A hemangióma (haemangioma) a vérerek, a limfangióma (lymphangioma) a nyirokerek nem daganatos eredetű növekedésével jönnek létre, leggyakrabbak újszülöttekben, kisgyermekekben. A hemangiómák az erek érintettsége miatt vörös színű képletként, a limfangiómák a nyirokerek érintettsége miatt általában bőrszínű duzzanat formájában jelentkeznek.
Jellemzően inkább kozmetikai problémát jelentenek, mint orvosi veszélyt. Gondot abban az esetben okozhatnak, ha a belső szervekben növekedve zavarják a szerv működését. Bár egészen nagyra megnőhetnek, ami ijesztő lehet, nem daganatos eredetűek, és nem is fokozzák a daganatok kialakulásának esélyét.
A hemangióma és a limfangióma legfőbb tünetei
A hemangiómák és limfangiómák jellemzően nem okoznak komolyabb egészségügyi problémát. A nagyobb méretűek felszakadhatnak, vérezhetnek vagy kifekélyesedhetnek, ritkán pedig előfordulhatnak központi idegrendszeri vagy gerinci lokalizációban és a belső szerveken (máj, gyomor-bélrendszer, agy, légzőszervek) is.
A bőrön növekvő hemangióma jellemzően apró vörös „anyajegyként” jelenik meg, szélsőséges esetben azonban igen nagyra is megnőhet – ilyenkor vörös, eperszerű dudor figyelhető meg. A belső szerveken növekvő hemangiómák az érintett szervnek megfelelő tüneteket okoznak (pl. hányinger, hányás, alhasi diszkomfort, étvágytalanság, teltségérzés).
A limfangiómák előfordulhatnak egyedül vagy csoportosan is, az általuk okozott tünetek pedig szintén a méretükkel és az érintett területtel függnek össze. Általában bőrszínű, vöröses vagy kékes foltokként jelennek meg, és nyirokfolyadék gyűlhet fel bennük. Kozmetikai elváltozást okozhatnak, de lokalizációtól függően komolyabb problémát is jelenthetnek: a nyelven kialakulva pl. nyelési- vagy beszédzavarokat, a szemgolyón kialakulva pedig látászavarokat.
A hemangióma és a limfangióma típusai
A hemangiómáknak és a limfangiómáknak többféle típusát különítjük el, jellemzően a kialakulásuk helye vagy a méretük alapján.
A hemangiómák több típusa ismert.
- Bőr hemangióma: a bőr felső rétegében vagy az alatta lévő zsírrétegben alakul ki. Először vörös anyajegynek tűnik, amely lassan felfelé tör a bőrből.
- Máj hemangióma (hepatikus hemangióma): összefüggésben lehetnek a csecsemőkori hemangiómákkal, de kialakulhatnak felnőttkorban is. Kutatások szerint a nem csecsemőkorban kialakult hepatikus hemangiómák érzékenyek az ösztrogénre. A menopauza idején a nők ösztrogéntermelése csökken, s az erre kapott ösztrogénpótlás serkentheti a májon kialakuló hemangiómák megjelenését és növekedését. Emellett a várandósság és néha a hormonális fogamzásgátlás is elősegítheti a megjelenésüket.
- Vese hemangióma.
- Tüdő hemangióma.
- Vastagbél hemangióma.
- Agyi hemangióma.
A limfangiómák 2 fő típusa ismert.
- Makrocisztás limfangióma: 2 cm átmérőnél nagyobb, kifejezett szegéllyel rendelkező képletek. Színük kékes vöröses, állaguk szivacsszerű.
- Mikrocisztás limfangióma: 2 cm-nél kisebb, jellegtelen szegéllyel rendelkező képletek. Kis hólyagoknak tűnnek, gyakran egyszerre több jelenik meg egy területen.
A hemangióma és a limfangióma kiváltó okai
A hemangiómák a vérerek szabályozatlan növekedése miatt jönnek létre. Gyakorlatilag a vérerek jóindulatú tumorainak tekinthetők, azonban nem szűrik be a környező szöveteket és nem adnak áttéteket. Jellemzően csecsemő- vagy kisgyermekkorban jelennek meg, de előfordul ösztrogénérzékeny, felnőttkori változata is.
A limfangiómák akkor fordulnak elő, ha a nyirok bizonyos nyirokerekben megreked, a nyirokfolyadék felhalmozódása pedig duzzanatot okoz. Feltehetően a magzati fejlődés során bekövetkezett sejtosztódási hiba eredménye. A legtöbb limfangióma egyéb kromoszómarendellenességekkel (például Down-szindróma vagy Noonan-szindróma) született gyermekekben jelenik meg. Születéskor nem feltétlen látszanak, de az életkor előrehaladtával hamar kialakulnak.
A hemangióma és a limfangióma diagnosztizálása
A bőrön növekvő hemangiómákat és limfangiómákat könnyű diagnosztizálni, az orvos már a kinézetük alapján azonosítani tudja őket. A belső szerveken növekvő hemangiómákat és limfangiómákat jellemzően valamilyen orvosi képalkotó módszerrel (UH, CT, MR) mutatják ki.
A hemangióma és a limfangióma kezelése
A hemangióma és a limfangióma kezelésére számos lehetőség áll rendelkezésre. A kezelések közül a lehető legkevésbé megterhelőt érdemes választani, hiszen az esetek nagy részében inkább kozmetikai problémáról van szó.
Amennyiben csak egyetlen, apró hemangióma jelenik meg, az jellemzően nem igényel kezelést, sok esetben magától is elmúlik. Amennyiben azonban az elváltozás nagyra nő, vérzik, kifekélyesedik, vagy bármilyen más kellemetlenséget okoz, indokolt a terápia.
A hemangióma kezelésére az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre:
- propranolol: szisztémás, szájon át szedendő készítmény;
- bőrre kenhető bétablokkoló gélkészítmények (pl. timolol): a bőrön található, nem túl nagy hemangiómák kezelésére;
- kortikoszteroidok: a hemangióma belsejébe juttatják injekcióval; lassítja a növekedését és csökkenti a gyulladást;
- lézer: a felső bőrrétegen kialakuló hemangiómák eltávolítására;
- gyógyszeres gél (Regranex – beclapermin): krónikusan gyulladt, fekélyes hemangiómák esetén alkalmazható, de összefüggésbe hozták már a fokozott daganatkockázattal;
- műtéti eltávolítás: amennyiben lehetséges és szükséges.
A limfangióma kezelésére az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre:
- műtéti eltávolítás: a ciszta felvágása nehézkes lehet, ha idegekhez vagy fontos szervekhez közel található;
- szkleroterápia: kevesebb komplikációval jár; kémiai anyagot fecskendeznek az elváltozásba, hogy összemenjen;
- lézerterápia, rádiófrekvenciás abláció (ld. bővebben: ablációs technikák).
Az összes osztódó sejt elpusztítása általában nem lehetséges, ezért kezelés után a limfangióma jellemzően visszatér.
