Az allergia az immunrendszer túlzott reakciója olyan anyagokra, melyek az emberek többségénél nem váltanak ki reakciót. Ezeket az anyagokat nevezzük allergénnek. Az allergia kezeléséhez elengedhetetlen annak ismerete, hogy az adott esetben mely anyagok számítanak allergénnek, azaz mely anyagok váltanak ki az érintett egyénnél allergiás reakciót. Ennek meghatározására szolgálnak az allergiatesztek.
Az ismert, esetenként életveszélyes állapottal (anafilaxiás sokkal) fenyegető allergia megléte esetén fontos, hogy az orvos által előírt adrenalintartalmú autoinjektort (automata injekciós eszközben vagy tollban lévő adrenalint) a beteg szükség esetére mindig magánál tartsa.
Allergiatesztet mindig csak szakorvossal (allergológus, bőrgyógyász, tüdőgyógyász) történő konzultáció után végeztessen, így megspórolhatja a felesleges vizsgálatokat. A teszt eredménye csak abban az esetben mérvadó, ha a tünetekkel, panaszokkal összevethető.
Az allergiatesztek szükségessége
Amennyiben az érintett beteg allergiás tünetek miatt fordul orvoshoz, a fizikális vizsgálatot, kikérdezést és anamnézis felvételt követő lépés az allergiateszt elvégzése, ha az orvos azt indokoltnak tartja. Az allergiás tünetek többnyire jól körülírható körülmények között lépnek fel. Ilyen lehet például étkezéssel, állatokkal, tollal, szőrrel, különféle porokkal – házi por, növények virágpora –, gyógyszerekkel, vegyszerekkel stb. létrejövő kontaktus, illetve ezeknek hatására megjelenő allergiás reakció.
Gyakran előfordul azonban, hogy nem lehet egyértelműen megállapítani, mi okozza a megjelenő és bosszantó allergiás tüneteket. Ebben az esetben is az allergiateszttől várható – az esetek nagy százalékában – biztos válasz.
Allergiás tünet lehet az időszakos vagy állandósult:
- szénanátha (tüsszögés, orrfolyás, nátha);
- kötőhártya-gyulladás (conjunctivitis);
- asztmás tünetek (fulladás, nehézlégzés);
- ekcémás bőrtünetek;
- viszketés;
- bőrkiütések, csalánkiütés;
- anafilaxia;
- nyálkahártya-duzzanat.
Fentieken túl gyomor- és bélrendszeri panaszok (hasfájás, gyomorégés, hasi diszkomfort érzés, hasmenés, székrekedés) is előfordulhatnak allergia esetén.
Az allergia tesztek típusai
In vivo (a páciensen végzett) allergia tesztek:
Prick teszt (alkaron végzett bőrteszt): ezzel tesztelik a hisztamint felszabadító pl. légúti vagy emésztőszervrendszeri tüneteket okozó, allergiát kiváltó tényezőket.
Epicutan teszt (hát bőrére ragasztható bőrteszt): ezzel tesztelik például fémek, kozmetikai termékek, fogászati anyagok stb. allergén mivoltát.
Légúti provokációs tesztek: például asztma esetében.
Táplálék provokációs tesztek: például földimogyoró, eper esetében.
Gyógyszer provokációs tesztek: például penicillin.
In vitro (vérből végzett) allergia tesztek a vérből való IgE meghatározás, a limfocita transzformációs teszt (LTT) pl. gyógyszerek, fémek esetében használatos teszt, illetve a multiplex allergia teszt.
Intrakután bőrpróba (Prick teszt)
A leggyakrabban használt és legérzékenyebb allergiateszt az ún. karcolásos – intrakután – bőrpróba (Prick teszt). Ezzel a próbával tesztelhetőek a pollenek, állati szőrök és hámtakarók, valamint az ételek. A teszt során a gyanúsnak vélt allergéneket tartalmazó oldatokból egy-egy cseppet helyeznek el általában az alkar belső felén, majd a cseppeken át a bőrt megkarcolják, így a tesztanyagok bejuthatnak a bőr rétegei közé. A bejuttatott allergének így reakcióba léphetnek a szervezetben jelen lévő IgE ellenanyagokkal, ami hisztamin felszabaduláshoz vezet. A reakció eredménye egy szúnyogcsípésszerű duzzanat.
A kontrollcseppek hisztaminból (garantált allergiás reakciót okoz) és sóoldatból (nem okoz reakciót) állnak. A próba eredménye húsz percen belül láthatóvá válik. A tesztcseppek helyén kialakuló esetleges bőrpír, duzzanat mérete arányos az arra az anyagra való túlérzékenység (allergia) mértékével. Régebben a reakció mértékét kereszttel (+) jelölték; ma már cm/c formában adják meg, az első érték a duzzanat, a második a bőrpír átmérője.
A vizsgálat allergia szezonban nem végezhető! Karcolásos bőrpróba továbbá nem végezhető, ha az érintett személy éppen allergiás reakciótól szenved (fulladás, ödéma, kiütések stb. tapasztalható). Nem végezhető, ha a bőr gyulladt (pl.: pikkelysömör, ekcéma esetén). Továbbá nem alkalmazható terhesség, illetve szoptatás esetén sem. Mindezeken túl nem végeznek karcolásos bőrpróbát, ha az illető személy allergiás reakciókat megszüntető, a szervezet védekező reakcióit elnyomó gyógyszert szed (pl.: antihisztamin, kortikoszteroid). Az antihisztamint legalább a vizsgálat előtt 4 nappal el kell hagyni. Általában kis gyerekekkel sem végzik, az együttműködés hiánya miatt.
Epicutan bőrteszt (Patch teszt)
Az ún. rátevéses – epikután – bőrpróba (Patch teszt) többnyire az ekcéma típusú allergiás reakciók hátterének felderítését szolgálja. Ezeknek a reakcióknak a hátterében inkább az aktivált limfociták (fehérvérsejtek) állnak, mintsem az IgE ellenanyagok. A limfociták aktiválódásához több idő kell, így a tünetek- a Prick teszttel ellentétben később jelennek meg. Epicutan teszttel a következő allergének vizsgálhatóak: fémek, fogászati tömőanyagok, implantátumok, illatanyagok, kozmetikumok, fényvédő szerek, hajfestékek, gyógyszerek, étel-adalékanyagok, gumik, műanyag, lakk, ragasztó, fertőtlenítőszerek, tartósítószerek stb.
A teszt során az allergénnel átitatott lapocskát a hát bőrére ragasztják fel. 24 óra elteltével a lapocskákat eltávolítják, helyüket megjelölik, majd 20, 40, 60 perc, két-három, illetve adott esetben öt-hét nap elteltével a helyükön esetlegesen kialakuló bőrgyulladásszerű tüneteket keresik. Az epicutan teszt alkalmas lehet a bőrrel érintkezve csalánkiütést okozó esetleges allergének felderítésére is, ilyenkor a reakció már fél-, háromnegyed óra elteltével is leolvasható.
A teszt nem végezhető el, ha a beteg hátán a bőr gyulladt. Ez a teszt szintén nem végezhető abban az esetben, ha az érintett személy antihisztaminokat vagy kortikoszteroidokat kap. Konzultáljon arról orvosával, hogy a vizsgálat előtt hány nappal hagyja abba a gyógyszerek szedését.
A tesztelés alatt a hátat nem érheti víz, továbbá kerülni érdemes az olyan tevékenységeket, amelyek izzadást okoznak. A vizsgálat körülményesnek tűnhet, de mindenképpen jelenjen meg az összes leolvasáson, hiszen akár a hetedik napon is jelentkezhet a bőrtünet.
Provokációs tesztek
Ezeket a teszteket általában csak akkor végzik el, ha a bőrpróbák nem adtak egyértelmű eredményt. A próba során a szervezetbe bejuttatják az allergént, a próba akkor pozitív, ha kialakulnak az allergiás tünetek. Főként akkor végzik el a vizsgálatot, ha étel-, élelmiszeradalék-, gyógyszerallergiára van gyanú. Légúti allergének esetében ritkábban végzik. A vizsgálatot minden esetben kórházban, szoros orvosi felügyelet mellett végzik.
Étel-, élelmiszeradalék-, gyógyszerallergia esetén az allergént szájon át viszik be. Légúti provokációs teszt esetén az allergént becseppentik az orrba vagy spray formájában befújják, cseppenthetik a szembe, vagy pedig belélegeztetik és mérik a légzésfunkciós értékeket. Az allergént először mindig a lehető legkisebb koncentrációban alkalmazzák, majd mennyiségét fokozatosan növelik a tünetek megjelenéséig. A tüneteket ezután csillapítják a kórházban.
IgE szint meghatározása vérből
Alkalmas légúti allergiák, ételallergiák, ritkán a gyógyszerallergia, illetve méh- és darázsméreg allergia kivizsgálására. Ez esetben vérmintából történik az IgE-szint meghatározása. Az IgE – Immunoglobulin E – egy vérben található specifikus fehérje (ellenanyag, antitest), az immunrendszer termeli, melynek mennyisége nagyban függ attól, hogy a szervezet a kérdéses időszakban épp védekezik-e valami ellen. Ennek a fehérjének a megemelkedett szintje azonban nem csak allergének hatására mérhető, egyéb gyulladások, parazita fertőzés is kiválthatják emelkedését.
Mérhető az úgynevezett össz-IgE szint, ilyenkor a vérben keringő IgE ellenanyagok teljes szintjét mérik, tehát nem számít mi ellen termelődött az ellenanyag. Az össz-IgE szint magas lehet például atópiás egyénekben, akár akkor is, ha éppen nincs tünetük. Mérhető az allergénspecifikus (az adott allergén ellen termelődött) IgE szint is, ezzel kimutatható, hogy melyik allergén okozza a tüneteket.
Allergiaszezonban, tünetek esetén és antihisztamin szedése esetén is elvégezhető a teszt. A vizsgálat hátránya, hogy a magas IgE szint nem mindig jár együtt tünetekkel, továbbá a vizsgálat csak a vérben keringő ellenanyagokat mutatja ki – ami bizonyos hatásra lecsökkenhet –, így álnegatív eredményre vezethet.
Különböző panelek, csomagok vannak forgalomban, a szám az allergiateszt neve mellett azt jelenti, hogy hány allergént vizsgál. Vannak olyan tesztcsomagok, amelyek nem csak a teljes allergén kivonatát, hanem a komponenseit is tartalmazzák. Orvosa segít kiválasztani a legmegfelelőbb tesztcsomagot.
Limfocita transzformációs teszt (LTT-teszt)
A gyakran allergiát okozó gyógyszerek közé tartoznak az acetilszalicilsav, kodein, egyes antibiotikumok (pl. penicillin, tetraciklin), szalicilátok, ibuprofén tartalmú készítmények, a kontrasztanyagok, a jód. A gyógyszerérzékenység vizsgálatára szolgáló legmegbízhatóbb teszt az LTT-teszt. Ennek során a betegtől vért vesznek, majd a vérmintából nyert fehérvérsejteket reagáltatják az allergéngyanús gyógyszerrel, azután kb. egy héten át megfigyelik a fehérvérsejtek átalakulását.
A fehérvérsejtek jellegzetes átalakulása igazolja az adott gyógyszerre való allergiát. Azonban ha a teszt eredménye negatív, az nem zárja ki az allergiát. A vizsgálatra hozza magával a szedett gyógyszert!
Lásd még: Gyógyszerérzékenység, gyógyszerallergia
Multiplex allergiateszt
Az úgynevezett multiplex allergiatesztekkel mintegy háromszáz allergénre (pollenek, házi- és vadon élő állatok, atkák, húsok, gabonák, tej, tenger gyümölcsei, ehető rovarok, penészgomba, zöldségek, gyümölcsök, olajos magvak, hüvelyesek, rovarok, bogarak, méh és darázs, fűszerek stb.) vizsgálható egy adott vérminta.
Ez a teszt is a specifikus IgE ellenanyagok szintjét méri. A teszt nem csak az allergén anyag teljes kivonatát tartalmazza, hanem azok alkotóelemeit, komponenseit is. Ez azért előnyös, mert a vérből igazolható emelkedett IgE szint még nem biztos, hogy olyan mértékű allergiát jelez, melynek tünetei is vannak. Továbbá a vérből végzett allergiatesztek pontatlanságát az is okozhatja, hogy általában egy adott anyag, mely az érintettnél allergiás tüneteket vált ki, már önmagában is több komponensből áll, melyek különféleképp „vehetik ki részüket” az allergiás reakció kiváltásából.
A vizsgálat kimutatja a magas és alacsony kockázatú allergéneket, hogy pollen-, étel-, rovarméreg- vagy éppen keresztallergia áll-e fenn, a ritka allergiák vizsgálatára is alkalmas. A vérvételhez nem szükséges éhgyomorra érkeznie. Ételallergia estén a diéta, légúti allergén esetén az allergén kerülése, immunrendszeri megbetegedések, az immunrendszer működésére ható gyógyszerek (pl. szteroid) befolyásolhatják a teszt eredményét. Az antihisztamin szedése nem befolyásolja a teszt eredményét, a teszt allergiaszezonban is végezhető.
Gyermek allergiateszt
3 éves korig allergiavizsgálatot nem érdemes végezni, mert a gyermeknek még kialakulóban van az immunrendszere, így pontos diagnózis nem állítható fel. 3 éves kor feletti gyermek esetén vérből való allergiatesztet végeznek az együttműködés miatt.
Biztos, hogy allergiavizsgálatra van szükség?
Allergiához hasonló tüneteket okozhat például az ételintolerancia, a hisztamin intolerancia, a fruktózintolerancia, a laktózintolerancia és a lisztérzékenység. Az ételintolerancia vizsgálatára forgalomban lévő IgG tesztek nem igazán megbízhatóak, inkább eliminációs diéta alkalmas a diagnosztizálásukhoz. A lisztérzékenység és a hisztamin érzékenység kimutatható speciális vérvizsgálattal, a laktóz- és fruktózintolerancia pedig kilégzéses teszttel.
Kapcsolódó tartalmak:
