A függőség nem a lélek és az akaraterő gyengesége – a függőség egy állapot, amelyet nem szabad tabuként kezelni és stigmatizálni. Amennyiben a környezetében van függő, az empatikus hozzáállás és a megfelelő segítségnyújtás nagymértékben hozzájárulhat a beteg gyógyulásához – sok esetben akár az öngyilkosság elkerüléséhez!
Sokféle függőség és szenvedélybetegség létezik, így mindenkit egyéni terv alapján szükséges terápiába vonni és kezelni. Az adott szerről vagy tevékenységről való leszokás nehéz és hosszadalmas folyamat, amely több fázisból áll.
A teljes tartózkodás (absztinencia) elérése orvosi, pszichológusi támogatás, gyógyszeres kezelés és pszichoterápia kombinációja mellett, lehetőleg a családtagok és/vagy a társ bevonásával történik. A kezelés súlyos esetben kezdetben főként gyógyszeres, és általában kórházi körülmények között zajlik a jelentkező elvonási tünetek súlyossága miatt. A következő fázis jellemzően a pszichoterápiás támogatás, fennmaradó pszichés tünetek esetén a gyógyszeres kezeléssel párhuzamosan.
Függőség – a teljesség igénye nélkül – leggyakrabban az alábbiak iránt alakulhat ki:
- élénkítőszerek: koffein, amfetamin, metamfetamin, MDMA, kokain, katinon és származékai, nikotin, egyéb dizájnerdrogok;
- „kábító” hatású szerek: opioidok (morfin, heroin és származékaik), ketamin, benzodiazepinek és ún. „Z-szerek”, egyéb nyugtatók és altatók;
- különböző viselkedésformák: szerencsejáték, számítógép, pornográfia, munkamánia, vásárlásfüggőség
A fentiek között változó arányban találhatunk illegális és legális szereket, amelyek használatakor könnyen kialakulhat függőség: szenvedélybetegségnek nevezünk minden olyan tevékenységet, amelynek a beteg az élete többi részét alárendeli. Ez lehet egy illegális szer, de akár egy olyan hétköznapi cselekvés is, mint a vásárlás. Maga a függőség általában egy megküzdési folyamat során jön létre, amely lehet egy valóságból kiszakító élmény (heroin, alkohol), maga a szerhasználati kultúra (pl. LSD esetén a spirituális közösséghez tartozás maga) vagy akár egy „ártalmatlan” cselekvés (vásárlás, munka) is.
A függőség kezelése során a következők elérése, támogatása a cél – jellemzően az alábbi sorrendben:
- kábítószer-használat és gyógyszerfüggőség esetén az akut elvonási tünetek és a korábbi testi károsodások kezelése;
- a függőség hátterében álló lelki okok azonosítása és személyiségfejlődés általi kezelése;
- az érzelmi, családi, munkahelyi és pénzügyi problémák miatti stressz kezelése;
- a szermentes boldogulás elősegítése;
- a visszaesés megelőzésének, a kiegyensúlyozott életvitel kialakításának elősegítése, támogatása.
A kezelés részei lehetnek: kórházi kezelés, gyógyszeres terápia, feltáró pszichoterápia, kognitív viselkedésterápia, rövid, dinamikus pszichoterápia, relaxáció. Segítséget jelenthet a különböző önsegítő közösségekhez való csatlakozás is.
Az akut elvonási tünetek kezelése
A függőség kezelésének legelső lépése (jellemzően szerhasználat esetén) az elvonási tünetek kezelése. A függőségek esetén elkülönítünk fizikai és pszichés (lelki) függőséget okozó szereket.
Fizikai függőség. A hiányállapotban fizikai elvonási tünetek is jelentkeznek (fejfájás, izomfájdalom, súlyos szorongás, alvászavar, gyomor-bél rendszeri tünetek stb.). Ilyenkor a kezelés elsősorban gyógyszeres, és a tünetek enyhítésével a korai visszaesés kockázata csökkenthető. Fizikai függőséget okozó szerek például a heroin és az alkohol (lásd még: Nagyivók). Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a fizikai függőség (testi elvonási tünetek) kezelésével a probléma nincs megoldva, mivel a fizikai függőség jellemzően nem jár egyedül – a lelki függőség is megjelenik mellette.
Pszichés függőség. A szerhasználat elhagyását fizikai (testi) tünetek nem kísérik, az erős vágy azonban megjelenik – amelyet nem szabad alábecsülni. (Ne mondjuk egy függőnek, hogy „csak akaraterő kell hozzá”!) A lelki függőség bizonyos szerek esetén nagyon erős, szinte kibírhatatlan lehet. Ilyen függőséget okozó szer például az amfetamin, a nyugtatók, altatók – de idetartoznak akár a viselkedésmintázatok iránt kialakuló függőségek is (pl. a pornográfia- vagy a szerencsejáték-függőség).
Általánosságban elmondható, hogy nem minden szer okoz fizikai függőséget, azonban ami fizikai függőséget okoz, annál szinte mindig jelen van a lelki függőség is.
A rehabilitáció folyamata
A rehabilitáció az elvonási tünetek elmúlását követő szakasz, amelyben a pszichés függőség okozta sóvárgás kezelése és a szertől való tartózkodás (absztinencia) megtartásának elősegítése a hosszú távú cél.
Sok esetben elegendő a szakemberek segítsége ambuláns ellátásban – általában a gyógyszeres kezelés és pszichoterápia kombinált alkalmazása a legcélravezetőbb. Súlyos függők esetén azonban további kórházi ellátásra is sor kerülhet.
A súlyos szerfüggők kezelése ún. komplex rehabilitációt igényel, amely az alábbiakból tevődik össze:
- A rehabilitációs intézményben korlátozzák a kapcsolattartást, elsősorban a visszaesés elkerülése érdekében, védik a beteget a függő közösség által kiváltott „kísértéstől”.
- A betegnek meg kell tanulnia újraszervezni az életét, megoldási stratégiákat kell kidolgoznia a különböző élethelyzetekre, amelynek célja a társadalomba, életbe, családba való visszailleszkedés (reintegráció) támogatása.
- A végső fázis az utógondozás. Ennek célja a visszaesés megakadályozása különböző kreatív foglalkozásokkal, tréningekkel, csoportos foglalkozásokkal és szabadidős foglalkozásokkal.
Függőséggel kapcsolatos gondok esetén háziorvosától is kérhet segítséget ahhoz, hogy megtalálja a megfelelő szakembert, vagy hívhatja a 0–24 órás, ingyenesen elérhető Lelki Elsősegély Szolgálatot is a 116-123-as számon. A lelkisegély-szolgálat munkatársai tanácsadás céljából is rendelkezésére állnak.
További segélyvonalak elérhetőségei: Lelkisegély-szolgálatok
Kapcsolódó tartalmak:
Számítógép-, okoseszköz- és internetfüggőség
