A gyulladás a szervezet védekező válasza, melyet szöveti károsodás vagy kórokozók megjelenése vált ki. Célja a szövet sértetlenségének helyreállítása. Főképp az immunrendszer, de más szervek és szövetek is részt vesznek a gyulladásos folyamat kialakításában.
A gyulladás egy tünetegyüttes, melyet az öt alábbi tünet jellemez:
- pír,
- forróság,
- duzzanat,
- fájdalom,
- károsodott funkció.
Sérülés vagy fertőzés hatására olyan anyagok termelődnek, melyek az érintett területen a hajszálerek kitágulásához vezetnek. Így a terület vérellátása megnő, ez vezet a pír és a melegség kialakulásához. A hajszálerek átjárhatóbbá is válnak, ez alakítja ki a duzzanatot (ödéma). Olyan anyagok is termelődnek, melyek az idegvégződéseket stimulálják, ez vezet a fájdalomhoz.
Esetenként az immunrendszer akkor is előidézhet gyulladást, ha a szervezetben nincs jelen fertőzés. Ez történhet úgy, hogy az immunrendszer a szervezet saját sejtjei, szövetei ellen indít támadást (autoimmun betegségek), vagy az immunrendszer a számára veszélytelen anyagokra reagál túlzott mértékben (túlérzékenységi reakció).
A gyulladáscsökkentő gyógyszerek legtöbbje csökkenti a gyulladást, a lázat, a fájdalmat. A kizárólag gyulladásgátlást szolgáló gyógyszereken kívül léteznek olyan hatásmechanizmussal rendelkező szerek is, amelyek az imént említett immunreakciók bénítása révén vezetnek a gyulladás mérséklődéséhez.
A gyulladáscsökkentők típusai
A gyulladáscsökkentők két legfontosabb csoportja:
- nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID-ok),
- kortikoszteroidok.
Nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek
A nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek a gyógyszerek egyik leggyakrabban alkalmazott csoportját képezik. Az ebben a hatástani csoportban elsőként megjelenő acetil-szalicilsav és az azt követő nem-szteroid gyulladáscsökkentők a ciklooxigenáz (COX) nevű enzim gátlása révén gátolják a gyulladásos folyamatokat okozó anyagok, a prosztanoidok képződését a szervezetben. Az emberi szervezetben kétféle COX-enzim található meg: COX-1 és COX-2.
A COX-2 a gyulladásos szövetekben aktiválódik, és a gyulladás tüneteiért felelős. A COX-1 ezzel szemben bizonyos szervekben folyamatosan aktív (gyomorban, vérlemezkékben, erekben, vesében). A COX-1 bizonyos élettani funkciókat ellátó vegyületeket képez azokban a szervekben, ahol aktív formában van jelen – a gyomorban például olyan anyagot, amely megvédi a gyomorfalat a gyomorsav erős maró hatásától. A terápiás hatást tehát elsősorban a COX-2-enzim gátlása eredményezi, a COX-1-enzim gátlása a mellékhatások többségéért (pl.: gyomorfekély) felelős.
Egyes nem-szteroid gyulladáscsökkentő szerek recept nélkül kaphatók a közforgalmú gyógyszertárakban. Mivel használatuk csak az előírt dózisok és óvintézkedések betartása mellett biztonságos, szedésük megkezdése előtt mindig ki kell kérni orvos vagy gyógyszerész tanácsát és elolvasni a gyógyszer mellé csomagolt betegtájékoztatót.
Kortikoszteroidok
A mellékvesekéreg-hormonok (kortikoszteroidok) olyan molekulák, amelyek a mellékvesekéregben termelődnek, és a szervezet számos élettani folyamatát szabályozzák (stresszre adott válasz, immunválasz, gyulladás, szénhidrát és fehérje anyagcsere, viselkedés). A természetes és mesterségesen előállított szintetikus kortikoszteroidok egyrészt a mellékvesekéreg elégtelen működése esetén jótékony hatásúak, másrészt az élettaninál nagyobb dózisokban a gyulladásos megbetegedések és immunológiai kórképek kezelésében hatékonyak. A kortikoszteroidok rendelkeznek gyulladásgátló és immunszupresszív hatással is. Az immunrendszer sejtjeinek aktivitását, osztódását, vándorlását gátolják, illetve az olyan molekulák szintjét, amik a gyulladásos reakció beindításáért és fenntartásáért felelősek. Alkalmazhatók tabletta, vagy izomba, ízületbe adott injekció, vénába juttatható infúzió, belélegezhető (inhalációs) oldat, valamint helyi hatású oldatok, gélek és kenőcsök formájában. A kortikoszteroidok csak orvosi rendelvényre hozzáférhető szerek, adagolásuk betegségenként és esetenként különböző.
A gyulladáscsökkentők főbb javallatai
A nem-szteroid gyulladásgátló szerek elsődleges terápiás hatásterületeit az ízületek gyulladásos folyamataiban a fájdalom és a gyulladás csökkentése jelentik. Rövid ideig (néhány napig) szedhetők fejfájás, fogfájás, fájdalmas menstruáció, a lágyszövet sérülései (húzódások és ficamok), légúti fertőzések (közönséges nátha, influenza stb.) esetén. Alkalmasak az enyhe és közepes erősségű fájdalmak csillapítására, különösen jó hatásúak a sebészeti beavatkozásokat követő és gyulladásos eredetű fájdalmakban. Fájdalomcsillapító (analgetikus) hatást fejtenek ki, továbbá szülés utáni fájdalmakban és daganatos csontáttétek következtében fellépő fájdalmas állapotokban. Csökkentik a lázat, de nem befolyásolják a normál testhőmérsékletet. Tartós használatuk bizonyos idült betegségek – mint például az ízületi gyulladások és mozgásszervi fájdalmas állapotok – kezelésében lehetséges. Gyulladásgátló és analgetikus hatásuk révén csökkentik a mozgáskorlátozottságot és javítják a betegek életminőségét.
Hatásuk azonban elsősorban tüneti, a betegség szövetkárosodással járó súlyosbodását nem képesek megakadályozni.
A kortikoszteroidok alkalmazhatók egyes autoimmun betegségek – például a rheumatoid arthritis, szisztémás lupus erythematosus, Crohn-betegség, colitis ulcerosa és sclerosis multiplex stb.) kezelésére, valamint a szervezet által betegség miatt nem termelt hormonok pótlására (Addison-kór).
A helyi hatású kortikoszteroidok bizonyos allergiás bőrbetegségek (csalánkiütés, ekcéma) kezelésében hatékonyak. A belélegezhető kortikoszteroidok egyes tüdőbetegségek (például az asztma és a COPD) gyulladásos folyamatait gátolják.
A gyulladáscsökkentők lehetséges mellékhatásai
Az NSAID szerek rövid ideig tartó használata többnyire nem jár mellékhatással. Amennyiben mégis előfordul valamilyen mellékhatás, akkor elsősorban a gyomor-bélrendszer, mely a COX-1 gátlás következtében alakul ki a nem szelektív szerek esetében.
Előfordulhatnak emésztési zavarok, károsodhat a gyomor-bél nyálkahártyája és fekélyek alakulhat ki. Ezért az NSAID-ok tartós használata esetén gyomorsav káros hatását kivédő gyógyszer (gyomorvédő) szedése ajánlott (lásd még: NSAID).
A kortikoszteroidok három hétnél hosszabb ideig tartó szedése során megnő a cukorbetegség, a magasvérnyomás-betegség, a gyomorfekély, a zöldhályog, a szürkehályog és a csontritkulás kialakulásának kockázata. A kortikoszteroidok növelik az étvágyat, ami súlynövekedéshez vezethet. Növelik a fertőzésekre való hajlamot is, a sebgyógyulás elhúzódik. Szedésük alatt acne is előfordulhat. Kialakulhat Cushing-szindróma. A vázizomzat tömege csökkenhet, izomgyengeség léphet fel. A hangulatot is befolyásolhatják a szerek, egyesek eufórikusok lehetnek, mások depressziósak. Agresszívvá is válhat a beteg, nő a görcskészség is. Gyermekkorban a növekedést gátolja.
A tüdőbetegek kezelésében használatos, inhalációs formában bevitt kortikoszteroidok hosszú távon is komolyabb mellékhatások nélkül használhatók. Alkalmazásuk során előfordulhat a száj gombás (Candida albicans) fertőzése. Szedésüket nem szabad hirtelen abbahagyni, mivel mellékvesekéreg elégtelenség kialakulásához vezethet.
Kölcsönhatások
A nem-szteroid gyulladásgátlók más gyógyszerekkel kölcsönhatásba lépve nem kívánt eseményekhez vezethetnek. Az NSAID-okkal párhuzamosan szedett gyógyszereket mindig egyeztesse kezelőorvosával!
Az NSAID-ok leggyakrabban az alábbi hatóanyagokkal lépnek kölcsönhatásba:
- egyéb NSAID;
- bizonyos véralvadásgátló gyógyszerek (pl.: warfarin);
- bizonyos immunszuppresszáns hatóanyag, melyet szervtranszplantációt követően vagy autoimmun kórképek esetén alkalmaznak (cyclosporine);
- diuretikumok, amelyeket magas vérnyomás kezelésére alkalmaznak;
- rheumatoid arthritis esetén vagy kemoterápiás szerként alkalmazott hatóanyag, a methotrexate;
- bizonyos hangulatzavarokban (pl. depresszió, bipoláris zavar) alkalmazott gyógyszerekkel is kölcsönhatásba léphet (lásd még: NSAID-ok).
A kortikoszteroidok szintén kölcsönhatásba léphetnek más gyógyszerekkel. A véralvadásgátló gyógyszerek és a kortikoszteroidok együttes szedése csökkentheti, de fel is erősítheti a véralvadásgátlók hatását.
A görcsoldó antiepileptikumok (phenytoin, phenobarbital, karbamazepin) használata csökkenti a kortikoszteroidok hatékonyságát. Diuretikum szedése esetén a kálium vesztést fokozzák. A szájon át szedhető kortikoszteroidok csökkentik a cukorbetegség kezelésére használt gyógyszerek hatékonyságát, ezért a mindkét gyógyszert szedő betegeknek gyakran kell ellenőrizniük a vércukorszintjüket. A vérnyomáscsökkentők hatását szintén csökkenthetik.
A kortikoszteroidok a lítium szintet csökkentik. A hörgőtágítók és a kortikoszteroidok együttes alkalmazása a vér káliumszintjének csökkenéséhez és annak révén szívritmuszavarhoz vezethet, ezért a mindkét gyógyszert használó betegeknek rendszeresen ellenőriztetniük kell a vér káliumszintjét.
A kortikoszteroidok immunrendszert gyengítő hatása miatt a kezelés időtartama alatt és a befejezését követő három hónapban nem ajánlott az élővírust tartalmazó védőoltások beadatása.
A nem-szteroid gyulladáscsökkentő és kortikoszteroid szerek együttes szedése megnöveli a gyomorfekély és a belső vérzés kockázatát.
Gyulladáscsökkentők várandósság idején
A nem-szteroid gyulladáscsökkentők alkalmazása nem ajánlott szoptatás ideje alatt, hacsak a kezeléssel járó előnyök nem lépik túl a csecsemő egészségi kockázatait. Szedésük kerülendő a várandósság ideje alatt is.
A szájon át szedhető kortikoszteroidok alkalmazása nem javasolt a várandósság ideje alatt. Használatuk akkor megengedett, ha a várandós anya betegsége kezelés nélkül nagyobb veszélyt jelent, mint a gyógyszer magzatra kifejtett, nemkívánatos hatásai. Szoptatás alatt a kezelőorvos olyan készítmény szedését javasolja, amely a legkevésbé kedvezőtlen hatású a csecsemő egészségére. Ugyanakkor elővigyázatosságból a gyógyszer bevételét követően 3-4 órát javasolt várni a szoptatással. A kortikoszteroid injekciók és inhalátorok használatának a szoptatás alatt nincs jelentős egészségügyi kockázata a csecsemő nézve.
