A glikoprotein-anyagcsere rendellenességei extrém ritkán előforduló, az életkor előrehaladtával súlyosbodó genetikai rendellenességek, melyek a glikoproteinek anyagcseréjében részt vevő enzimeket érintik. A kórkép a szervezet több szervrendszerét érintheti, a klinikai tünetek pedig betegenként nagyon változók lehetnek. Súlyos idegrendszeri és testi tünetekkel jár, gyakori a kora gyermekkori halál.
A glikoproteinek, ahogy a nevük is sugallja, összetett vegyületek: fehérjéből és szénhidrátból (cukorból) állnak. Sok különböző típusú és funkciójú glikoprotein létezik és a szervezet szinte minden sejtjében megtalálhatók, beleértve az agyat is. Funkciójuk nagyon széleskörű: részt vesznek a sejtek közötti kommunikációban, a sejtek strukturális és funkcionális szerepének fenntartásában is. A sejtek normális működése esetén a glikoproteinek folyamatosan termelődnek, majd a lizoszómában lebomlanak. A folyamat során bármelyik enzim meghibásodása esetén a glikoproteinek káros mértékben felhalmozódnak, ami súlyos testi és mentális tüneteket okoz.
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességeinek főbb tünetei
A glikoprotein-anyagcsere megfelelő működésében számos enzim vesz részt. Attól függően, hogy az adott kórképben pontosan melyik enzim érintett, a tünetek nagyon sokfélék lehetnek. Az érintett gyermekek a születéskor jellemzően tünetmentesek; a tünetek akkor kezdenek el megjelenni, amikor a glikoproteinek felhalmozódása és lerakódása már nagyobb mértékben megtörtént.
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességeinek általános tünetei az alábbiak lehetnek:
- értelmi fogyatékosság;
- jellegzetes arcvonások – a betegség típusától függően;
- csontrendszeri rendellenességek;
- mozgáskoordinációs nehézségek;
- izomgyengeség;
- fejlődésbeli elmaradás: jellemző a mozgás- és az idegrendszeri fejlődés elmaradása is, késik a beszédfejlődés (lásd bővebben: Fejlődés csecsemőkorban);
- a fertőzések fokozott kockázata;
- a máj és a lép megnagyobbodása (hepatosplenomegalia);
- folyadék felhalmozódása az agyban (vízfejűség);
- halláskárosodás;
- a szemlencse homályosodása;
- pszichiátriai tünetek, például depresszió, szorongás vagy hallucinációk.
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességei esetén a gyermekek gyakran nem élik meg a felnőttkort, de a várható élettartam nagymértékben függ a betegség pontos típusától.
Mikor forduljon orvoshoz?
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességei nagyon ritkán fordulnak elő, ezért nincsen kötelező genetikai szűrése Magyarországon. Így amennyiben gyermekének bármilyen, a vázrendszert vagy idegrendszert érintő tünete van, illetve mással nem magyarázható okból késik a fejlődése bármelyik életszakaszban, forduljon háziorvosához, aki a megfelelő szakrendelésre irányítja.
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességeinek kiváltó okai
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességei autoszomális recesszív öröklődésű genetikai betegségek, ami azt jelenti, hogy mind a két szülőtől hibás gén öröklése esetén jönnek létre.
A glikoproteinek a fehérjemolekulához kovalens kötéssel kötődő szénhidrát-molekulák. Aszerint, hogy melyik fehérjéhez pontosan milyen szénhidrát-molekulák kötődnek, többféle glikoprotein létezik, melyek különféle funkciókat látnak el a szervezetben. A glikoproteinek funkciói a teljesség igénye nélkül: a sejtek egymás közötti kommunikációjának szabályozása, az immunrendszer megfelelő működésének biztosítása, de részt vesznek a hormonrendszer működésében, a véralvadásban, a reprodukcióban, a nyálkahártyák megfelelő működésében és még rengeteg más folyamatban is.
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességeinek típusai
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességeinek kilenc típusát ismerjük, melyeket aszerint különítünk el, hogy az anyagcsere folyamatában melyik enzim funkciója érintett.
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességeinek típusai és az érintett enzimek az alábbiak lehetnek:
- alfa-mannosidosis: alpha-D-mannosidase enzim defektusa,
- aspartilglucosaminuria: N-aspartyl-beta-glucosaminidase enzim defektusa,
- beta-mannosidosis: MANBA gén mutációja,
- fucosidosis: alpha-fucosidase enzim defetusa,
- galactosialidosis: cathepsin A enzim defektusa,
- Schindler-betegség: alpha-N-acetylgalactosaminidase (alpha-NAGA) enzim defektusa,
- sialidosis (más néven mucolipidosis I): alpha-neuraminidase enzim defektusa,
- mucolipidosis alpha/beta: N-acetylglucosamine-1-phosphotransferase enzim defektusa,
- mucolipidosis III gamma: GNPTG gén mutációja.
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességeinek diagnosztizálása
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességei nagyon ritkán fordulnak elő, ezért embrionális korban jellemzően nem szűrik. A betegség súlyosságától függően csecsemőkorban vagy későbbi gyermekkorban jelentkeznek a tünetek, amelyek alapján felmerül a kórkép gyanúja. Ebben az esetben a háziorvos irányítja a megfelelő centrumba az érintett családot – ritkaságuk miatt csak speciális, akkreditált laboratóriumokban tudják a diagnosztikus genetikai vizsgálatokat elvégezni. A diagnosztikus értékű tesztek mellett a tünetek súlyosságának meghatározására további képalkotó vizsgálatokra és a szervi működések ellenőrzésére is szükség lehet.
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességeinek diagnosztizálására az alábbi vizsgálatok alkalmasak:
- korionboholy-mintavétel, amniocentézis (amennyiben a terhesség során felmerül a magzat érintettségének gyanúja);
- vérvizsgálat (a lebontó enzimek vizsgálata vérből);
- röntgenvizsgálat a vázrendszer vizsgálatára;
- koponya-CT-vizsgálat a vízfejűség diagnosztizálására;
- retina vizsgálata és egyéb szemészeti vizsgálatok;
- hallásvizsgálatok.
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességeinek kezelése
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességei az orvostudomány mai állása szerint nem gyógyíthatók. A kezelés a tünetek mérséklésére és az érintett életminőségének javítására korlátozódik, mivel a betegség az életkor előrehaladtával egyre súlyosabb tüneteket mutat.
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességeinek elsődleges kezelési módja az enzimpótló terápia, melynek során a hibásan működő enzimet kívülről juttatják a szervezetbe, így pótolva a funkcióját. Az enzimpótló terápia azonban nem mindegyik típus esetén elérhető. A terápiára általában jól reagálnak az érintettek, viszont az idegrendszeri tünetek kezelésére nem alkalmas, mivel az agyba nehezen jutnak be a hatóanyagok az agyat védő vér-agy-gát miatt. Idegrendszeri érintettség esetén ezért a tüneteket csak nagyon korán, még a számottevő lerakódások kialakulása előtt elkezdett enzimpótló terápia tudja megelőzni; a szervezet egyéb részein képződő lerakódásokat és így az okozott tüneteket viszont előrehaladott betegség esetén is képes csökkenteni.
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességeinek kezelésére alkalmas egyéb terápiák az alábbiak:
- vízfejűség: az agyvíz elvezetése shunt beültetésével,
- fizioterápia: az izomgyengeség és a mozgáskoordinációs problémák javítására,
- szaruhártya-homály: szaruhártya-átültetés,
- ortopédiai műtétek a csontdeformitások és az ízületi merevség kezelésére.
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességeinek megelőzése
A glikoprotein-anyagcsere rendellenességei nem megelőzhetők, mivel valamennyi típusát genetikai mutáció okozza. A várandósság tervezése előtt azonban érdemes elmenni genetikai tanácsadásra, hogy a kockázatot felmérjék, és ennek tudatában tervezzenek gyermeket.
