok vannak (köztük a diffúz nagy B sejtes és a follikuláris limfóma a leggyakoribb), melyek eltérőek az érintett szervek, a tünetek, a kezelés és a prognózis tekintetében.

 

 

A non-Hodgkin limfóma főbb tünetei

A non-Hodgkin limfóma legjellegzetesebb tünete (ún. A tünet) a fájdalmatlan nyirokcsomó megnagyobbodás főként a nyaki, hónalj és lágyéki régióban.

 

Ezen kívül jellemző a láz, éjszakai izzadás és a súlycsökkenés is (ún. B tünetek), utóbbi esetben általában a testsúly több mint 10%-ának elvesztése történik meg 6 hónap alatt.

 

A fenti tüneteken túl előfordulhat:

 

  • hasi fájdalom, puffadás;
  • általánossá váló viszketés;
  • fáradékonyság;
  • légszomj.

 

Az immunrendszer érintettsége miatt gyakoribbá válhatnak a fertőzések, és vérzékenység is előfordulhat. Egyes választható oltások segítségével bizonyos fertőzések megelőzhetők (lásd még: Védőoltások).

 

Mikor forduljon orvoshoz?

Amennyiben a  fenti tünetek több mint 2 hétig fennállnak, keresse fel háziorvosát, aki gondoskodni fog a szükséges vizsgálatok elvégzéséről, megszervezéséről!

 

A tünetek hátterében számos tényező állhat, ezért fontos a mielőbbi diagnózis, valamint szükség esetén az időben elkezdett terápia.

 

A non-Hodgkin limfóma kiváltó okai

Non-Hodgkin limfóma esetén a limfocitákban bekövetkezett DNS-mutáció következtében a fehérvérsejtek abnormálisan érnek és kontrolálatlanul felszaporodnak. A pontos oka tisztázatlan. Akadnak azonban olyan rizikófaktorok, melyek megnövelik az esélyét a non-Hodgkin-limfóma kialakulásának.

 

A betegség kialakulásának kockázatát növelik:

 

 

A non-Hodgkin limfóma diagnosztizálása

A non-Hodgkin limfóma diagnosztizálása során az orvos a tünetek és a kórelőzmény (anamnézis) megbeszélését követően a fizikális vizsgálat során megvizsgálja a nyirokcsomókat. Ezt követően vizeletvizsgálatra és vérvizsgálatra kerül sor. A vérvizsgálat a vérkép értékekről (pl. fehérvérsejt szám), valamint a máj és vesefunkcióról nyújt tájékoztatást.

 

Képalkotó vizsgálatokra is szükség lehet, például ultrahang, mellkasröntgen, CT, PET vagy MR vizsgálatra attól függően, hogy a beteg milyen tünetekkel érkezik. A vizsgálat arra hivatott, hogy a limfóma terjedését, a szervi érintettséget feltérképezhessék.

 

A biztos diagnózis érdekében biopsziára van szükség az érintett nyirokcsomóból. Bizonyos esetben indokolt lehet a lumbálpunkció is, hogy megbizonyosodjanak a limfóma gerincvelői érintettségéről. Ehhez hasonlóan csontvelő biopsziára is szükség lehet, amennyiben a csontvelői érintettség gyanúja felmerül. A vizsgálatokat követően a limfóma diagnózisakor az orvos meghatározza a limfóma stádiumát, mely a terápia kiválasztását befolyásolja. 

 

A non-Hodgkin limfóma stádiumai:

 

  • I. stádium: 1 nyirokcsomó régió érintett a rekesz egyik oldalán;
  • II. stádium: 2 vagy több nyirokcsomó régió érintett a rekesz egyik oldalán;
  • III. stádium: a rekesz mindkét oldalán érintettek nyirokcsomó régiók;
  • IV. stádium: az egész nyirokrendszerben szétterjedt, valamint szerveket, a csontvelőt is érintheti.

 

A stádiumok tovább oszthatók aszerint, hogy csak A vagy B tünetek is jelen vannak-e a betegben.

 

A non-Hodgkin limfóma és a Hodgkin-limfóma közti különbséget a fehérvérsejtek mikroszkópos vizsgálata mutatja meg. A Hogkin-limfóma esetén jellegzetes, úgynevezett Sternberg-Reed sejtek fellelhetőek, míg ezek a sejtek non-Hodgkin limfóma esetén nincsenek jelen.

 

A limfóma és a leukémia is a fehérvérsejteket érinti, azonban limfóma esetén a nyirokrendszerből indul ki a betegség, a leukémia esetén általában a csontvelőből.

 

A non-Hodgkin limfóma kezelése

A betegség kezelés rendkívül összetett, az egyéni adottságok (beteg életkora, általános állapota) és a limfóma típusától, altípusától is függ. Emellett meghatározó, hogy mely nyirokcsomók és szervek érintettek.

 

A non-Hodgkin limfómákat a kezelés szempontjából két fő csoportba oszthatjuk. A magas malignitású (high-grade limfóma) csoportba tartozó altípusok jellemzője, hogy a daganat gyorsan és agresszíven nő, azonban a terápiára jól reagálnak. Az alacsony malignitású (low-grade limfóma) csoportba tartozó altípusok közös tulajdonsága, hogy a daganat lassan nő és sokszor tünetmentes, azonban a kezelésekre nem, vagy rosszul reagálnak. Low-grade limfómák esetén ezért az úgynevezett watch and wait ("figyelj és várj") elveket alkalmazzák, miszerint rendszeres kontroll vizsgálatokkal monitorozzák a limfóma nagyságát és csak abban az esetben alkalmaznak terápiát, ha a limfóma növekedése felgyorsul.

 

A lehetséges terápiás módok

Kemoterápia: a daganatos sejtek elpusztítására, önmagában vagy kombinációban (radioterápiával, célzott terápiával, szteroiddal) is alkalmazható. A kemoterápiát a beteg kaphatja intravénásan vagy szájon át tabletta formájában, központi idegrendszeri érintettség esetén pedig cerebrospinálisan (liquorba). A kemoterápiát a beteg kórházi körülmények között kapja, azonban az éjszakát nem szükséges a kórházban tölteni. Amennyiben a kezdeti kemoterápia nem fejtette ki hatékonyságát, magas-dózisú kemoterápia válik szükségessé, mely rendkívül csontvelő toxikus, ezért ezt követően csontvelő transzplantációt végeznek.

 

Radioterápia: röntgen-, gamma- vagy protonsugárzás az abnormális sejtek elpusztítására egy adott régióban. Általában korai stádiumú limfómákban alkalmazzák. Önmagában és kemoterápiával kombinálva is hatásos.

 

Célzott terápia: olyan gyógyszerek, melyek a kóros sejteket célzottan támadják. Önmagában és kemoterápiával kombinálva is alkalmazható. Megakadályozza a betegség visszatérését. Intravénás formában kapja a beteg.

 

Szteroid: kortikoszteroidok alkalmazásával a tumor kisebbítése és a kemoterápia hatásosságának növelése a cél (ezen kívül a terápia mellékhatásainak – hányinger, hányás – enyhítésére is alkalmazzák).

 

Őssejt transzplantáció: magas dózisú kemoterápiát követően az immunrendszer legyengül és a csontvelő károsodott, ezt követően egészséges csontvelői őssejttel újraépül a csontvelő.

 

Kiméra antigénreceptorral felruházott T (CAR-T) sejtek a daganatos sejteket támadják meg.

 

Immunterápia: a szervezet számára rejtőzködő daganatos sejtek elpusztításában vesz részt.

 

Fontos! A beteg rendszeresen járjon kontroll vizsgálatokra, így monitorozható a limfóma stádiuma, valamint a kezelés mellékhatásai. Gyógyulás esetén is fontos az utánkövetés, a betegség kiújulásának ellenőrzése.  

 

A kezelés lehetséges szövődményei

A non-Hodgkin limfóma, valamint a kezelése számos szövődményt előidézhet. A kemoterápia mellékhatása lehet a fáradékonyság, a légszomj, a fertőzésre való fokozott hajlamés a vérzékenység, valamint a hányinger, hányás, hasmenés, étvágytalanság, szájnyálkahártya fekélyek, kiütések, hajhullás. A radioterápia mellékhatásai a besugárzott területtől függő, például fejet ért besugárzás következtében hajhullás jelentkezhet. A besugárzott területen a bőr kipirulhat, sebes lehet. Fáradékonyság jelentkezhet, hányinger és hányás, száj szárazság és étvágytalanság.

 

Meddőség: a kemo- és radioterápia a gyorsan növekedő sejteket érinti elsődlegesen, így a petesejteket és hímivarsejteket is. A meddőség lehet átmeneti vagy végleges is. A kezelés megkezdése előtt érdemes a kezelőorvossal erről konzultálni, petesejteket vagy hímivarsejteket a kezelés előtt konzerválni.

 

Másodlagos daganat: a radioterápia megnöveli a további daganatok kialakulásának kockázatát.

 

Szervi károsodás: a kemo- és radioterápia hosszútávú szervi elégtelenséget okozhat, főként a tüdőben és a szívben.

 

A célzott terápia lehetséges mellékhatása lehet a fáradékonyság, a hányinger, rossz közérzet, az éjszakai izzadás, a viszkető kiütések, hasi fájdalom, valamint a hajhullás.

 

A szteroid mellékhatásai közé tartozik a megnövekedett étvágy, súlygyarapodás, a Cushing-szindrómára jellemző alkat, emésztési nehézség, alvászavarok és a gyakori idegesség. Hosszútávon magasvérnyomástcukorbetegséget, kéz, láb és szemhéj duzzanatot okozhat.

 

A terápia befejeztével a mellékhatások többnyire elmúlnak.

 

Kapcsolódó tartalmak:

 

Onkológiai kezelések

Célzott onkológiai terápia

Onkoteam

KULCSSZAVAK
non-Hodgkin limfóma  |   B-sejtes  |   T-sejtes  |   low-grade  |   high-grade  |   limfociták  |   nyirokrendszer  |   nyirokcsomó  |   Sternberg-Reed sejtek
1812 nagy gomb

KOLLÉGÁINK SEGÍTENEK

Hívja az EGÉSZSÉGVONALAT!

EGYÜTTMŰKÖDŐ PARTNERÜNK

bm

 

sz2020 also infoblokk

Mentés
Sütik testreszabása
A többi weblaphoz hasonlóan mi is sütiket használunk a weblap teljesítményének fokozására, amennyiben ezeket visszautasítja az oldal működése bizonytalanná válhat!
Mindent elfogad
Mindent visszautasít
További információk
Analytics
Az adatok elemzésére használt eszközök egy webhely hatékonyságának mérésére és működésének megértésére.
Google Analytics
Elfogad
Visszautasít