A térd fájdalmát kopásos és gyulladásos folyamatok, veleszületett fejlődési rendellenességek, egyéb alapbetegségek, valamint térdsérülések okozhatják.
A hajlítást, kinyújtást és kisfokú forgó mozgást (hajlított helyzetben) lehetővé tevő térdízületet (articulatio genus) a combcsont (femur), a sípcsont (tibia) és a térdkalács (patella) alkotja. Az ízületet egy tok veszi körbe, amely ízületi folyadékot termel, valamint a csontok végét kopásnak ellenálló porc fedi, ami csökkenti a mozgás közbeni súrlódást. A csontok közti rést ízületi porcok (meniscus) párnázzák ki. Folyadékkal telt tömlőcskék (bursa) biztosítják a csontok felett elmozduló bőr és az inak közötti csúszást. Az ízületi tokot elülső és hátulsó keresztszalagok, valamint belső és külső oldalszalagok stabilizálják.
A térdfájdalom lehetséges okai
A térdfájdalom leggyakoribb oka a sportolás közben vagy baleset miatt keletkezett sérülés, valamint a túlzott igénybevétel és terhelés.
A térdízületi gyulladás kialakulásának hátterében leggyakrabban valamilyen – főként légúti vagy húgyúti – fertőzés áll, amely a vérkeringésen keresztül, sérülés következtében és direkt ráterjedéssel elérheti az ízületet. Ezenkívül okozhatják anyagcsere-betegségek (köszvény), több ízületet érintő megbetegedések és sebészi beavatkozások.
A térd fájdalma számos állapot vagy betegség kísérője lehet. Ezek közül a leggyakoribbak az alábbiak.
A térdhajlati ín gyulladása (poplitealis tendinitis). Jellemzően nagy terhelést követően alakul ki azoknál, akik hegyekben vagy egyenetlen terepen futnak. Ilyen esetben a térd külső, hátsó területén jelentkezik a fájdalom, amelyhez duzzanat, pirosság, ízületi merevség és „ropogás” is társulhat.
Ugrótérd (tendinitis patellaris). A térdkalácsot és a sípcsontot összekötő ín gyulladása, amely leggyakrabban az ugrómozgás ismétlődésével járó sportágak (például kosárlabda, röplabda) művelése következtében fordul elő. Oka a combfeszítő izomzat krónikus túlterhelése. Az ínban apró szakadások keletkeznek, amelyek megszaporodása fájdalmat okoz a kialakuló gyulladás következtében.
Futótérd (patellofemoralis stressz szindróma). Olyan elváltozás, amely során a térdízület mozgásakor a térdkalács a combcsont végéhez dörzsölődik. Ha a lábfej a kelleténél jobban befordul, az alsó lábszár befelé csavarodik, és befelé húzza a térdkalácsot, ugyanakkor a kvadricepsz combizmok ellentétes irányba húzzák. Az egymással szemben ható erők miatt a térdkalács hátsó része a combcsonthoz dörzsölődik, és fájdalmat okoz. A duzzanattal kísért, a térdkalács belső felületére koncentrálódó fájdalom eleinte lejtőn futáskor jelentkezik, később bármilyen lábmozgás, főként lépcsőn lefelé menés közben is.
Térdarthrosis (arthrosis deformans genus). Megbomlik a térdízületet alkotó három csont (femur, tibia, patella) ízfelszínét borító porc összefüggő egysége, ami a porcfelszín fokozatos pusztulásához vezet. Rendszerint az ízületi tok, az ízület belső nyálkahártya-borítása (synovialis hártya), az oldal- és keresztszalagok, valamint az izomzat is érintett, egyik vagy mindkét oldalon. A betegség fő tünete a térdfájdalom, a duzzanat, a mozgásterjedelem beszűkülése és az instabilitás. Eleinte felálláskor, illetve a járás megkezdésekor jelentkező, úgynevezett indítási fájdalom tapasztalható. Később a fájdalom huzamosabb megterhelésre, lépcsőn járáskor fokozódik. Az állandósult fájdalom előrehaladt kórfolyamatot jelezhet, folyamatosan fennálló ízületi duzzanattal kísérve.
A térdízület gyulladása (arthritis genu, gonarthritis) esetén a térd hajlítása, nyújtása ki- és befelé fordítása fájdalmas és korlátozott. Az ízület duzzadt, nyomásra érzékeny, fölötte a bőr piros. A gyulladást általános tünetek (láz és elesettség) is kísérhetik. Az elsődleges gonarthrosis pontos kiváltó oka tisztázatlan, kialakulásában a testsúly, a foglalkozás és a mindennapi igénybevétel is jelentős szerepet játszhat.
Rheumatoid arthritis. Mindkét testfélen szimmetrikusan, elsősorban a kéz és a láb ízületeiben jelentkező fájdalom, duzzanat tapasztalható. Reggelre az ízületek elmerevednek, akár egyórás bejáratást is igényelnek. Fellángolások és tünetmentes időszakok váltják egymást. A kezdeti tünetek után jellemző a tünetek átterjedése többek között a térdízületekre is. Levertség, fáradtság, étvágytalanság, hőemelkedés is előfordulhat.
A rheumatoid arthritis autoimmun eredetű, idült, fokozatosan súlyosbodó sokízületi gyulladás, amely az ízületek pusztulása miatt súlyos mozgáskorlátozottságot okoz. Gyakran ízületen kívüli elváltozások is kísérik.
Térdízületi synovitis. Az ízület belső nyálkahártya-borításának gyulladása, amely kezdődő rheumatoid arthritisben is megjelenhet. Következménye az ízület duzzanata, mozgásának korlátozottsága.
Osteochondrosis dissecans genu. Kóros állapot, amely során az ízületi porc alatt található csontrész elhal (vélhetően a nem megfelelő vérkeringés következtében). Pontos kiváltó oka még nem tisztázott. Általában serdülőkorban jelentkezik, jellemzően hónapokkal egy nagy energiájú sérülést követően. Tünete a terhelésre fokozódó fájdalom, tapintható duzzanat, nyomásérzékenység, elakadás hajlításkor és kinyújtáskor, tapintható ropogás a térdkalács alatt.
Szalagszakadás. Leggyakrabban sportolás közben végzett csavaró mozdulat miatt következik be. Az elülső keresztszalag szakadását hirtelen jelentkező hasító fájdalom és duzzanat, „gödörbe lépés” érzete kíséri. Az oldalszalagok szakadásakor duzzanat, bőrpír, melegségérzet, nyomásérzékenység és oldalirányú instabilitás tapasztalható. A hátulsó keresztszalag jóval ritkábban előforduló sérülése duzzanattal és fájdalommal jár, de instabilitás nem jellemzi.
Mikor forduljon orvoshoz?
Ha néhány napos pihentetést és jegelést követően sem érez javulást, és térdfájdalma továbbra is fennáll, forduljon ortopéd szakorvoshoz. Sportolás vagy egyéb megterhelő tevékenység hatására hirtelen fellépő komoly fájdalom esetén jelentkezzen traumatológiai vagy ortopéd szakrendelésen, illetve a lakhelye szerint illetékes sürgősségi betegellátó osztályon (SBO).
Ha tolerálhatatlan fájdalom lép fel, vagy mozgásképtelenné válik, hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
A térdfájdalom lehetséges szövődményei
Az ízületi gyulladás későn megkezdett kezelése következtében a későbbiekben arthrosis alakulhat ki, amely az ízületi merevségig (ankylosis) súlyosbodhat. A szervezetben zajló gyulladásos folyamatok miatt fokozódik a szív- és érrendszeri betegségek (szívinfarktus, stroke), a tüdő- és légúti betegségek (tüdőgyulladás) kialakulásának kockázata, a kóros gyulladásos anyagcseretermékek képződése és lerakódása.
A térd ízületi porcának heveny sérülése kezeletlenül térdarthrosis vagy térdízületi synovitis kialakulásához vezethet.
Mint minden sebészi beavatkozás, így a térdprotézis beültetése is szövődményekkel járhat. Előfordulhat korai vagy késői fertőzés, vérömleny, sebgyógyulási zavar, a felszíni vénák gyulladása vérrögösödéssel (thromboflebitis), mélyvénás trombózis, tüdőembólia, a combcsont vagy a sípcsont ízületi bütykének törése, igen ritkán ér- vagy idegkárosodás, valamint protézistörés.
A térdfájdalom diagnosztizálása
A térdfájdalmat kiváltó ok kórismézése a kórelőzmény felvételét követően a fizikális vizsgálattal folytatódik. Ennek során a vizsgáló orvos megfigyeli az alsó végtagok tengelyállását, a mozgáspályát, a térdkalács elmozdulását, az instabilitás mértékét, az érintett terület esetleges duzzanatát és bőrhőmérsékletét.
A tengelyállás, valamint az esetlegesen lerakódott meszesedések és járulékos csontsérülések megítélését az érintett régióra kiterjedő röntgenvizsgálat segíti. Egyéb képalkotó eljárások (ultrahangvizsgálat, CT vagy MRI) hasznos információt nyújtanak a pontos kórisme felállításához. Szükség esetén ízületi csapolásra is sor kerülhet a sérülést követően megnövekedett mennyiségű, panaszokat okozó ízületi folyadék eltávolítása, illetve az ízületi nedv mikroszkópos, tenyésztéses vagy citológiai vizsgálata céljából.
A térdízületi betegségek diagnosztizálásában speciális lehetőség az ún. ízületi tükrözés (artroszkópia), amely során diagnosztikus vagy terápiás célú beavatkozás – például az ízület átöblítése, a fertőzött vagy elhalt szövetek eltávolítása (debridement), a porckárosodás ellátása – is elvégezhető.
A térdfájdalom kezelése
Térdfájdalom esetén javasolt az érintett terület nyugalomba helyezése és az adott testtáj tehermentesítése. A gyógyulás elősegíthető továbbá az ízületet rögzítő sín viselésével és jegeléssel. A fájdalom és egyéb panaszok nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) alkalmazásával, valamint jegeléssel enyhíthetők.
A térdhajlati ín gyulladása esetén a pihentetés és a lábfej befelé fordulását csökkentő cipőbetét használata enyhítheti a panaszokat. Futótérd megléte esetén szintén (lábboltozatot emelő) cipőbetét viselése és gyógytorna (nyújtó gyakorlatok) végzése ajánlott.
Térdarthrosisban fizioterápia, balneoterápia (gyógyvizekkel történő kezelés), manuálterápia és életmód-terápia alkalmazható. Törekedni kell a segédeszköz nélkül vagy annak segítségével végzett minél teljesebb fizikai aktivitás elősegítésére. Fokozott óvatossággal és kiemelt sterilitás mellett ízületi csapolás végezhető, illetve ízületbe adott injekciós terápia alkalmazható.
A szteroidok és a nem szteroid gyulladáscsökkentők mérséklik az ízületi izzadmány újratermelődését, és enyhítik a fájdalmat. Tartós alkalmazásukat azonban kerülni kell, mert bekövetkezhet a betegség súlyosbodása jól észlelhető és fenyegető tünetek nélkül. Kezdeti porcsérülés esetében szájon át szedett, illetve ízületbe beadható porcépítő szerek alkalmazhatók. Előrehaladt stádiumban sebészi beavatkozásra lehet szükség, amelyet izomerősítő gyógytorna előzhet meg. A műtét célja a további kóros elváltozás megakadályozása. Késői stádiumban ún. arthroplastica elvégzése indokolt, ami protézis beültetését jelenti.
A térdízületi gyulladás kezelésének célja az ízületi porc és az ízületi funkciók károsodásának megelőzése. A lokális kezelés mellett gyógyszeres gyulladáscsökkentés is szükséges lehet. Korán megkezdett kezelés mellett teljes gyógyulás várható.
Az egész szervezetet érintő rheumatoid arthritis kezelését lásd azonos című cikkünkben.
A térdízületi belhártya gyulladásának kezelése a kiváltó gyulladásos góc kiirtásával, gyulladáscsökkentő szer adásával és az ízületi folyadék lecsapolásával történik. Tükrözéses beavatkozással (artroszkópia) eltávolítható a beteg érhártya, majd annak szövettani vizsgálati eredménye alapján meghatározható a további kezelés módja.
A szalagsérülések ellátása részleges szakadás vagy nyúlás esetén konzervatív terápiával (gyógytorna, fizioterápia) történik. A keresztszalag teljes szakadása esetében többnyire műtéti beavatkozás válik szükségessé.
Mit tehet térdfájdalom esetén?
Törekedjen térde pihentetésére, kerülje az olyan típusú mozgásformákat, amelyek fájdalmat idéznek elő. Ha a munkájához kötődően szükséges ismétlődő vagy egyéb megterhelő mozgásokat végeznie, kérje munkáltatóját, hogy átmenetileg más jellegű terheléssel járó feladatokra állítsa át.
Ha jegeléssel kívánja csökkenteni a fájdalmát és a gyulladást, a fagyás megelőzése érdekében ügyeljen arra, hogy a jég ne érintkezzen közvetlenül a bőrével. A jegelést két-három óránként körülbelül 20 percig alkalmazza. A fájdalmas területen viselt rögzítősínt vagy fáslit éjszakára mindig távolítsa el.
Amennyiben sebészi beavatkozáson esett át, a műtétet követően néhány hónap – a kezelőorvos utasítása szerinti időtartam – leteltével folytathat újra sporttevékenységet.
A térdfájdalom megelőzése
A térd sérüléseinek megelőzése rendszeres testmozgással, izomerősítő gyakorlatok végzésével és testsúlykontrollal lehetséges. A térdízületi gyulladás megelőzésének módja a térd sérüléseinek elkerülése, valamint a lehetséges fertőzéses gócok (mandulák, epehólyag, fogazat, prosztata stb.) megszüntetése.
Térdfájdalom gyermek- és időskorban, illetve várandósság idején
Újszülötteknél ritkán előfordulhat térdficam – térdtől előrehajló lábszár –, amely óvatos előre-hátra mozgatással, illetve sínbe helyezéssel kezelhető. Előfordulhat veleszületett combtorzió – a térdek nem párhuzamosak, hanem egymás felé vagy kifelé fordulnak –, amely a felállást és járást követően magától rendeződik.
Kisgyermekeknél gyakori jelenség az ó-láb. A probléma jellemzően 18 hónapos korra magától rendeződik. Amennyiben másfél éves kor után is megmarad, vagy tovább romlik, a sípcsont csontosodási zavara (osteochondrosis, Blount-betegség) vagy angolkór állhat a háttérben. Kevésbé gyakori rendellenesség az x-láb, amely többnyire 9 éves korig magától elmúlik. Amennyiben 10 éves korban még fennáll, sebészi beavatkozás válik szükségessé.
Serdülőkorban meglágyulhat a térdkalács alatti porc (chondromalacia patellae), ami mozgás közben, különösen lépcsőzéskor fájdalmat okoz. Gyógytorna (a térd körüli izmok nyújtása) és a fájdalmat okozó tevékenységek kerülése ajánlott. Az ún. Osgood–Schlatter-betegség 10-15 éves korban, elsősorban fiúknál jelentkező, a porc sípcsont felső részén fellépő gyulladás. Fő tünete a fájdalom, duzzanat és érzékenység a térdkalácsról érkező ín tapadásának helyén. Gyógytornával (mély térdhajlítással járó gyakorlatok) néhány hét alatt gyógyul, azonban esetenként gipsznyugalomba kell helyezni, ritkábban sebészi beavatkozás is szükségessé válhat.
Időskorban igen gyakori jelenség a térdízületi porckopás, mivel az életkor előrehaladásával sérül a porcban található fehérje, a kollagén hálózatának egysége. Kialakulásában szerepet játszik továbbá az egészségtelen táplálkozás, a túlzott mértékű alkoholfogyasztás, a dohányzás és a térdízületet érő sérülések. Ezért időskorban fokozottan ügyelni kell a balesetek megelőzésére (a lakókörnyezet csúszásmentesítése, lépcsőzéskor korlát használata stb.), és törekedni kell az egészséges életmódra.
A várandósság ideje alatt a testsúly növekedése következtében nagymértékben megnő a szervezet, így a gerinc, a medence és a lábak terhelése is. Különböző ízületi problémák jelentkezhetnek, amelyek megelőzése érdekében fokozottan ügyelni kell a helyes testtartásra és a megfelelő testmozgásra (kismamatorna). Mindez jótékony hatású nemcsak a várandós erőnlétének megtartásában és szülésre való felkészítésében, hanem az ízületek épségének megőrzésében is.
