A gamma-kés az ún. sztereotaxiás sugársebészeti eljárások közé tartozó módszer, amely elsősorban a koponyán belüli különféle elváltozások pontos és nagy hatékonyságú elpusztítására alkalmazható. A gamma-késes sugársebészet nem tartozik a valódi sebészeti eljárások közé, mivel nincs szükség a koponya felnyitására. Az eljárás a meghatározott célpontra erősen fókuszált gamma-sugárzást használ.
A meghatározott szöveti terület megsemmisítése egyszeri, nagy dózisú sugárkezeléssel történik. A gamma-késes sugársebészet abban különbözik az általánosan ismert sugárkezelésektől, hogy a gamma-kés nem a rosszindulatú sejtek és az egészséges sejtek eltérő sugárérzékenységét használja ki, hanem az egyben leadott, nagy dózisnak köszönhetően lassú szövetelhalást indukál. Jellemzően csak rövid kórházi tartózkodást igényel (általában egy éjszaka), a felépülési idő pedig nagyon gyors. Hátránya, hogy hatása – az általános sebészi eljárással szemben – nem azonnal jelentkezik.
Az első gamma-késes sugársebészeti eszközt 1967-ben építették meg a svéd Karolinska Institute-ban, Magyarországon pedig 2007-ben adták át az első készüléket a Debreceni Egyetem Klinikai Központjában.
A gamma-kés felhasználási lehetőségei
A gamma-késes sugársebészet jellemzően akkor javasolt, ha egy vagy néhány kisebb elváltozás található az agyban, olyan agyterülethez közel, amelyek fontos funkciókért (beszéd, mozgás stb.) felelősek, illetve a beteg általános állapota vagy társbetegségei miatt a hagyományos agysebészeti eljárás kontraindikált.
A gamma-késes sugársebészet az alábbi kórképek kezelésére alkalmazható:
- agydaganatok (jó- és rosszindulatú): különösen azon agydaganatok kezelésére alkalmas, amelyek kis méretűek és más sebészi eljárással nem távolíthatók el (pl. agyi áttétek, tobozmirigy jóindulatú daganatai, koponyaalap daganatai);
- remegés és egyéb agyi eredetű mozgászavar: esszenciális tremor, Parkinson-kór okozta tremor, vesztibuláris schwannoma, belső fül idegei körül kialakuló daganatok, epilepszia bizonyos típusai);
- érrendszeri rendellenességek vagy erek összefonódása az agyban (arteriovenosus malformatio).
A gamma-késes technológia a legtöbb esetben legfeljebb 35 mm átmérőjű (vagy 10-15 cm3 térfogatú) célszöveten alkalmazható. Bár van irodalom arra vonatkozóan, hogy nagyobb elváltozásokat kezeltek sugársebészeti eljárással, a biztonságosság érdekében ilyenkor a sugárdózis jelentős csökkentésére van szükség – ez pedig a hatékonyságot is csökkenti, így alkalmazása megfontolandó.
A gamma-kés előnyei és hátrányai
A gamma-késes sugársebészet a jelenlegi orvosi csúcstechnológiák közé tartozik, így amennyiben alkalmazható, az előnyei jellemzően felülmúlják a hátrányait.
A gamma-késes sugársebészet előnyei az alábbiak:
- a koponya felnyitására nincs szükség;
- általános érzéstelenítésre (általában) nincs szükség;
- a műtét utáni szövődmények kockázata (fertőzés, vérzés) alacsonyabb, mint hagyományos műtét esetén;
- a környező egészséges szövetek sugárterhelése alacsonyabb, mint az általános sugárkezelés folyamán;
- mindössze egy alkalommal szükséges elvégezni (az általános sugárterápia akár 6-8 hétig is tarthat);
- a kezelés időtartama rövid (általában 20-45 perc közötti);
- olyan elváltozások is megcélozhatók vele, amelyek hagyományos sebészi eljárással nem távolíthatók el;
- minimális mellékhatásokkal jár;
- a felépülés ideje (általában) gyors – a mindennapi teendőkhöz a betegek 2-3 nap után visszatérhetnek.
A gamma-késes sugársebészet hátrányai az alábbiak:
- a kezelés hatékonyságát és a tünetek javulását a hagyományos műtéttel szemben nem mindig lehet azonnal látni (a szövetpusztulás nem azonnali);
- a sugárzásnak negatív egészségügyi hatásai vannak (bár minimalizálva van az egészséges szövetek sugárterhelése, de nem lehet teljesen megszüntetni);
- ritkán előfordulhatnak súlyos mellékhatások (vérzés az agyban, epilepszia-szerű rohamok, extrém erős fejfájás);
- csak kis méretű gócok esetén alkalmazható (max. 35 mm átmérőjű vagy 10-15 cm3 térfogatú).
A sugársebészet fázisai
A gamma-késes sugársebészeti beavatkozás jellemzően egyéjszakás kórházi bent tartózkodást igényel.
Kezelés előtti nap
A kezelést megelőző napon felveszik a pácienst az Idegsebészeti Osztályra, ahol képalkotó MR-vizsgálat készül a kezelendő területről.
Előkészítés
Másnap reggel kontrasztanyagos CT-vizsgálat szükséges. A pontos célzás érdekében a beteg fejét megfelelő pozícióban szükséges rögzíteni már a CT-vizsgálat alatt is. Ehhez ún. sztereotaxiás keretet használnak, amely a kezelés során 3D koordináta-rendszerként is funkcionál és segíti a műszert és a szakembereket a tájékozódásban. A keretet négy ponton rögzítik a koponyacsonthoz, bőrön áthatoló csavarokkal. A kezelésnek ez a legfájdalmasabb része, általában érzéstelenítésben végzik. A keret felhelyezését követően feszítő érzés tapasztalható, ez azonban általában rövidesen elmúlik.
A megelőző MR-vizsgálat és az aznapi CT-vizsgálat képanyagát speciális számítógépes tervezőprogramba importálják és egyesítik, hogy megtervezzék a beavatkozást. A tervezés során a sugárterápiás orvos bejelöli a kezelendő területet és a környezetében lévő egészséges szövetet, és meghatározza ezeknek a területeknek a pontos koordinátáit a kerethez viszonyítva. Ezután sugárfizikusok elkészítik a személyre szabott sugárkezelési tervet és meghatározzák a szükséges sugárdózist.
A kezelés menete
A tervezés körülbelül fél órát igényel, ezt követően a beteget a sugársebészeti berendezésre fektetik. A rögzített keret segítségével behelyezik a fejet a kerettartóba, hogy megakadályozzák a fej elmozdulását. A kezelés folyamán a beteg egyedül van a teremben, azonban folyamatos megfigyelés alatt áll és kommunikálni is tud az egészségügyi személyzettel.
A beavatkozás után
A kezelés végeztével a keretet leveszik, a kezelőorvos tájékoztatja a beteget a további teendőkről és a kontroll képalkotó vizsgálat időpontjáról. Mivel a koponya felnyitására nem volt szükség, a beteg néhány óra megfigyelést követően hazamehet. A beavatkozást követően a legfájdalmasabb terület a keret helyén lehet, ezt néhány napig fedőkötéssel szükséges védeni. A kezelés teljes hatékonyságát több hét (jóindulatú elváltozások esetén több hónap) elteltével lehet látni, illetve véleményezni.
A gamma-késes sugársebészet lehetséges mellékhatásai
A gamma-késes sugársebészet alacsony kockázatú beavatkozás, különösen a hagyományos agysebészethez képest – de mint minden beavatkozásnak és kezelésnek, ennek is lehetnek mellékhatásai.
A gamma-késes sugársebészet mellékhatásai az alábbiak lehetnek:
- fejfájás,
- hányinger, hányás,
- az agy duzzanata,
- zsibbadás vagy bizsergés a fejtartót rögzítő csavarok helyén,
- agyvérzés vagy vérzés az agyban,
- fáradtság.
Az alábbi tünetek esetén azonnal forduljon kezelőorvosához, vagy keresse fel a sürgősségi osztályt:
- extrém erős fejfájás,
- látászavarok,
- beszédzavarok,
- epilepszia-szerű roham,
- magas láz.
Hogyan működik a gamma-késes sugársebészeti eszköz?
A gamma-kés sugárforrásként kobalt izotópokat (60Co) tartalmaz, félgömbszerű elrendezésben. Az elrendezésnek köszönhetően a sugárnyalábok úgy összpontosíthatóak, hogy a kezelés célpontjában egyesüljenek, így fejtik ki hatásukat.
A 60Co az ún. béta-bomláson keresztül folyamatosan a nikkel stabil izotópjává (60Ni) bomlik. A bomlási folyamat részeként egy elektront és két gamma-sugarat (gamma-fotont) bocsájt ki magából. Ez az a gamma-sugárzás, amely a klinikai hatást kifejti. A sugárnyalábok egyesével olyan alacsony energiájúak, hogy nincsen szövetkárosító hatásuk, azonban ahol több sugárnyaláb találkozik, ott az összesített dózisteljesítmény erősen szövetpusztító hatású.
A gamma-sugárzás több sejtalkotót is károsíthat, de a valódi sugárbiológiai célpont a DNS. A DNS károsítása két módon történik meg: a töltéssel rendelkező részecske (elektron, negatív töltésű) elegendő energiával rendelkezik ahhoz, hogy direkt módon károsítsa a DNS-t. A töltéssel nem rendelkező (gamma-foton) sugarak pedig a sejten belüli vízmolekulákkal lépnek kölcsönhatásba, reaktív oxigéngyököket hoznak létre, amelyek a sugárzás hatására közvetetten károsítják a DNS-t. A károsodott DNS-ű sejtek további sorsát az befolyásolja, hogy a hibát ki tudják-e javítani az osztódásuk előtt – amennyiben a károsodás elég nagy, a sejtek elpusztulnak osztódás helyett.
Az eljárás előtt ún. sztereotaxiás fejkeretet erősítenek a páciens fejére. Ez a keret egy referencia koordináta-rendszert határoz meg, amely lehetővé teszi a megfelelő és pontos tájékozódást. A gamma-késhez kifejlesztett számítógépes rendszer lehetővé teszi, hogy a dóziseloszlást a megfelelő célponthoz igazítsák és a normál agyszövetre a lehető legminimálisabb sugárdózis jusson. A készülék rendkívül pontos (kb. 0,2 mm hibahatárral), élesen elhatárolható vele az egészséges szövet és a kezelendő terület határa, ezért nagyon fontos a tökéletes célzás.
