A vérmérgezés (más néven szeptikémia) fertőzés okozta, az egész szervezetet érintő, gyulladásos folyamat eredményeként kialakult, életet veszélyeztető állapot. Az intenzív ellátást igénylő állapot szepszis néven is ismert.
Kezeletlenül, súlyos esetben sokkhoz és – a különböző szerv- és sejtrendszert károsító hatása miatt – többszervi elégtelenséghez, a beteg halálához vezethet.
A vérmérgezés főbb tünetei
A vérbe, majd a vérből a szervekbe jutó kórokozó immunválaszt vált ki, ami testszerte gyulladásos tüneteket, súlyos fázisban pedig szervi elégtelenséget okoz.
A gyulladásos folyamat tüneteit és lefolyását sok tényező befolyásolja.
Jellemző tünetek:
- láz (>38 °C) vagy alacsony testhőmérséklet (<36 C),
- hidegrázás,
- gyorsult szívverés (tachycardia),
- kapkodó légzés (tachypnoe),
- fáradtság,
- fejfájás,
- zavartság,
- ödéma.
Amennyiben a szepszis súlyosbodik, az alábbi tünetek jelentkezhetnek:
- zavartság,
- hányinger, hányás,
- nehézlégzés,
- vérnyomás hirtelen csökkenése,
- álmosság, aluszékonyság,
- mellkasi fájdalom,
- vizelet mennyiségének csökkenése.
Csecsemők, valamint gyermekek esetében a folyamat gyorsabban alakul ki.
Esetükben jellemző tünetek lehetnek:
- szédülés,
- zihálás,
- elfehéredett, márványozott bőr,
- láz (38 °C) vagy nagyon alacsony testhőmérséklet (36 °C),
- folyamatos hányás,
- étvágytalanság,
- bágyadtság, aluszékonyság, kedvetlenség.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben a fent említett tünetek súlyos formáját vagy sokkos állapotra utaló bármilyen jelet észlel valakin, azonnal hívja a 112-t és kérjen mentőt!
Gyulladásos folyamat (pl. ízületi fájdalom, bőrelváltozások, ödéma) tüneteinek észlelésekor a háziorvos felkeresése szükséges, aki szükség esetén gondoskodik a további vizsgálatokról, illetve a beteg szakrendelésre történő beutalásáról.
Fontos! Kisgyermekek esetében nemcsak a súlyos tünetek megjelenésekor, hanem hirtelen jelentkező bágyadtság, aluszékonyság esetén is minél hamarabb gyermekorvoshoz kell fordulni, vagy fel kell keresni a területi gyermekorvosi ügyeletet!
Lásd még:
Háziorvosi, háziorvosi ügyeleti ellátás
A vérmérgezés kiváltó okai
A szepszis (vérmérgezés) fertőző betegség szövődményeként alakul ki. Vérmérgezésről akkor van szó, amikor a fertőzés a vér útján szétterjed, és súlyos gyulladásos folyamatot vált ki az egész testben. A kórokozó lehet baktérium, vírus vagy gomba; leggyakrabban bakteriális eredetű. Maga a fertőzés kiindulhat bármely belső szervből, égési- vagy traumás sérülésből, akár a bőrfelszínről is.
Fontos, hogy az állatharapással vagy egyéb módon szerzett mély, szúrt, spontán záródó sebeknél gondoljunk a vérmérgezés kialakulásának kockázatára, és gondoskodjunk a seb lehetőleg sebészorvos által történő megnyitásáról és kezeléséről. Az ilyen sérülések során ugyanis a mélyebb szövetekbe jutó kórokozók a seb korai záródása miatt felszaporodhatnak és a véráramba kerülhetnek.
Lásd még: Sebkezelés otthon
A vérmérgezés bármely életkorban kialakulhat, azonban gyakoribb a gyenge immunrendszerű személyeknél, az idősebbeknél és gyermekeknél, illetve cukorbetegség, daganatos megbetegedés, AIDS, vese- vagy májbetegségek esetén.
A szepszist okozó leggyakoribb kórokozók az alábbiak.
Streptococcusok: az A csoportú Streptococcusok (idetartozik a Streptococcus pyogenes is) különösen súlyos állapot, a streptococcalis toxikus sokk szindróma (STSS) kialakulásáért lehetnek felelősek, mely életet veszélyeztető kórkép. Gyakran bőrsérülésen vagy bent felejtett tamponon keresztül jutnak a kórokozók a szervezbe, ahol az általuk termelt méreganyagok (toxinok) váltják ki az egész szervezetet érintő gyulladásos állapotot.
Staphylococcusok: ebben a csoportban a Staphylococcus aureus a leggyakoribb kórokozó, mely szintén okozhat toxikus sokk szindrómát. Az utóbbi években a kórházi fertőzések jelentős részét a multidrog rezisztens (MDR, többféle antibiotikumra rezisztens) Staphylococcus aureus (MRSA) okozza.
Lásd még: Antimikrobiális rezisztencia
Haemophilus influenzae: a szervezetben a torok- és az orrnyálkahártyán természetesen előforduló baktérium, mely felszaporodva az enyhe légúti tünetektől kezdve a súlyos szeptikus állapotig sokféle kórképet okozhat. A gyermekeket 1999 óta oltják a kórokozó ellen Magyarországon, így járványos formában már nem fordul elő.
Anaerob kórokozók: azokat a kórokozókat, amelyek szaporodásukhoz és fennmaradásukhoz alacsony oxigénkoncentrációt igényelnek, és olyan szervekben, szövetekben fordulnak elő, ahol alacsonyabb az oxigénkoncentráció, anaerob kórokozóknak nevezzük. Ilyen hely lehet a bélrendszer vagy egy mély sebzés. A véráramfertőzésért felelős, leggyakoribb anaerob kórokozók között említendők a Bacteroides vagy a Clostridium csoport tagjai (pl. Clostridium difficile által okozott súlyos vastagbélgyulladás).
Gram-negatív kórokozók: speciális mikrobiológiai festődésük (Gram-festés) során piros színűre festődő baktériumok csoportja, mely a kórházi fertőzések és intenzív osztályokon kezelt véráramfertőzések szintén gyakori kórokozóit foglalja magába. A legjelentősebb idetartozó baktériumok a Klebsiella pneumoniae, Pseudomonas aeruginosa, Escherichia coli és a Proteus speciesek.
A vérmérgezés lehetséges szövődményei
A fertőzés a vér útján eljuthat más szervekhez is, kialakítva az adott szervre jellemző gyulladásos megbetegedést:
Több szerv együttes érintettsége esetén többszervi- vagy sokszervi elégtelenségről (multiorgan failure, MOF) van szó. A szervezet védekezési mechanizmusai súlyosbíthatják a tüneteket, mert a heves immunreakció a saját szerveket is károsíthatja, létrehozva a szeptikus sokkot.
A sokk első szakaszában (meleg, kompenzált szakasz) a szervezet még képes ellensúlyozni a romló szervfunkciókat, a második szakaszban (hideg, dekompenzált szakasz) azonban a keringés és a légzés elégtelenné válik, ami orvosi beavatkozás nélkül a beteg halálához vezet.
A vérmérgezés diagnosztizálása
Az intenzív terápiát igénylő esetekben már a tünetek és a létfontosságú légzési- és keringési funkciók változása miatti klinikai kép alapján felállítható a diagnózis. Az alapos fizikális kivizsgálás és a létfontosságú élettani funkciók folyamatos figyelemmel követése mellett több laborvizsgálatra is szükség van az ellátás során.
A kórokozó azonosítása mikrobiológiai vizsgálattal végezhető el. Ehhez vérből történő mintavételre van szükség: először a gyógyszeres (antibiotikus) terápia megkezdése előtt, majd pedig a kezelés alatt több alkalommal – ez az ún. hemokultúra. A kórokozó kimutatása laboratóriumi körülmények között, tenyésztéssel lehetséges, ami időigényes folyamat.
A vérmérgezés kezelése
Vérmérgezés esetén azonnali kórházi kezelésre van szükség, mely elsősorban légzéstámogatást és folyadékterápiát, valamint a feltételezett kórokozó ellen ható antibiotikum indítását foglalja magában.
Súlyos vérmérgezés fennállásakor elsődleges a keringési- és a légzési funkció helyreállítása, stabilizálása, ami gyakran intenzív osztályos ellátást igényel.
Olyan kórképről van szó, ahol már a gyulladásos reakciót elindító kórokozó azonosítása előtt meg kell kezdeni a gyógyszeres kezelést széles spektrumú (sokféle kórokozóra ható) antibiotikummal, majd a kórokozó azonosítását követően lehet célzott antibiotikum-kezelésre váltani. A beteg szempontjából nagyon fontos, hogy minél előbb kórházba kerüljön, így megelőzve az életet veszélyeztető állapot kialakulását és javítva a túlélési esélyeket.
