A csontok megbetegedései sokfélék lehetnek, és általában jelentős kihatással bírnak az életminőségre.
A csontoknak számos feladatuk van az emberi szervezetben. Egyrészt a csontváz egy stabil tartóoszlop, amelyre az izmok tapadnak, másrészt védőpajzsa belső szerveinknek. A csontok ízületeket képeznek, melyek meghatározzák a mozgás irányát és kiterjedését.
A leggyakoribb csontbetegségek
Csontritkulás (osteoporosis)
A csontok össztömege kb. 28-30 éves korig nő, ezután csökkenni kezd. Az egészséges csontokban is folyamatos átépülés (épülés és lebomlás) történik, attól függően, hogy milyen az ember fizikai aktivitása, terhelése.
Csontritkulás esetén csökken a csontok tömege, és fokozott törékenység alakul ki a csontanyagcsere változásai miatt (a csontépülés csökken, a lebontás pedig fokozódik). Az élettani normál csontvesztés évente kb. 3-5%, azonban csontritkulás esetén ennél jóval nagyobb mértékű is lehet, aminek következtében a spontán csonttörések kockázata megemelkedik.
A csontritkulás népbetegség, Magyarországon kb. egymillió embert érint. Lehet elsődleges (postmenopauzális és időskori) vagy másodlagos (pl. elégtelen ásványianyag-bevitel miatt). Megelőzésében legfontosabb a napi megfelelő kalcium- és D-vitamin-mennyiség bevitele valamint a rendszeres testmozgás.
Ízületi gyulladás (arthritis)
Az ízületek gyulladása nagyon gyakori csontbetegség. Főbb tünetei a zsibbadás, fájdalom és az ízületi merevség. Előfordulhat baleset után vagy sporttevékenység következményeként, vagy egyszerűen csak az időskori porckopás miatt. Okozhatja továbbá autoimmun betegség (pl. reumatoid artritisz), köszvény, fertőzés (általában baktériumok), túlterhelés, de akár lelki oka is lehet (túlzott stressz).
Kezelése lehet fizikoterápia, gyógytorna, fertőzés esetén pedig antibiotikumra is szükség lehet. Az ízületi gyulladást hűteni, borogatni, pihentetni kell. Ha szükséges, fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt is kaphat a beteg, a tüneti terápiát lehet tablettásan vagy injekcióban alkalmazni a tünetek súlyosságától függően.
Ízületi porckopás (arthrosis)
Az ízületi porckopás lényege az ízületi porc degenerációja (elfajulása), amelynek az oka lehet baleseti, hormonális, felépítésbeli, de a kiváltó ok nem mindig azonosítható. Az ízületi porc elpusztul, nedvtartalma csökken, berepedezik. Érintett lehet bármelyik ízület, de leggyakrabban a csípő, térd, gerinc, kéz és láb ízületeit érinti. Kezelésében lényeges az ízület tehermentesítése, a gyógytorna, fizioterápia, a gyulladáscsökkentő gyógyszerek, valamint a helyi injekciós kúrák. Az ízületi porckopásra végső megoldás a protézis beültetése jelent.
Angolkór (rachitis)
Az egészséges csontszerkezet kialakításában legfontosabb ásványi anyagok között szerepel a kalcium, a foszfor; míg a vitaminok közül a D-vitamin játszik elsődleges szerepet. A D-vitamin hiánya gyermekkorban angolkórhoz vezet, amely csontlágyulással jár. Ilyenkor a csont hajlékony és törékeny lesz, fájdalom jelentkezik az izmokban, valamint a csontokban. Ez a betegség felnőtteknél is kialakulhat táplálkozási zavar miatt, amelyet csontlágyulásnak (osteomalaciának) nevezünk.
Csonthártyagyulladás
A csonthártyagyulladást fertőzés, megerőltetés vagy baleset okozhatja. Fertőzés következtében gennyes váladék halmozódhat fel, amelyet a csontállomány elhalása kísérhet. Kezelése az alapbetegségtől függ, némely esetben műtétre is sor kerülhet.
Paget-kór
A Paget-kór egy csontdeformálódással járó betegség, amit a csigolyák, a koponyacsontok, a medencecsont, a combcsont és a felkar csontjainak érintettsége jellemez. A lényege, hogy kórossá válik a csontfelépítés és -lebontás egyensúlya, a csont törékennyé válik és fáj. Kialakulásának pontos oka nem ismert, leírtak családi halmozódást és vírusfertőzés által kiváltott esetet is. Kezelésében lényeges a gyógytorna, fizioterápia, rehabilitáció, valamint a gyógyszeres terápia, főként fájdalomcsillapítás, illetve biszfoszfonátok és kalcitonin szedése.
Osteogenesis imperfecta (üvegcsontbetegség)
Az osteogenesis imperfecta jelentése „tökéletlen csontképzés”. Az üvegcsontbetegségként is ismert kórállapot egy ritka, öröklődő betegség. A lényege, hogy a kóros csontösszetétel (nem megfelelő szerves állomány) miatt törékeny, merev csontok fejlődnek ki.
A kórlefolyás és a tünetek függnek a betegség súlyosságától, típusától. Pontos diagnózisa kizárólag genetikai vizsgálattal lehetséges. A betegség nem gyógyítható, a tünetek enyhíthetők fájdalomcsillapítóval és biszfoszfonát-készítmények adásával.
A csontok daganatos betegségei
A csont daganatai lehetnek jó- vagy rosszindulatúak, eredetük szerint pedig kialakulhatnak magából a csontállományból (elsődleges) vagy más rosszindulatú daganatok csontba kerülő áttéteként (másodlagos). A csont daganatos betegségeire általában jellemző az akut fájdalom, a csonttörések és csonttorzulások.
A diagnózis felállítását röntgenvizsgálat és csontbiopszia segíti. Az elsődleges csontdaganat előfordulása ritka, azonban súlyos következményekkel járhat. Jóval gyakoribbak a másodlagosan kialakult daganatok a csontokban, legfőképpen a vese, emlő, prosztata, pajzsmirigy és a tüdőrák ad távoli csontáttétet. Az elsődleges daganat (primer tumor), valamint az áttét jelenléte vagy hiánya határozza meg a csontdaganat kezelésének lehetőségeit és a kórlefolyást.
Csontbetegségek vizsgálata
A csontbetegségek diagnosztizálása és nyomon követésére számos vizsgálat használható.
A tünetektől és az iránydiagnózistól függően az alábbi vizsgálatokra kerülhet sor:
- csontsűrűségmérés (osteodenzitometria),
- csontbiopszia,
- alkalikus foszfatáz (ALP) mérése a vérben,
- kalcium-vérvizsgálat,
- képalkotó vizsgálatok (röntgen, CT, MR),
- csont-izotópvizsgálat.
Csontbetegségek megelőzése
A napi megfelelő mennyiségű (1000-2000 NE) D-vitamin, valamint a szükséges ásványi anyagok bevitelével, egészséges életmóddal, megfelelő minőségű és mennyiségű táplálkozással, illetve rendszeres testmozgással rendkívül sokat tehetünk csontjaink épségéért.
Mivel a női nem és a változókor együttesen hajlamosít a csontritkulásra, a perimenopauza és menopauza időszakától ajánlott fokozott figyelmet fordítani a D-vitamin- és kalciumbevitelre, mivel a női hormonális változások befolyásolják a csontanyagcserét. Súlyosabb esetekben hormonpótló kezelésre is sor kerülhet. A változókor során ajánlott a nőgyógyászati konzultáció az egyéni lehetőségek és adottságok szerinti megelőzés érdekében.
