A pánikroham a szorongásos zavarok közé tartozó sokféle tünetegyüttes, ami gyakran halálfélelemmel kísért, heves szorongási rohamot jelent.
A pánikroham során a beteg erős félelmet, szorongást él át, mely vegetatív tüneteket, például szapora szívverést, kapkodó légzést, térérzeti zavarokat vált ki. A kialakuló félelmet erősíti az az érzés is, mely szerint a páciens nem tudja, mi történik vele a következő pillanatban, súlyos szervi bajokra gyanakszik: infarktus, agyvérzés – mindez önmagát gerjesztő folyamattá válik a pánikroham során.
A pánikroham tünetei
A kialakuló tünetegyüttes számos formában jelentkezhet. A tünetek között előfordulnak testképzavarok, térérzetzavarok, szédülés, remegés, a rémület okozta „hideg verejték”, de akár mellkasi diszkomfortérzet, mellkasi fájdalom, ájulás is. Mindez nagyon magas pulzusszám és kapkodó légzés kíséretében jelentkezhet.
Pánikroham tünetei lehetnek az alábbiak:
- rendkívül magas pulzusszám;
- verejtékezés („jeges veríték”);
- hányinger, hányás;
- mellkasi fájdalom;
- légszomj, fulladás érzése;
- hidegrázás, remegés;
- hőhullámok;
- akár testszerte jelentkező zsibbadás;
- térbeli bizonytalanság, szédülés;
- hirtelen székelési inger;
- rettegés, halálfélelem;
- összeszoruló gyomor érzése;
- testképzavarok, „testen kívüliség” érzése;
- félelem a megőrüléstől;
- önkontroll elvesztésétől való félelem.
Pánikroham során a tünetek közül legalább négy jelentkezik, és ezek hirtelen, nagyjából 10 percen belül elérik teljes intenzitásukat. A legtöbb pánikroham 5 és 20 perc közötti időtartamig tart, ám a szakirodalom ennél lényegesen hosszabb ideig tartó pánikrohamról is említést tesz.
Amennyiben a tünetek havonta több alkalommal jelennek meg, és a pánikrohamtól való rettegés oly mértékű, hogy a beteget a mindennapjai során korlátozza, pánikbetegségről (újabb nevén: pánikzavarról) beszélünk.
Mikor forduljon orvoshoz?
Amennyiben egy hónapon belül többször is jelentkeznek pánikrohamok, keresse fel háziorvosát, aki a tünetek és az előzetes vizsgálatok alapján a megfelelő szakorvoshoz irányítja. A kivizsgálás kiterjed a szervi betegségek kizárására is.
Figyelem! A tünetek valós szervi bajt is jelezhetnek, ezért ha bármely tünetegyüttesben megjelenik az erős mellkasi fájdalom, hívja a 112-t és kérjen mentőt!
Ha környezetében egyértelműen pánikrohamot észlel, szóljon az érintetthez türelmesen, beszéljen lassan, megnyugtatóan, próbálja a légzését irányítani, fogja meg a kezét és minden módon éreztesse vele, hogy biztonságban van.
A pánikroham lehetséges okai
Pánikroham bárkinél előfordulhat. Jelentős vagy hosszan tartó stressz, huzamos ideje fennálló, a páciens számára kezelhetetlen élethelyzet (pl. gyász), sorozatos pszichés kimerültség, súlyos, az életet veszélyeztető élmény átélése is kiválthatja.
Ha többször is előfordul, a szorongásos zavar időben való felismerése és kezelése megakadályozhatja, hogy az érintett személy éveken keresztül szenvedjen az időről időre rátörő pánikrohamoktól és azok – a legkülönbözőbb fóbiák, illetve depresszió formájában megjelenő – következményeitől.
A pánikroham diagnosztizálása
A diagnózisra általában már az első pánikroham idején sor kerül, a beteg ugyanis tünetei alapján súlyos szervi (legtöbbször szív- és érrendszeri) bajra gyanakszik, és emiatt keresi fel a sürgősségi betegellátást vagy háziorvosi ügyeletet. Ellátása során azonban kiderül: szervi elváltozás nem mutatható ki sem fizikai, sem EKG-, sem pedig laborvizsgálattal, és a kapott nyugtató hatására a tünetek rövid idő alatt megszűnnek. Ebben az esetben a pánikroham nagyban valószínűsíthető, ám előfordulhat, hogy a minden kétséget kizáró diagnózishoz további vizsgálatok szükségesek.
Egy pánikroham átélése nem feltétlenül jelent pánikbetegséget. Pánikbetegségről akkor beszélünk, ha a rohamok ismétlődnek, és a köztük lévő időben jellemző az aggodalom egy esetleges következő roham miatt. Ez az aggodalom gyakran magatartásváltozást is okoz, például egyes tevékenységek vagy helyek kerülését.
A pánikroham kezelése
A pánikroham nem egyenló a pánikbetegséggel. Ugyanakkor a pánikbetegség kezelésében használt pszichoterápia, gyógyszeres terápiák és életmódbeli módosítások a pánikrohamok ellen is hatékonyak. Ha a pánikrohamot nem kezelik, az állapot rosszabbodhat, kialakulhat a pánikbetegség.
A pánikrohamtól szenvedő egyénnek tudatosítania kell magában, hogy – tünetei dacára – nincs valódi életveszélyben, és mindaz, amit érez, elmúlik. A kezelést minél korábban el kell kezdeni, mert a stresszreakció okozta vegetatív tünetek feltételes reflexként beépülnek, fixálódnak és egyre gyakrabban lépnek fel, ha a kiváltó okhoz hasonló esemény következik be. Beavatkozás nélkül önmagát gerjesztő folyamatként, az ún. circulus vitiosus (ördögi kör) hatásmechanizmus mintájára a beteg állapota idővel romlik.
A betegség kezelésében pszichológus vagy pszichiáter segíthet kognitív viselkedésterápiával. A terápia célja a rohamokat kiváltó élethelyzetek megértése, átkeretezése és a rohamok kontrollálását és megelőzését szolgáló stresszoldó és relaxációs technikák elsajátítása. Ilyen gyakorlatok például az autogén tréning, meditáció és a mindfulness.
A különféle szorongásoldó gyógyszerek a betegséget átmenetileg enyhíthetik, viszont tartós alkalmazásuk – mellékhatásaik következtében – súlyos következményekkel járhat: amellett, hogy egyre nagyobb adagokat érez szükségesnek a páciens, még tüneteinek gyakorisága és erőssége is fokozódhat; emellett a hosszú időn át szedett szorongásoldókról leszokni nagyon nehéz. Ezért a gyógyszeres terápiát személyre szabottan kell alkalmazni, a többi kezelési mód hatékonyságának erősítésére.
A pánikrohamok megelőzésében a stresszmentesebb élet, a rendszeres sporttevékenység, a szélsőséges életmód kerülése, a mentális és fizikai erő határainak minél ritkábban történő feszegetése is segíthet.
Kapcsolódó tartalmak:
Testmozgás és mentális egészség
