Az elektroneurográfia – vagyis ENG-vizsgálat – az idegi ingerületvezetés mérésére szolgál, a vizsgálat eredménye a környéki (perifériás) idegek állapotáról szolgáltat információt. Környéki idegeknek a központi idegrendszeren – az agyon és a gerincvelőn – kívül eső idegeket nevezzük. Az eljárás során az idegeket bőrön keresztül ingerlik, az ennek hatására megjelenő elektromos választ pedig számítógépes szoftverrel elemzik és értékelik ki. A vizsgálat eredménye alapján látható, hogy hol lassul az idegi ingerületvezetés, vagyis pontosan hol károsodott az idegi funkció.
Az elektroneurográfiát leggyakrabban a végtagok idegeinek vizsgálatára használják, mérhető vele a mozgató- és érzőidegek működészavara is. Információt szolgáltat az idegek vezetési sebességéről és egyéb fontos paramétereiről. Ezek az információk segítenek az idegi problémák diagnosztizálásában és kezelésében, valamint a terápia hatékonyságának nyomon követésében.
Az elektroneurográfia (ENG-vizsgálat) és az elektromyográfia (EMG-vizsgálat) külön-külön és együtt is szükségesek lehetnek bizonyos ideg- és izombetegségek pontos diagnosztizálásához.
A vizsgálat eredményét mindig a panaszokkal, a klinikai tünetekkel és egyéb vizsgálatok eredményével együtt szükséges értékelni, mivel önmagában a kórképre vonatkozóan nem ad pontos választ, csupán az idegi károsodás helye határozható meg vele!
Az elektroneurográfia felhasználási lehetőségei
Elektroneurográfiás vizsgálatra a végtagokban vagy az arcon tapasztalt zsibbadás, érzékkiesés vagy izomgyengeség esetén lehet szükség. Az elektroneurográfiás vizsgálat elsősorban perifériás neuropátiák és az alagút-szindrómák által okozott idegi károsodások esetén alkalmazható.
Perifériás neuropátiák
Perifériás neuropátiáról a perifériás idegek károsodása esetén beszélünk, amit sok különböző kórkép, állapot vagy gyógyszer okozhat. Sok esetben nem csupán egy, hanem egyszerre több ideg is sérült.
Perifériás neuropátiát okozhatnak többek között az alábbi kórképek:
- cukorbetegség;
- vitaminhiány (pl. B12-vitamin hiánya);
- pajzsmirigy-betegségek;
- alkoholbetegség;
- bizonyos autoimmun kórképek (lupus, rheumatoid arthritis, Sjögren-szindróma, vasculitis, Guillain–Barré-szindróma);
- rosszindulatú daganatok (limfóma, mielóma multiplex);
- vírus- vagy baktériumfertőzések (pl. HIV és AIDS, Lyme-kór);
- bizonyos gyógyszerek (pl. kemoterápia);
- direkt idegsérülések (baleset vagy műtét során);
- myasthenia gravis.
Alagút-szindrómák
Alagút-szindróma esetén az idegek valamilyen okból „nyomás alá” kerülnek, amelynek következtében végtagzsibbadás, érzékvesztés, fájdalom; krónikus fennállása esetén pedig izomgyengeség jelentkezhet. A perifériás idegek nyomódását okozhatja többek között túlsúly és elhízás, ödéma, vérömleny, csontkinövések, traumás sérülések, terhesség, vagy ha a végtagok fokozottan igénybe vannak véve. Attól függően, hogy hol alakul ki, különböző fajtáit különíthetjük el: kéztőalagút-szindróma, könyökalagút-szindróma, lábtőalagút-szindróma stb.
Az elektroneurográfia előnyei
Az elektroneurográfiás vizsgálat egyszerű és gyors vizsgálat, amelyet jellemzően jól tolerálnak a betegek, mivel nem igazán vannak rizikói és mellékhatásai.
Az elektroneurográfia előnyei az alábbiak:
- nem invazív vizsgálat (nem igényel sebészi beavatkozást, vagy a bőr bármilyen mértékű megsértését);
- nem fertőzésveszélyes;
- fájdalommentes;
- nem igényel hosszú kórházi tartózkodást (általában ambuláns kezelés keretén belül elvégezhető);
- nem igényel speciális előkészületeket;
- nincs felépülési idő.
Az elektroneurográfia fázisai
Az elektroneurográfia nem invazív és viszonylag gyors vizsgálat, így különösebb felkészülést nem igényel. Az elvégzése viszonylag gyors, utána pedig nincs felépülési idő.
Felkészülés a vizsgálatra
A vizsgálat előtt nem javasolt krémek, testápolók, olajok használata a bőr azon területén, ahol a vizsgálatot végzik. A vizsgálatot vérző orvost szükséges tájékoztatni az alkalmazott gyógyszerek, valamint gyógyhatású készítmények és étrendkiegészítők szedéséről (bizonyos véralvadásra ható és szívritmusszabályozó gyógyszerek szedése esetén nem javasolt a vizsgálat elvégzése). Beépített elektronikai eszközök (pl. pacemaker) esetén a vizsgálat elvégzése körültekintést igényel.
A vizsgálat menete
A vizsgálat előtt minden olyan ruházatot és ékszert (gyűrű, karóra, karkötő) el kell távolítani, amelyek zavarhatják a mérést. A vizsgálandó bőrfelületet megtisztítják, majd felhelyezik az apró elektródákat egy jó vezetőképességű krém segítségével. Bőrön keresztül a vizsgált ideget elektromos árammal ingerlik, ez az izmok enyhe összehúzódásával járhat. A vizsgálat kissé kellemetlen lehet, azonban amennyiben ez zavaró vagy fájdalmat okoz, jelezze a vizsgálatot végző orvosnak! A vizsgálat 15 perc és egy óra közötti időtartamot vesz igénybe (amennyiben EMG-vel együtt végzik, általában kicsit hosszabb).
A vizsgálat után
A vizsgálat után közvetlenül távozhat a beteg, nincs szükség várakozásra, mivel sem altatás, sem érzéstelenítés nem történik. A vizsgálatot követő napon enyhe izomfájdalom előfordulhat.
Hogyan működik az elektroneurográfia?
Az idegek az emberi szervezetben olyanok, mint a kábelek, amelyek elektromos impulzusokat szállítanak az agy és a test többi része között. Ezek az impulzusok szükségesek ahhoz, hogy érzéseket (szaglás, tapintás, fájdalom stb.) közvetítsenek vagy mozgassák az izmokat. Az elektroneurográfiai vizsgálat ezeknek a jeleknek a továbbítását vizsgálja, különös tekintettel a jeltovábbítás sebességére és az elektromos impulzusok nagyságára.
A vizsgálat során elektródákat ragasztanak az idegpálya fölötti bőrfelületre, majd enyhe árammal stimulálják az idegpályákat, és a bennük továbbított jeleket rögzítik. Az elektródák képesek az idegekben továbbított elektromos áram paramétereinek detektálására, amiből kiszámolható az ingerületvezetés sebessége és erőssége.
Egészséges idegekben az elektromos jelek körülbelül 40-60 m/s sebességgel haladnak – de ez függ az ideg típusától, az életkortól és a bőr hőmérsékletétől is. Ha az ideg bármilyen okból sérült, akkor a jel lassabb és gyengébb ennél.
