Mellkassérülések

A mellkasi sérülések – melyek lehetnek fedettek vagy nyíltak – érinthetik a mellkasfalat, a mellhártyát, de megsérülhetnek a mellkasfal által védett belső szervek – a tüdő és a szív – is. A mellkasfalat ért, általában tompa erőbehatásra egy vagy több borda is eltörhet, egy vagy több helyen. A töréseken kívül zúzódások, horzsolások is előfordulhatnak. Valamennyi mellkasi sérülés veszélyesnek minősül, mivel létfontosságú belső szerveket érinthet.

A mellkast hátulról a gerincoszlop háti szakasza, oldalról és elölről a 12 pár borda, valamint elöl, a bordák kapcsolódásánál a szegycsont alkotja. A bordák a szegycsonthoz kapcsolódnak, kivéve az alsó kettő, szabadon végződő ún. repülőbordát. A bordák által alkotott, hordó alakú mellkas belégzéskor emelkedik, kilégzéskor süllyed. Ebben a mozgásban fontos szerepet játszanak a bordák és csigolyák közötti ízületek, izmok, valamint a törzs izmai. A tüdő súrlódásmentes elmozdulását a mellüreg belső felszínét borító mellhártyakettőzet és a köztük lévő folyadék teszi lehetővé.

A mellkassérülések főbb tünetei

A mellkassérülések tünetei a sérülés helyétől és súlyosságától függenek. A sérülésnek lehetnek helyi, szemmel jól látható tünetei – mint például a horzsolás (ld. még Sebek, vágások, horzsolások) –, de előfordulhatnak szemmel nem látható, valamely belső szervet ért sérülésből eredő tünetek is. A mély lélegzetvételre jelentkező mellkasi fájdalom bordatörésre utalhat. A fájdalom miatt a légzés felszínessé válik. Az egyszerre több helyen történt bordatörést ablakos bordatörésnek nevezzük.

A mellkasi sérülés lehetséges tünetei a következők:

• súlyos légszomj;
• légzéskor habos véres köpet ürül;
• oxigénhiány jelei: az ajkak lilás elszíneződése;
• belégzésre fokozódó, szúró mellkasi fájdalom;
• köhögéskor vagy tüsszentéskor fokozódó fájdalom a sérülés helyén;
• tapintható deformitások a bordák mentén;
• mellkas bőrének szivacsos, ropogós tapintata;
• sápadt, nyirkos bőr;
• magas pulzusszám;
• alacsony vérnyomás;
• aszimmetrikus mellkasi kitérés;
• véraláfutás a sérülés helyén;
• duzzanat;
• vérzés;
• izgatottság.

Mikor forduljon orvoshoz?

Mellkasfali sérülést követően azonnal jelentkezzen a lakhelye szerint illetékes sürgősségi betegellátó osztályon (ahol traumatológia is van) annak érdekében, hogy a sérülés mértékének megállapítását követően minél hamarabb megkezdődhessen sérülése orvosi ellátása. Súlyosabb esetekben hívjon sürgősen mentőt (lásd alább)!

A légzés vagy a keringés működését érintő sérülések életveszélyesek lehetnek. A mellkassérülések nyomán olyan, az életet veszélyeztető kórképek is kialakulhatnak, mint amilyen a feszülő légmell, a nyílt pneumothorax (PTX), a nagymennyiségű vérgyülem a mellüregben (masszív haemothorax), a bordaív folytonosságnak megszakadása (instabil mellkas), a kóros folyadékgyülem a szívburokban (szívtamponád) és a légúti elzáródás.

Azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt, amennyiben az alábbi tüneteket észleli:

• légzési nehézség;
• vérköpés;
• magas pulzus és alacsony vérnyomás;
• hirtelen jelentkező zavartság;
• mellkasi fájdalom;
• vér a vizeletben vagy a székletben;
• rendkívüli szomjúságérzés;
• ájulásérzet.

A mellkassérülések lehetséges okai

A mellkas sérülései, valamint a bordatörések döntő hányada baleset (autóbaleset, magasból leesés stb.), ritkábban erőszakos cselekmény miatt következik be.  Amennyiben szúrás vagy lövés következtében idegen test hatol a mellkasba, nyílt légmell alakulhat ki. Bizonyos betegségek – például csontritkulás, vagy a csontokban áttétet képező rosszindulatú daganat –megléte esetén a borda már nagyon alacsony intenzitású külső behatás esetén is eltörhet.  

A mellkassérülések szövődményei

A mellkassérülések szövődményei korai kezeléssel eredményesen megelőzhetőek. A mellkassérülések leggyakoribb szövődménye az oxigénhiányos állapot (hypoxia) és a folyadéktérfogat-csökkenés (hypovolaemia). Bordatörés esetén, a fájdalom miatti felszínes légzés következtében a tüdő nem képes megfelelő mértékben szellőzni, és a hörgők által termelt váladék nem tud kiürülni. Dohányosoknál a mellkasfali sérülés szövődményei hatványozottan jelentkeznek. Amennyiben a több helyen történő ablakos bordatörés nagyobb mellkasfal-részletet érint, ún. inga-légáramlás jöhet létre, ami rövid idő alatt légzési elégtelenséghez vezethet. Tompa, vagy áthatoló mellkasi sérülés hatására mellűri vérgyülem alakulhat ki, amely megalvadhat, és a tüdőt összenyomva légzési nehezítettséget okozhat. Ritka szövődményként bevérezhet a tüdőszövet, tályog alakulhat ki a tüdőben, vagy mellhártyagyulladás jelentkezhet.

Tompa erős behatás, vagy nyílt sérülés esetén a mellhártya két lemeze közé levegő juthat (pneumothorax). Ennek következtében a két lemez elválik egymástól, a tüdő összeesik és légzési elégtelenség alakulhat ki.

 A szív üregeit megnyitó sérülés esetén nyílás keletkezik a szívburkon. A nyíláson keresztül a vér a mellüregbe folyik, vagy a szívburokban összegyűlve megakadályozza a szív lüktetését, aminek következtében szívmegállás fordulhat elő. A szívsérülést átmeneti vagy végleges szívritmuszavar követheti, és a vérkeringésben is zavar jelentkezhet.

A mellkassérülések diagnosztizálása

A mellkassérülést elszenvedett beteg elsődleges vizsgálata arra irányul, hogy felderítse és kontrollálja az életet közvetlenül veszélyeztető sérüléseket. Első lépésként a teljes légúti elzáródás, a súlyos külső vérzés, valamint a traumás légzés- és keringésleállás kizárása, illetve megállapítása történik. Ezt követően a röntgenvizsgálat, EKG (elektrokardiográfia), illetve szükség esetén végzett mellkasi CT-vizsgálat vagy MR-vizsgálat eredménye alapján dönthető el, hogy milyen kezelést igényel a sérült ellátása.

A mellkassérülések kezelése

A mellkassérülések kezelését a súlyos sérültek ellátásában jártas, több orvosi szakterületet képviselő orvosokból és szakápolókból álló ún. trauma-team végzi. Legfontosabb feladatuk a fájdalomcsillapítás, a légutak szabaddá tétele és nehezített légzés esetén oxigén adása. Mivel a tompa mellkasi sérülések kevesebb, mint egytizede igényel műtétet, és az áthatoló mellkasi sérülések közül is csak kb. 15-30 százalékban van szükség sebészi beavatkozásra, az esetek többsége egyszerű beavatkozással (mellkasi csövezés, lélegeztetés stb.) kezelhető.

Súlyos esetben ún. epidurális fájdalomcsillapítást alkalmaznak, ami teljes fájdalommentességet és a légzési panaszok megszűnését eredményezi. Szegycsonttöréssel párosuló egy- vagy kétoldali, ablakos bordatörés esetén a súlyos légzési-keringési elégtelenség megelőzése érdekében folyamatos gépi lélegeztetés szükséges, ami altatásban, intenzív betegellátó osztályon történik. A bordatörés következtében kialakuló mellűri vér- vagy levegőgyülem mellkasi szívókezelést, vagy a vérzés elállítását célzó műtétet igényel. Tüdővérzés esetén a mellkas sebészi megnyitása (thoracotomia) szükséges a vérzés és légáteresztés megszüntetése érdekében. A műtét után fennmaradó vér és levegőszivárgás a behelyezett mellkasi csöveken keresztül történő folyamatos szívás hatására néhány nap alatt megszűnik. Valamely tüdőfél nagyfokú roncsolódása, a tüdőerek, valamint a főhörgő repedése vagy szakadása miatt a tüdő életmentő eltávolítása válhat szükségessé. A szív sérülésének ellátása általában bal oldali elülső mellkasi feltárásból történik, aminek során a szívburkot megnyitva varratokkal látják el a szíven keletkezett sebet.

Mit tehet mellkassérülések esetén?

A mellkas sérülésének ellátása során a mentő kiérkezéséig az alábbi szabályok követése javasolt:

• Amennyiben a mellkas bármely része vérzik, takarja le a területet tiszta ruhával vagy kötéssel, és gyakoroljon nyomást a vérző területre a vérzés elállítása céljából (nyomókötés).

• Behatoló sérülés (szúrás) esetén ne távolítsa el a mellkasban maradt tárgyat!

• Nagy erőbehatással járó mellkasi sérülés esetén mindig gondoljon további szervi károsodásokra (hasi szervek) és a gerinc sérülésére is! Ne mozgassa a beteget!

• Nyugtassa meg a sérültet, segítse őt a számára kényelmes testhelyzet megtalálásában, és védje őt a lehűléstől.

• Amennyiben a beteg eszméletlen, fektesse stabil oldalfekvésbe úgy, hogy a sérült mellkasfél alul helyezkedjen el.

• Folyamatosan tartózkodjon a beteg mellett, figyelje a légzését. Amennyiben légzésleállásra utaló jelet észlel, kezdje el az újraélesztést (ld. még Elsősegélynyújtás alapjai).

A gyógyulási folyamat során rendkívül fontos a beteg együttműködése. Egy vagy két borda törése járóbeteg szakellátás keretében kezelhető, amennyiben a beteg kora és általános állapota azt lehetővé teszi. A teljes panaszmentesség 5-6 hét után várható, mely idő alatt a megkezdett légzőtorna folytatása, szükség szerint fájdalomcsillapító szedése javasolt. A luftballon fújásával végzett légzőtorna rendkívül fontos a légutak nyitva tartása érdekében. Amennyiben betartja kezelőorvosa utasításait, 3-4 hét elteltével folytathatja szokásos napi aktivitását, de nehéz fizikai munkát csak 6 hét elteltét követően végezhet.

A mellkassérülések megelőzése

A mellkas sérüléseit valamint a bordatörések döntő hányadát okozó balesetek megelőzése, például a csúszásmentes otthoni környezet kialakítása alapvető fontosságú. Fontos továbbá a csonttörésekhez vezető csontritkulás megelőzése, ami kalciumban gazdag étrendet (napi 800-1000 mg kalcium bevitele), a D-vitamin szedését, a napi legalább 15 percig történő napfényen tartózkodást, valamint a rendszeres fizikai aktivitást foglalja magában.

Mellkassérülések gyermek- és időskorban, várandóság idején

A kisgyermekek mellkasa rugalmas, ezért az ütések rendszerint nem okoznak törést, viszont súlyos belső sérülésekhez vezethetnek, amelyek általában néhány nap elteltével jelentkeznek. Ezért a mellkassérülést elszenvedett gyermekek kórházi megfigyelése ajánlott.

Az életkor előrehaladásával a mellkas elmerevedik, mozgásai beszűkülnek, ezért a mellkassérülések fokozott panaszokkal járnak. Időskorban fokozottabb az elesés kockázata, ezért célszerű néhány egyszerű óvintézkedéssel, például csúszásgátló szőnyegek és fürdőszobai kapaszkodók elhelyezésével elejét venni a lakásban előforduló baleseteknek.

A mellkas sérülése különösen veszélyes lehet a várandós anyákra és magzatjukra, ezért esetükben még enyhébb sérülés esetén is javasolt orvoshoz fordulni annak érdekében, hogy fény derüljön a belső szervek, illetve a magzat esetleges sérülésére, és sor kerülhessen a megfelelő orvosi ellátásra.