Vetélésről akkor beszélünk, ha a terhesség a várandósság 24. hete – vagy az 500 grammos magzati súly elérése – előtt megszakad. Spontán vetélés esetén az embrió elvesztése külső behatás nélkül következik be. Becslések szerint a kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel, és jelenleg nincs olyan módszer, amellyel az embrió elvesztése elkerülhető lenne.
A spontán vetélések többnyire a várandósság első 12 hetében fordulnak elő; ritkábban a 12. és a 24. terhességi hét között. A 24. hetet követően már nem vetélésről, hanem halvaszületésről van szó.
A spontán vetélés tünetei
A terhesség betöltött 16. hete előtt a vetélés többnyire egyetlen szakaszban történik: a magzat, a burkok és a lepény együtt távoznak; a 16. héttől a vetélés rendszerint kétszakaszos: előbb a magzat távozik, majd a lepényi fázisban a lepény.
Vetélés esetén az alábbi tünetek jelenhetnek meg:
- hátfájdalom;
- súlycsökkenés;
- fehéres-rózsaszínes, nyálkás folyás;
- 5-20 percenként ismétlődő méhösszehúzódások okozta erős fájdalom;
- barnás vagy élénkvörös hüvelyi vérzés, görcsökkel vagy anélkül;
- vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből;
- a terhesség ismert jeleinek hirtelen megszűnése.
Ha a méh teljesen kiürül, akkor a vetélés teljes (komplett), ha a méh nem ürül ki teljesen, akkor a vetélés tökéletlen (inkomplett).
Előfordulhat az is, hogy a magzat elhal, de kilökődése nem indul meg spontán: ez az ún. missed abortion, amikor a kismamák akár teljesen tünetmentesek is lehetnek.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha a várandóssága alatt rendellenes hüvelyi váladékképződést vagy vetélésre utaló jeleket tapasztal, mielőbb keressen fel nőgyógyász szakorvost! Amennyiben nincs saját kezelőorvosa, a területileg illetékes nőgyógyászati rendelés beutaló nélkül felkereshető.
Bő vérzés esetén, vagy ha ismert várandósság esetén a magzat mozgásának hiányát észleli, akkor sürgős orvosi vizsgálatra van szükség: hívja a 112-t, és kérjen mentőt, vagy menjen be a területileg illetékes sürgősségi ügyeletre!
A spontán vetélés kiváltó okai
A spontán vetélés oka gyakran ismeretlen marad, de hátterében számos tényező állhat. Gyakori az úgynevezett kémiai terhesség is: az osztódásnak indult valamely rendellenesség (pl. az élettel összeegyeztethetetlen kromoszómadefektus) miatt a méhfalba ágyazódott embrió vérzés kíséretében – a szokásos menstruáció idején – távozik az anya szervezetéből, így sokan nem is tudják, hogy vetélésen estek át.
A spontán vetélés kockázatát növelő tényezők:
- 40 év feletti anyai életkor,
- dohányzás,
- drog- és alkoholfogyasztás,
- túlzott koffeinfogyasztás,
- véralvadási zavar,
- cukorbetegség,
- extrém túlsúly,
- lisztérzékenység,
- a pajzsmirigy működési zavarai,
- policisztás ovárium szindróma (PCOS).
További lehetséges okok az alábbiak.
Sárgatest-elégtelenség: ha a sárgatest a menstruációs ciklus során nem termel elég progeszteront (sárgatesthormont), akkor a méhnyálkahártya nem tud kellően felépülni vagy fennmaradni a megtermékenyített petesejt befogadására (lásd még: Termékenység).
Hüvelyi fertőzés: bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét; az így kialakuló gyulladás következtében a burok megrepedhet, ami a magzat kilökődését okozhatja (lásd még: Bakteriális hüvelyfertőzés).
Kromoszóma-rendellenességek: kialakulhat új mutációként, vagy hordozhatja valamelyik szülő; ilyenkor a természetes szelekció révén a spontán vetélés megakadályozza, hogy a magzat súlyos, az élettel össze nem egyeztethető fejlődési rendellenességgel fejlődjön tovább.
Nőgyógyászati rendellenességek: vetélést okozhat például a méh fejlődési rendellenessége, a méhnyálkahártya pusztulása, a méhfalak összenövése, esetleg nagy, sok vagy rossz helyen lévő mióma jelenléte is.
Méhnyak-elégtelenség: lehet elsődleges a méh fejletlensége vagy fejlődési rendellenessége miatt, illetve másodlagos korábbi szülés vagy terhességmegszakítás során elszenvedett sérülés miatt is kialakulhat.
Immunológiai összeférhetetlenség: ha a pár antigénjei nagyon hasonlítanak egymáshoz, akkor késhet a magzatot védő ellenanyagok termelése, ezáltal a magzat az idegen szövetekkel szemben agresszív nyiroksejtek (ún. killer sejtek) áldozatává válhat.
A vetélés diagnosztizálása
A vetélés ténye nőgyógyászati vizsgálattal és ultrahangvizsgálattal állítható fel.
Két egymást követő spontán vetélés esetén szükség lehet a méh anatómiájának vizsgálatára, illetve hormonális és immunológiai kivizsgálásra is.
A spontán vetélés kezelése
A korán észlelt, fenyegető vetélés gyakran visszafordítható ágynyugalommal, enyhe nyugtatókkal, méhellazítókkal, progeszteronkészítményekkel.
Teljes vetélés esetén, amikor a méh teljesen kiürül, nincs szükség külön kezelésre.
Tökéletlen vetélés esetén a terhesség korától és a vérzés intenzitásától függően műtétre, esetenként ún. méhűri revízióra (nőgyógyászati küret) van szükség, hogy a méh üregében ne maradjon magzati rész vagy vérömleny; ezt általában műtéti körülmények között, altatásban végzik.
A vetélés megelőzése
A vetélésre hajlamosító alapbetegségek jelentős része kezelhető. Jól gyógyítható a sárgatest-elégtelenség, az ivarcsatorna-gyulladások, a nyakcsatorna-elégtelenség.
Előzetes műtétre lehet szükség méhnyak-elégtelenség, egyes daganatok (pl. mióma), súlyosabb méhfejlődési rendellenességek, illetve Asherman-szindróma esetén.
Az egészséges várandósság érdekében a továbbiak betartása is ajánlott:
- egészséges életmód és táplálkozás;
- fertőzések megelőzése, megfelelő kezelése;
- rendszeres testmozgás;
- stressz kerülése;
- alkoholfogyasztás, dohányzás mellőzése.
Az egészséges megtermékenyülést segítő életmódjavaslatokról és a várandósság során meghatározó életmódbeli tényezőkről (káros szenvedélyek elhagyása, mozgás kismamaként, táplálkozás kismamaként) külön cikkekben olvashat.
A vetélés szövődményei
A vetélésnek ritkán van hosszú távú szövődménye, mert az érintett területek gyorsan regenerálódnak, és hamar helyreáll a hormonrendszer működése is – a teherbeesés akár már a következő ciklusban is lehetséges.
