Az agyhártyagyulladás (meningitis) az agyat és a gerincvelőt körülvevő hártyák gyulladása, amely az agy azon területét is befolyásolja, ahol az agyfolyadék helyezkedik el (likvortér). A gyulladást baktériumok, vírusok vagy gombák okozzák. Az agyhártyagyulladásnak létezik heveny (akut) és idült (krónikus) formája.
A heveny agyhártyagyulladáson belül elkülönítendő a heveny gennyes agyhártyagyulladás (más néven: heveny bakteriális meningitis vagy purulens meningitis) és az enyhébb lefolyású savós agyhártyagyulladás (más néven: aszeptikus meningitis vagy meningitis serosa).
- A heveny gennyes agyhártyagyulladás előfordulása gyermekkorban a leggyakoribb. A betegség elsősorban a kétéves kor alatti korosztályt veszélyezteti. Felnőttek körében elsősorban a zárt csoportokban (kollégium, laktanya, tábor stb.) élő személyek érintettek.
- A savós agyhártyagyulladás általában enyhe lefolyású, amelyet az esetek túlnyomó többségében vírusok okoznak.
- Az idült agyhártyagyulladás az agyhártyák egy hónapig vagy tovább tartó gyulladása, amely többnyire immunrendszeri (például HIV-fertőzés vagy más, az immunrendszer működését befolyásoló betegség) vagy rosszindulatú daganatos megbetegedés megléte, illetve hosszan tartó daganatellenes kezelés mellett alakul ki.
Az agyhártyagyulladás főbb tünetei
A heveny gennyes agyhártyagyulladás gyakran légúti fertőzést követően jelentkezik. Korai tünete a láz, hányinger, hányás, elesettség, étvágytalanság, fejfájás.
A betegek állapota 24 órán belül (gyermekeknél még hamarabb) súlyosbodik. Ennek jele az enyhe tudatzavar: ingerlékenység és zavartság, valamint nagyobb gyermekeknél és felnőtteknél később a tompultság és aluszékonyság. A tudatzavar később a teljes tudatbeszűkülésig (stupor) fokozódhat, majd egészen a kóma beálltáig súlyosbodhat.
Csecsemőknél és kisgyermekeknél a nagykutacs elődomborodik. Jellegzetes tünet továbbá felnőtteknél a tarkómerevség és a hátfájdalom. Ez csecsemőknél és kisgyermekeknél csak minimális mértékben alakul ki, vagy nem is észlelhető.
Gyakran megfigyelhető a „vadászkutyafekvés”, amikor a beteg oldalán fekve, jellegzetes módon összehúzza magát. Bizonyos ingerek iránti túlérzékenység (hiperesztézia) és a fényiszony (fotofóbia) szintén a betegségre utaló panasz lehet.
A betegség bőrtünete a kezdetben 1-2 milliméteres göbös foltok megjelenése, amelyek néhány óra alatt testszerte elszaporodnak, meg is nőhetnek, és bőrvérzésekké alakulhatnak. Az izmok görcse a betegek egyharmadánál észlelhető, újszülötteknél gyakori tünet. Előfordulhat a mozgáskoordináció zavara, illetve hiánya is.
Az újszülöttek tünetei általában jellegtelenebbek, esetükben főként aluszékonyság, nyűgösség, ingerlékenység, ritkábban hányás, gyakrabban bukás és étvágytalanság figyelhető meg.
A savós agyhártyagyulladás tünetei hasonlóak a heveny agyhártyagyulladáséhoz, azonban fontos különbség, hogy a betegek általános állapota többnyire jó. Az első napokban csak a láz utal a betegségre.
Az idült agyhártyagyulladás tünetei szintén hasonlóak a heveny gennyes formához, de a betegség sokkal lassabban, hetek alatt fejlődik ki. Főként fejfájás, zavartság, hátfájás, zsibbadás, bizsergés és nem túl magas láz hívja fel a figyelmet a betegségre.
Mikor forduljon orvoshoz?
Mivel a heveny gennyes agyhártyagyulladás megfelelő orvosi ellátás nélkül akár néhány órán belül halálhoz vezethet, a fent felsorolt tünetek megjelenése esetén fontos, hogy ne a háziorvoshoz forduljon, hanem azonnal hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
Az agyhártyagyulladás kiváltó okai
A heveny gennyes agyhártyagyulladást baktérium okozza, leggyakrabban a Neisseria meningitidis, a Haemophilus influenzae és a Streptococcus pneumoniae. A fertőzés többnyire légúti fertőzés után alakul ki, de fejsérülést követően, illetve bizonyos betegségek megléte esetén is előfordulhat.
Bakteriális agyhártyagyulladásra hajlamosítanak az alábbi állapotok, illetve betegségek:
- 60 év feletti életkor,
- alkoholbetegség,
- májbetegségek (pl. májzsugor),
- alultápláltság,
- krónikus vesebetegség,
- HIV és egyéb immunhiányos állapotok,
- cukorbetegség,
- rosszindulatú daganatos betegségek,
- fejsérülések és idegrendszeri műtétek,
- középfülgyulladás,
- arcüreggyulladás,
- tüdőgyulladás.
A savós agyhártyagyulladások többségét vírusok okozzák, leggyakrabban az ún. enterovírusok, nyári-őszi szezonalitással. A betegség kórokozói ritkábban baktériumok, gombák vagy paraziták is lehetnek.
Savós agyhártyagyulladásra hajlamosítanak az alábbi állapotok, illetve betegségek:
- leukémia,
- központi idegrendszeri daganat,
- immunbetegségek (pl. lupus, szarkoidózis),
- fertőzéses megbetegedés (pl. agytályog),
- egyéb betegségek (pl. Kawasaki-szindróma, nehézfém okozta mérgezés),
- bőrciszták,
- egyes gyógyszerek.
Az idült agyhártyagyulladásért egyes gombák, vírusok, illetve a tuberkulózist (tbc), a szifiliszt és a Lyme-betegséget előidéző baktériumok lehetnek felelősek, amelyek bekerülve az agyba, hosszú idő alatt, fokozatosan alakítják ki a tüneteket. Egyes nem fertőző betegségek – pl. a szarkoidózis, egyes daganatok, a limfóma és a leukémia – izgathatják az agyhártyákat. Mindezen túl bizonyos gyógyszeres kezelések is gyulladásba hozhatják az agyhártyát.
Az agyhártyagyulladás lehetséges szövődményei
A heveny gennyes agyhártyagyulladás gyógyulási esélyei akkor jók, ha a beteg azonnali kórházi ellátásban részesül. A betegség azonban különböző maradványtünetekkel járhat. Ilyen a hallászavar, az epilepszia, a magatartási és tanulási zavar, a szellemi visszamaradottság, a bénulás és a koponya megnagyobbodása (hidrokefália).
Genetikai hajlamosság mellett egyes tünetmentes szakaszban lévő autoimmun betegségek kialakulását is provokálhatja. A betegség megkésett felismerése és kezelése maradandó agykárosodáshoz, az agykamrák gyulladásához, agyi infarktushoz, szeptikus sokkhoz és akár halálhoz is vezethet.
A savós agyhártyagyulladásban általában nem fordulnak elő szövődmények.
Az agyhártyagyulladás diagnosztizálása
Az agyhártyagyulladás diagnózisának felállításához többféle vizsgálat elvégzésére van szükség. A vér, a vizelet, az orr- és torokváladék, a bőrelváltozásokból kinyert genny, valamint az agy- és gerincvelői folyadék (likvor) laboratóriumi (mikrobiológiai) vizsgálatával megállapítható, hogy milyen kórokozó áll a fertőzés mögött. A likvor kinyeréséhez gerinccsapolást (lumbálpunkció) végeznek. Speciális esetekben elektroenkefalográfia (EEG), valamint a koponya CT-vizsgálatának elvégzése szükséges.
A kivizsgáló orvos a kórelőzmény felvételekor kérdéseket tesz fel a közelmúltban esetlegesen lezajlott légúti megbetegedésről, meglévő betegségekről, valamint arról, hogy a beteget megcsípte-e kullancs, illetve érintkezett-e állatokkal vagy azok váladékával. A kivizsgálás következő lépése az ideggyógyászati és a fül-orr-gégészeti vizsgálat.
Az agyhártyagyulladás kezelése
A heveny gennyes agyhártyagyulladás ellátása olyan egészségügyi intézményben történik, amely rendelkezik speciális diagnosztikában és kezelésekben jártas személyzettel és megfelelő technikai háttérrel, és ahol biztosított az intenzív osztályos háttér.
A beteg vitális paramétereinek és általános állapotának szoros megfigyelése mellett gyógyszeres (antibiotikum) kezelés zajlik. Bizonyos esetekben szükségessé válhat a kemény agyhártya alatt felgyülemlett folyadék (szubdurális effúzió) lecsapolása, illetve az agyban felgyülemlett genny (agytályog) dréncsővel történő kivezetése. Amennyiben a heveny bakteriális agyhártyagyulladás kialakulásának hátterében fül-orr-gégészeti folyamat – pl. középfülgyulladás vagy arcüreggyulladás – áll, annak sebészeti kezelésére is sor kerülhet.
A savós agyhártyagyulladás egy-két hét alatt spontán gyógyul. Ellátása a tünetek kezelését jelenti, azonban a legtöbb esetben a beteg kórházi megfigyelésére kerül sor. Javasolt az ágynyugalom, a fejfájásra és a bőr túlzott érzékenységére enyhe fájdalomcsillapítók adhatók. Gyógyszeres kezelés szükséges, amennyiben jelentősen megnő a koponyaűri nyomás. Gyakori hányás esetén infúzión keresztül biztosítják a folyadékpótlást. Ha az agyhártyagyulladást bizonyos baktérium idézte elő, célzott gyógyszeres kezelés történik antibiotikummal vagy antibiotikum-kombinációval.
Az idült agyhártyagyulladás kezelése a kiváltó októl függ. A gomba által okozott agyhártyagyulladás esetében gombaellenes gyógyszer, a bizonyos vírusok által okozottnál célzott kezelés indokolt. A legtöbb vírusos eredetű idült agyhártyagyulladás azonban nem igényel gyógyszeres kezelést, magától gyógyul.
Az agyhártyagyulladás megelőzése
A gennyes agyhártyagyulladások egyes formái ellen választható és kötelező védőoltások is használatban vannak. A Neisseria meningitidis okozta heveny gennyes agyhártyagyulladás megelőzhető a két hónapos kortól beadható, választható védőoltással. Beadása nemcsak gyermekek részére ajánlott, hanem azoknak a felnőtteknek is, akik agyhártyagyulladásban megbetegedett személy közelébe kerülhetnek.
Különösen ajánlott a vakcináció a lépkárosodásban szenvedő vagy lépeltávolításon átesett betegek számára.
A Haemophilius influenzae B típusú baktérium elleni védőoltást minden gyermek megkapja a kötelező védőoltási rendszer részeként. A védőoltásokkal kapcsolatban kérjen tájékoztatást gyermekorvosától vagy háziorvosától (lásd még: Oltások).
Jogszabályi háttér:
- 18/1998. (VI. 3.) NM-rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről
